Mivel a cionizmus
nem faji és nem vallási, hanem politikai mozgalom, így annak
bírálata nem lehet sem fajgyűlöletre uszítás, sem vallási üldözés.
Ez a könyv egyébként sem bírálja a cionizmust,
pusztán feltárja irányelveit és céljait.
CION
BÖLCSEINEK
JEGYZŐKÖNYVEI
Szergej A. Nyil 1901-ben kiadott orosz nyelvű
fordítása nyomán
I. kiadás megjelent: 1999. január II. kiadás
megjelent: 1999. augusztus
Néhány szó ehhez a kiadáshoz
E könyv előző kiadása 1999 januárjában jelent meg
először. Közben egy Flex ’95 kiadó nevű cég is megjelentette a
könyvet, de magyarázatok, utószó és más jegyzőkönyvek ismertetése
nélkül. A könyv ’99 nyarán nagy vihart kavart, mint bizonyára
emlékszik az olvasó, és a Flex kiadó ellen feljelentést tettek
izgatás miatt, mert a könyvön nem volt feltün tetve, hogy a könyv hamis. Hogy az
ilyen felesleges molesztálásoktól megkíméljük magunkat, ezért
kijelentjük: ez a könyv hamis.
Persze ezt még senki nem bizonyította, mert a XX.
sz. történelme a Jegyzőkönyvek legtöbb pontját alátámasztja. Ezért akarják a zsidók, hogy Ön
ezt ne olvassa el! De a tények azt mutatják, hogy a könyv tartalma
nagyon is párhuzamos a valósággal, és ezt azok tudják a legjobban,
akik hamisságát szajkózzák, de vádjukat nem tudják alátámasztani,
csak magukfajta vagy korrupt történészek ködös és megtévesztő magyarázataiba burkolóznak.
A lehetőség adott, hogy hamisságát bebizonyítsák,
de ahhoz a könyvet nyilvános fórumra kellene vinni, nem pedig
betiltatni, és hatalmukkal kényszeríteni a hatóságokat számukra
kedvező dönt ések
meghozatalára.
Az antiszemitizmust nem az ilyen könyvek szítják,
hanem az elfojtásukra irányuló (nem mindig törvényes) erőfeszítések,
melyek teljesen ellentmondanak a zsidók által olyannyira magasztalt
demokráciának és szabad gondo lkozásmódnak.
ELŐSZÓ Az 1974-ben, Londonban kiadott magyar
nyelvű változathoz
(részletek)
Alig van a világon még egy könyv, amelyről annyit
beszéltek volna, amelyre annyit hivatkoztak volna, amelyből annyit
idéztek volna, mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei címen
ismeretes mű. Nem valószínű, hogy akad európai kultúrember, aki ezt
a nevet: “Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” ne hallotta volna.
És mégis, ha utána érdeklődünk, hogy mi is ez a
Jegyzőkönyv, ki olvasta azt, alig pár ember akad, akinek kezéhez ez
a rendkívül érdekes és megdöbbentő dokumentum eljutott volna. Annak
ellenére, hogy a könyv több mint 30 nyelven megjelent, s így
többszázezer példányban kellene, hogy közkézen forogjon, alig
szerezhető be, mert akármilyen nagy példányszámban jelennek is meg a
kiadványok, a könyveke t még a
III. Birodalomban is napok alatt felvásárolták a titokzatos
kezek…
A magyar olvasóközönség tájékoztatására
kötelességünknek tartottuk, hogy ezt a művet most magyar nyelven is
megjelentessük. Bár a mű magyarul már régebben is megjelent, a
kiadás m égis a legnagyobb
könyvritkaságok közé tartozik…
(Az egyik változat szerint) az orosz rendőrség
1901-ben, egy zsidó házban tartott házkutatás alkalmával nagyobb,
héber nyelven fogalmazott kéziratot talált. A kéziratot a rendőrség
azonnal átadta Szergej Nyil (Nilus) professzornak, az ismert
orientalistának, aki vállalta a fordítást. A kézirat tartalmát az
orosz kormány oly megdöbbentőnek találta, hogy a fordításból jó
néhány példányt a külföldi államok rendelkezésére bocsátott. Így
kapott a fordításból egy pél dányt
a brit kormány is, amit megőrzésre átadott a brit Állami Múzeumnak,
ahol a kéziratot 1906. augusztus 10-én vették fel a könyvtár
nyilvántartásába…
…Nyil professzor fordítása könyv formájában is
megjelent a Szentpétervár melletti Szent Szergej
kolostor nyomdájában,
1902-ben. 1905-ben még két kiadás jelent meg a könyvből. Ugyanebben
az évben – a kiadó megjelölése nélkül – Szentpétervárott még egy
kiadás jelent meg a Jegyzőkönyvekből, amelyet Gottfried zur
Beeknek sikerült megszereznie, és ezt a kiadást fordította németre.
1907-ben a szentpétervári süketnémák intézete
nyomásában és G. Butmi orosz orientalista feldolgozásában jelent meg
a Jegyzőkönyvek 4. kiadása, amelyet Beek ugyancsak
felhasznált a német fordításhoz. Nyil tanár fordítása is megjelent
újra 1911-ben, a Szent Szergej
kolostor nyomásában, amelyet Beek ugyancsak felhasznált. Ezt a
kiadást is gyorsan felvásárolták, így Nyil 1917-ben újra kinyomtatta
a könyvét. 1917. február 28-án, az orosz szabadkőműves páholyok a
francia és angol páholytestvérek
segítségével kirobbantották az orosz bolsevista forradalmat és
megbuktatták a cárizmust. Az államvezetést Lwow herceg vette át,
maga is ismert szabadkőműves. Nyil könyvét március 3-án akarták
továbbítani a könyvkereskedések részére. A köteteket már
berakták egy tehervagonba, amikor fegyveres
forradalmárok rohanták meg a pályaudvart, feltörték a vagont, a
könyveket kiszórták és az utolsó példányokig megsemmisítették.
Miután csak nagy rakás hamu maradt vissza a könyvekből, anélkül,
hogy bármihez hozzányúltak
volna, bármit raboltak volna, eltávoztak. Vagyis kétségtelen, hogy
egyetlen feladatuk a könyvek megsemmisítése volt. Amint pedig
Kerenszkij vette át a kormányt, azonnal rendeletileg koboztatta el
még a magánkézben lévő könyveket is.
Hasonlóképpen ismerteti a Jegyzőkönyvek keletkezését Victor E.
Marsden, “Cion bölcseinek jegyzőkönyvei”-nek angol fordítója is, aki
annak orosz kiadását még oroszországi tartózkodása alatt ismerte
meg. (Marsden a londoni Morning Post oroszországi tudósítója
volt, a szerk.) A forradalmárok, akik tudták, hogy Marsden
már évek óta foglalkozik a Jegyzőkönyvek angolra fordításának
gondolatával, a forradalom első napjaiban elfogták, a Péter-Pál
börtönbe szállították, ahonnan azonban sikerült kalandos körülmények
között megszöknie. Ő, miután a már megjelent orosz kiadásokból egyet
sem tudott magával hozni, az Állami Múzeumban lévő s az orosz
kormány által hivatalosan az angol kormány részére 1901-ben
eljuttatott kéziratot fordította angolra. (A magyar fordítás is ez
alapján készült. Sajnos a
fordító neve a könyvben nincs feltüntetve, így azt mi sem tudjuk
közreadni, a szerk.)
ELŐSZÓ Az 1922-ben kiadott angol nyelvű
változathoz
Magukról a Jegyzőkönyvekről nem kell sok szót
ejteni bevezetés gyanánt. 1905-ben Szergej Nyil jelentette meg a 24
jegyzőkönyvet tartalmazó könyvet. Egy példány a British Múzeum
tulajdonában van. A könyvön pecsét mutatja a nyilvántartásba vétel
dátumát: 1906. augusztus 10. Oroszországban a Kerenszkij rezsim
idején az összes fellelhető példányt megsemmisítették,
utódai pedig azonnal
végrehajtandó halálbüntetéssel sújtottak mindenkit, akinek ez a
könyv a birtokában volt.
Ez már önmagában is elegendő bizonyítékot szolgáltat arra nézve,
hogy a Jegyzőkönyvek
valódiak. Természetesen zsidó kiadványok cáfolják valódiságát, ami
arra enged következtetni, hogy Nyil professzor esetleg maga ötlötte
ki és foglalta össze az egészet saját céljai érdekében.
Mr. Henry Ford, egy 1921. február 17-én, a New
York-i World ben
megjelent interjúban a “Cion bölcseinek jegyzőkönyvei”-ről tömören
és meggyőzően kifejtette:
“Az egyetlen nyilatkozat, amit a Jegyzőkönyvekről hajlandó vagyok
közzétenni az, hogy ezek összhangban vannak a fejleményekkel.
Tizenhat évesek, és mindvégig összhangban voltak a világhelyzettel
egészen mostanáig. Most is összhangban vannak.”
Csakugyan összhangban vannak!
A Jegyzőkönyvek tartalma Cion
uralkodóinak legbensőbb köreiben elhangzott beszédét tárja az olvasó
elé. Feltárja a zsidó nemzet több évszázados közös működési tervét,
melyet maguk a bölcsek mindig korszerűsítenek. A terv egyes részei vagy kivonatai,
mint a bölcsek titkai, az évszázadok alatt többször is
kiszivárogtak. A zsidóknak az az állítása, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, már önmagában is valódiságuk
beismerése, mert az okmányok tartalmát sohasem próbálják
cáfolni, sőt, a leírtak és
a beteljesedések között az összefüggés túlságosan szembeszökő ahhoz,
hogy azokat mellőzzük, vagy hogy elbagatellizáljuk. Ezt a zsidók is
jól tudják és ezért kerülik a szembesítést.
Hol tartották az összejövetelt és kik hirdették ki
a Jegyzőkönyveket?
Ezekre a kérdésekre a válasz egy bizonyos fokig
feltevésen alapszik, de nagy a valószínűsége annak, hogy 1897-ben,
Bázelben, az első cionista kongresszuson tették őket közzé, Theodor
Herzl, a modern cionizmus atyjának elnöksége alatt.
Vannak-e közvetett bizonyítékok
minderre?
Igen, és ez a bizonyíték nagyon meglepő. Nemrégiben
jelent meg Herzl “Naplók” című kötete, amelyből lefordított
részletek jelentek meg a “Jewish Chronicle” 1922. július 14-i
számában. Herzl beszámol az 1895-ben tett első angliai látogatásáról és ott a
Goldsmid ezredessel folytatott beszélgetéséről. Goldsmid
keresztényként nevelkedett zsidó, az angol hadsereg tisztje, és
szíve szerint örök zsidó nacionalista. Goldsmid azt javasolta
Herzl-nek, hogy az angol arisztokrácia kisajátításának és hatalma
megsemmisítésének – ezáltal az angol nép kiszolgáltatottságának -
legjobb módja az, ha aránytalanul magas adókat vetnek ki a
birtokokra. Herzl szerint ez kiváló ötlet volt, és a Hatodik
jegyzőkönyvben határozott utasítások vannak erre
vonatkozóan!
Az 1906-os angliai választás “liberális” győzelme,
amely lényegében zsidó győzelem, a bölcsek számára lehetővé tette,
hogy birtokadózási politikájukat megvalósítsák. Következésképp az
angol arisztokráciának két lehetősége marad t: vagy eladják birtokaikat a zsidóknak,
vagy gyermekeiket zsidókkal házasítják össze.
Herzl “Naplók” című kötetének feljebb említett példája
fölöttébb jelentős bizonyítékkal szolgál arra, hogy létezik egy
zsidó világ-összeesküvés és hogy a Jegyzőkönyvek valódiak. Az intelligens olvasó a jelenlegi
történelem ismereteiből és saját tapasztalataiból is megerősítheti
minden sorának valódiságát. Ennek fényében tanulmányozhatja ezt az
embertelen dokumentumot.
KIK AZOK A BÖLCSEK?
Tulajdonképpen kik azok a Cion bölcsei,
kérdezhetnénk? Kijelentéseiket maguk a zsidók úgy hirdetik egymás
között, mint keresztények az evangéliumot.
Van egy másik nagyon jelentős körülmény. Dr.
Weizmann, Herzl jelenlegi utóda, mint a cionista mozgalom vezére,
1920. október 6-án, Hertz főrabbi tiszteletére adott búcsúztató
banketten idézett a Jegyzőkönyvekből. A főrabbi birodalmi
körútra indult – ez Őfelsége, a Walesi Herceg birodalmi körútjának
afféle zsidó változata. Dr. Weizmann a bölcsektől származó következő
idézetet mondta: “A jóságos oltalom, melyet Isten a zsidók javára
cselekedett az, hogy az egész világon szétszórta őket.”
( Jewish Guardian, 1920.
október 8.)
Vessük ezt össze a Tizenegyedik jegyzőkönyv utolsó
előtti bekezdésével:
“Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő
Kiválasztott Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek
tart, bizonyult legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti
uralom küszöbére vezetett bennünket.”
A figyelemre méltó összefüggés bizonyít néhány
dolgot. Bebizonyítja, hogy a bölcsek lét eznek. Bebizonyítja, hogy Dr. Weizmann
mindent tud róluk. Bebizonyítja, hogy a “haza” utáni vágy
Palesztinában csak álca, a zsidók valódi céljainak elenyésző része.
Bebizonyítja, hogy a világ zsidósága nem szándékozik Palesztinába,
vagy más, különálló országba
települni. Az a mondás, hogy “jövőre Jeruzsálemben” találkoznak,
csupán a jellegzetes látszatkeltésük megnyilvánulása. Ez azt is
szemlélteti, hogy a zsidók veszélyt jelentenek a világra, és az árja
faj ki kell, hogy telepítse őket véglegesen Európából.
HOGY HÍVJÁK A BÖLCSEKET?
Hogy hívják őket? Ezt a titkot még nem
tárták fel. Ők alkotják a Láthatatlan Kezet. Ők nem a “Képviselők
Bizottsága” (az angol zsidó parlament), vagy az “Egyetemes Izraelita
Szövetség”, amely Párizsban székel. De a néhai Walther Rathenau, az Allgemeiner
Electricitaets Gesellschaft-tól, némi fényt vetett a tárgyra és
kétségtelen, hogy ismerte a nevüket. Minden valószínűséggel ő maga
is az egyik fővezér volt. A Wiener Freie Presse 1912. december 24-i
számában ezt mondja:
“Háromszáz (természetesen zsidó) férfi – akik
mindegyike ismeri a másikat – kormányozza az európai kontinens
sorsát, és utódaikat a saját
körükből választják.”
Tehát a bölcsek ennek a – nem három, hanem –
háromszáz istennek az általános tisztjei.
MAGYARÁZATOK
1. A Harmadik jegyzőkönyv a judaizmus Jelképes
Kígyójára való utalással kezdődik. A Jegyzőkönyvek 1905-ös
kiadásának utószavában Nyil a jelképpel kapcsolatban a következő
érdekes beszámolót adja:
“A titkos zsidó cionizmus feljegyzései szerint
Salamon és más zsidó bölcsek már i. e. 929-ben, elméletben
kidolgozták Cion békés világhódító tervét.
A történelem folyamán részleteiben tovább dolgozták
a tervet olyan emberek, akik következésképpen be voltak avatva az
ügybe. Ezek a bölcs emberek úgy döntöttek, hogy békés eszközökkel
meghódítják a világot Cion számára - a Jelképes Kígyó ravaszságával,
amelynek a feje a zsidó közigazgatás tervébe beavatottakat
jelképezte, a teste pedig a zsidó népet. A közigazgatást mindig
titokban tartották, még magától a zsidó nép től is. Ahogy a Kígyó behatolt a nemzetek
szívébe, aláásta és elnyelte ezeknek az államoknak a hatalmát. A
jövendölés szerint a Kígyó be kell, hogy fejezze munkáját, szigorúan
ragaszkodva a tervhez, amíg a pályát be nem zárja és a fej vissza
nem tér Cionhoz. Ez azt
jelenti, hogy a Kígyó bekeríti Európát, és Európa megbéklyózásának
segítségével bekeríti az egész világot. Ezt úgy kell véghezvinni,
hogy minden eszközzel gazdaságilag kell leigázni az országokat.
A Kígyó feje csak akkor térhet vissza Cionhoz,
miután Európa összes szuverén államát tönkretették, amely azt
jelenti, hogy gazdasági válságokkal és nagybani pusztítással
lelkileg demoralizálják, és
erkölcsileg megrontják az embereket. Ehhez zsidó nőket is bevetnek,
akik úgy mutatkoznak, mint francia, olasz, stb. nők. Ők a
szabadosság legbiztosabb terjesztői a nemzetek vezető rétegeinek
életében. (A Bill Clinton - Monica Lewinsky affér tökéletes
példája ennek, a szerk.)
A Jelképes Kígyó pályájának térképe a következő:
Európában az első lépcsőfokot i. e. 429-ben, Görögországban tették
meg, ahol Periklész idején a Kígyó az ország hatalmát kezdte
kóstolgatni. A második lépcsőfokot Rómában érték el, Augustus
császár idején, i. e. 69-ben. A harmadikat Madridban, V. Károly
idején, 1552-ben, a negyediket Párizsban, XVI. Lajos idején, kb.
1790-ben, az ötödiket Londonban, 1814-től kezdődően (Napóleon
bukásától). A hatodikat Berlinben, 1871-ben, a francia-p orosz háború idején. A hetediket
Szentpétervárott, amely fölé a Kígyó fejét rajzolták, 1881-es
dátummal.
Mindezen államok alkotmánya, amelyeken a Kígyó
áthaladt, alapjaiban megrázkódott. Ez alól még Németország sem volt
kivétel, a látszólagos hatalmával. Németországot és Angliát
gazdaságilag megkímélték, de ez csak addig tart, amíg Oroszország
elfoglalását véghez nem viszik, melynek érdekében jelenleg
(1905 ) minden erőfeszítést
megtesznek. A Kígyó további pályáját nem mutatja a térkép, de a
nyílak arra mutatnak, hogy a következő célpont Moszkva, Kijev és
Odessza lesz.
Mára már közismert, hogy ezek a városok alkotják a
harcias zsidó faj központjait. Konstant inápolyt úgy mutatja a térkép, mint a Kígyó
utolsó lépcsőfokát, mielőtt eléri Jeruzsálemet. (Ezt a térképet
évekkel a törökországi ifjútörök – vagyis zsidó - forradalom
kitörése előtt készítették.)”
2. A “gój” kifejezés szó szerint
tisztátalant jelent héberül. Ezt a szót használja a héber köznyelv
és a Jegyzőkönyvek a
nem-zsidók megjelölésére. Ez a sértő és megalázó kifejezés feltárja
a judaizmus legbensőbb lelkületét.
1. JEGYZŐKÖNYV
A jog az erőben rejlik. Szabadság – csak egy
eszme. Liberalizmus. Arany. Hit. Önkormányzat. A tőke kényuralma.
A belső ellenség. A tömegek. Anarchia. Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga. A
zsidó-szabadkőműves hatóság legyőzhetetlensége. A cél szentesíti
az eszközt. A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály. A zsarnoki
uralom legmegfelelőbb formája. Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció.
A zsidó-szabadkőműves kormány elvei és szabályai. Terror.
“Szabadság, egyenlőség, testvériség.” A dinasztikus uralkodás
elve. A gój-arisztokrácia kiváltságainak megsemmisítése. Az új
nemesség. A lélektani
terv. A “szabadság” elvont fogalma. A népet képviselők
elmozdításának hatalma.
… Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes
gondolatok jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással
megvilágítjuk a minket körülövező valóságot. Tisz tába kell jönnünk azzal, miben tér el a mi
gondolkozásmódunk a gójokétól.
Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember,
akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei.
Ezért a tömegek kormányzásában a legjobb eredményeket erőszak
alkalmazásával és terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus
érveléssel. Minden ember hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor
lenni, ha csak módjában lenne, és valóban kevés az olyan ember, aki
nem lenne hajlandó az összesség jólétét saját előnye
érdekébe n feláldozni.
Mi tartotta kordában az embereknek nevezett
ragadozókat? Mi szolgált eddig vezetésükre?
A társadalom kialakulásának kezdetén brutális és
vak erőszaknak voltak alávetve, később pedig a törvénynek, mely
ugyanaz az erő, csak álcázott formában. Levonom a következtetést,
hogy a természet törvényénél fogva a jog az erőben rejlik.
A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt
a gondolatot csalétekül kell tudni használni, valahányszor
szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját pártunkra
állítan i annak
megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja. Könnyebben oldható meg
ez a feladat, ha az ellenfél már megfertőződött az úgynevezett
liberalizmussal, s ennek
az eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt
egész világosan megmutatkozik elméletünk diadala: a kormány
meglazult gyeplőit – az élet törvényénél fogva – azonmód új kéz
veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap
sem lehet meg irányítás nélkül, és az új hatalom elfoglalja a
liberalizmus által legyengített réginek a helyét.
Manapság a liberális uralkodók hatalmának helyébe
az arany hatalma lépett. Volt idő, amikor a jóhiszeműség és a
becsületesség uralkodott. A szabadság gondolatát ma lehetetlen
megvalósítani, mert senki sem tudja, miként használja mérséklettel.
Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak átengedni, hogy
szervezetlen csőcselékké változzék. Ettől a pillanattól kezdve belső
egyenlőtlenség keletkezik, ez csakhamar osztályharccá fejlődik,
minek következtében az államok romba dőlnek és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy
rakás hamué.
Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy
állam ereje, akár belső ziláltsága következtében kerül külső
ellenségek uralma alá, mindegyik esetben visszavonhatatlanul
elveszettnek tekinthető: a
mi hatalmunkban van. A
teljes egészében a mi kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat
nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen meg kell
ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul.
Ha valaki, aki liberális gondolkozású,
erkölcstelennek tartaná az ily en nézeteket, a következő kérdéseket tenném
fel neki: Ha valamely államnak két ellensége van, és ha a külső
ellenség tekintetében megengedett dolog s nem számít
erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni –
mint például bizonytalanságban
tartani az ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek
idején vagy számbeli túlerővel támadást intézni ellene -, akkor
hogyan mondhatók erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a
harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a közjó tönkretevője ellen
alkalmazzák?
Remélhető-e ép, logikus elmével, hogy eredményesen
lehet kormányozni a tömeget ésszerű tanácsok és érvek segítségével
akkor, amikor bármilyen, még oly értelmetlen megjegyzést és
ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen ellenvetés
helyeslésre találhat a népnél, melynek ítélőképessége csak
felületes? Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes
szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok
és érzelgős elméletek irányítana k,
áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta
megegyezést még tökéletes ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden
elhatározása ingadozó vagy megkártyázott többségtől függ, amely nem
lévén járatos politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz, s ezzel az anarchia
magvát hinti el a kormányban.
A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az
uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért
bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell
igény be vennie a cselvetést és
megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és
becsületesség – bűnök a politikában, mert hatásosabban és
biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a
leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a
gójok királyságainak
tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy
vezéreljenek.
A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy
“jog”, puszta gondolat, melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem
jelent többet, mint: add nekem, amire szükségem van, hogy
bizonyítékom legyen arra, hogy erősebb vagyok, mint te.
Hol kezdődik a jog? Hol végződik?
Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása,
személytelenek a törvényei s ahol az uralkodók elvesztették
személyiségüket a liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában, új
jogot találok – arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk, a
fennálló rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden
irányába szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén
urává váljunk azoknak, akik
átengedik nekünk hatalmukból folyó jogaikat azáltal, hogy a maguk
liberalizmusában önként
kiadták azokat kezükből.
Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan,
a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert
láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy
többé semmiféle csellel nem ásható alá.
Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek
vagyunk elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának
jótéteménye fakad majd, melynek uralma helyre fogja állítani a
nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását. A
cél szentesíti az eszközt. Ezért terveinkben ne annyira arra
fordítsuk figyelmünket, ami jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami
szükséges és hasznos.
Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a
stratégiai vonalat, amelytől nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk
megsemmisítve látni sok évszázad munkáját.
A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe
kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt,
hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy
jólétének feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak,
ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető
befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy
szakadékba ne vigye ;
következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a
népből – nem értvén a politikához, még ha a bölcsesség lángeszei is
-, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne
vigyék az egész nemzetet.
Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy
független uralkodó legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak
értelmét.
Egy saját magára, azaz saját köréből származó
újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a
pártharcoknak következményeként, amelyeket a hatalomért és
méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok
idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és kicsinyes
féltékenykedéstől mentesen ítéleteket, intézhetnek-e országos
ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől ? Meg
tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez
elképzelhetetlen, mert egy terv, amely annyi részre szakadt, ahány
feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így
érthetetlenné, és végrehajthatatlanná válik.
Csak zsarnokkal lehet ter veket nagyvonalúan és maradéktalanul
végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami
gépezet különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik, hogy
egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős személy
kezében összpontosul.
Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció sem,
hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin, bárkik is
legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden
alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg
kezébe kaparintja a
szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú
barbárság.
Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól
megmámorosodott állatokat – az italok mértéktelen élvezetéhez való
jog együtt jár a szabadsággal. Mi és a mieink nem követjük, ill.
követik ezt az utat. A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól;
fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai
erkölcstelenség, amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá – házi
tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és
mások, nőink a gójok
által látogatott
szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az úgynevezett
“társaságbeli hölgyeket” is, akik készségesen követik a többieket a
romlottságban és fényűzésben.
A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés.
Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen, ha
az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak
legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő
irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat
valamely új hatalom lábai elé helye zni.
Ez a rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót elérhetjük.
Ezért nem szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással és
árulással, ha ezzel előmozdítjuk célunk elérését. A politikában
érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli
kihasználásához, ha ezáltal
behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk
magunknak.
A mi államunknak, amely a békés hódítás útját
követi, megvan a joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé
feltűnő és kielégítőbb halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek
szükségesek annak a terroruralomnak fenntartásához, amely vak
engedelmességet követel. Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi
eszköz az államban. Nem csak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség
nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és
megtévesztés programjához. A
leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok az eszközök, amelyeket
alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább a
szigorúság doktrínája révén fogunk diadalmaskodni és az összes
kormányt a mi szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy
irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség letörésében.
A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a
néptömegek közé ezeket a jelszavakat: “szabadság, egyenlőség,
testvériség”, s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték
ostoba papagájok, melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre.
Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi
szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával
szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk
elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették
észre, milyen ellentmondás van
a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták
meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy
a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek
egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga
törvényei alá. Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az
újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás
gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a
tömeg, hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni,
míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne, semmit sem ért a
politikához – mindezeket a dolgokat a gójok nem veszik figyelembe. Ám éppen ezeken a
dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára
hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról
csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta
el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a
politikai ügyek helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez
elősegítette ügyünk sikerét.
Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a
“szabadság, egyenlőség, testvériség” szavak a világ minden részén
egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták
zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek,
kikezdték a gójok
jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és
elpusztították a gójok
államainak összes alapját. Ahogy később látni fogják, ez
hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé
számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát – a
nem-zsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség
tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely
a népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A
gójok természetes,
leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt
osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az
ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a
gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek
irányvonalát a mi bölcseink
határozzák meg.
Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az
emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az
emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pé nzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi
javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi
gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő
megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki
megvásárolja cselekedeteiket.
A szaba dság
elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi országban
elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a
népnek, amely tulajdonosa az országnak, és hogy ezt a szolgát úgy
lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt.
A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a
kezünkbe adta őket és megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy
rendelkezzünk felettük.
2.
JEGYZŐKÖNYV
Gazdasági háborúk – a zsidó fölény alapja.
Névleges kormány és “titkos tanácsadók”. A bomlasztó tanok
sikerei. Alkalmazkodó készség a politikában. A sajtó szerepe. Az
arany ára és a zsidó áldozat értéke.
Elengedhetetlen céljaink elérésében, hogy a háborúk
lehetőleg ne eredményezzenek területi nyereségeket: ilyen módon a
háború ki fogja kezdeni a gazdasági alapokat, amikor is a
nemzeteknek érezniük kell majd felsőbbségünket. Ez a helyzet mindkét
hadviselő felet kiszolgáltatja az egész földre kiterjedő nemzetközi
kapcsolatainknak; ezeknek pedig milliónyi szemük van és mentesek
mindenféle korlátozástól. A mi
nemzetközi jogaink azután el fogják törölni a nemzeti jogokat és
éppúgy uralkodni fognak a nemzetek felett, ahogy az államok
magánjoga szabályozza az alattvalók egymás közötti kapcsolatait.
Azok a tisztviselők, akiket – a szolgai
engedelmességre való alkalmasságuk szigorú tekintetbevételével – a
közösségből ki fogunk választani, nem lesznek a kormányzás
művészetében gyakorlott személyek és ezért sakkjátékunkban könnyen
válnak majd parasztokká művelt és tehetséges emberek kezében, akik
az ő tanácsadói k lesznek, szakértők, akiket kora
ifjúságuktól kezdve arra képeztek ki és neveltek fel, hogy
irányítsák az egész világ ügyeit. Amint önök jól tudják, ezek a
közülünk való szakemberek, hogy alkalmassá váljanak a kormányzásra,
a politikai terveink végrehajtásához
szükséges ismereteket a történelem tanulságaiból és a jelen
eseményeinek megfigyeléséből szűrik le. A gójokat nem az előítélet-mentes történelmi
megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti
mérlegelések, melyek nincsenek kritikai tekintettel az őket követő
eseményekre. Ezért nem is kell ezeket a gójokat számításba vennünk – hadd szórakozzanak,
amíg órájuk nem üt, hadd éljenek a szórakoztató időtöltés új
változatainak reményében, vagy a visszaemlékezésből mindarra, amit
élveztek. Hadd tekintsék a legfontosabb dolognak azt a játékot,
amelyre vonatkozólag rávettük őket, hogy azt fogadják el, mint a
tudomány követelményét. Ennek a ténynek szem előtt tartásával
keltettünk sajtónk segítségével állandóan vak bizalmat ezek iránt az
elméletek iránt. A
gójok intellektueljei kérkedni fognak tudásukkal s a
tudományból nyert ismereteket – azok minden logikai igazolása nélkül
– igyekezni fognak a gyakorlatban alkalmazni. Márpedig ezeket az
ismereteket a mi ügynökeink ravaszul úgy állították össze, hogy a
gójok gondolkozását abba az irányba tereljék, amely számunkra
kívánatos.
Egy pillanatra se higgyék, hogy ezek a
megállapítások csak üres szavak; gondoljanak azokra a sikerekre,
amelyeket Darwin, Marx, Nietzsche tanításainak rendeztünk. Nekünk
zsidóknak minden tekintetben világosan fel kell ismernünk, hogy ezek
az irányzatok milyen bomlasztást vittek véghez a gójok
fejében. Elengedhetetlen számunkra, hogy alkalmazkodjunk a nemzetek
gondolkodásmódjához, jelleméhez és törekvéseihez, nehogy hibákat
kövessünk el politikai téren és a közigazgatási ügyek irányításában.
Rendszerünk gépezetének alkatrészeit úgy kell elrendezni, hogy az
megfeleljen ama népek vérmérsékletének, melyekkel utunkon
találkozunk. Rendszerünk nem fog diadalmaskodni, ha annak gyakorlati
alkalmazását nem alapozzuk a múlt tanulságainak összességére,
figyelemmel a jelen követelményeire.
A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely
irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata,
hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot
adjon a nép panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s
előidézzen elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül a
szólásszabadság diadala. A gójok államai azonban nem tudták, hogyan
használják fel ezt az erőt, s így a mi kezünkbe hullott. A sajtó
révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat
érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk. A sajtónak
köszönhető, hogy kezünkbe kaparintottuk az aranyat, bár tengernyi
vér és könny árán jutottunk hozzá. De kifizetődött számunkra, noha
sokakat kellett feláldoznunk népünkből. Isten szemében minden egyes
áldozat a mi oldalunkon felér ezer gójjal.
3.
JEGYZŐKÖNYV
A Jelképes Kígyó és jelentősége. Az alkotmányos
berendezkedés labilissága. Terror a palotákban. Hatalom és
törekvés. Parlamenti “fecsegők”, röpiratok. Visszaélés a
hatalommal. Gazdasági rabszolgaság. “Népszabadságjogok.” A
monopolista rendszer és a nemesség. A szabadkőműves-zsidóság
hadserege. A gójok
megfogyatkozása. Éhezés és a tőke jogai. A tömegek és a “világ
feletti szuverén uralkodónk” megkoronázása. A jövő szabadkőműves
nemzeti iskolák programjának alaptanai. A társadalomszerkezet
tudományának titka. Egyetemes gazdasági válság. A “mi”
biztonságunk. A szabadkőművesség kényuralma – az ész uralma. A
vezetők elvesztése. Cion véréből való
zsarnok-király. A szabadkőművesség legyőzhetetlenségének okai. A
titkos szabadkőműves ügynökök szerepe. Szabadság.
Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés
választ el célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a Jelképes Kígyó, amellyel
népünket jelképezzük, befejezze az egész hosszú utat, amelyen
végigmentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa minden állama be lesz
zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba.
Napjaink alkotmányos berendezéseinek
mérle gserpenyői hamarosan le
fognak szakadni, mert mi úgy rendeztük be azokat, hogy némileg
nélkülözzék a pontos egyensúlyt, hogy így szüntelenül kilengjenek,
amíg el nem koptatják forgáspontjaikat. A gójok azt hiszik, hogy elég erősen
összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják, hogy majdcsak
egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők. A forgáspontokat azonban –
azaz a királyokat a maguk trónjain – akadályozzák képviselőik, akik
bolondot űznek belőlük, megzavarodva saját ellenőrizhetetlen és
felelőtlen hatalmuktól. Ezt a hatalmat annak a rémületnek
köszönhetik, amely behatolt a palotákba. Minthogy a királyoknak a
maguk trónján nincs módjuk arra, hogy közvetlenül érintkezzenek
népükkel, többé nem tudnak megállapodásra jutni a néppel és így
megerősíteni magukat a
hatalomra törőkkel szemben. Szakadékot létesítettünk a messzelátó
uralkodói hatalom és a nép vak ereje között úgy, hogy mindkettő
elvesztette minden jelentőségét, mivel külön-külön mindkettő
tehetetlen, akár a vak ember és a botja.
Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való
visszaélésre ösztökéljük, ellentétbe hoztuk egymással az összes
erőket, ily módon elnyomva a függetlenség elérésére irányuló
liberális törekvéseiket. Evégett bátorítottunk mindenféle
vállalkozást, felfegyvereztünk minden pártot, célt áblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat
mindenfajta ambíció számára. Az államokból gladiátori arénákat
csináltunk, ahol megzavarodottak hadai vetekednek egymással… Már nem
kell sok, és egyetemes lesz a zűrzavar és csőd…
Kimeríthetetlen fecsegők szócsatákká változtatták a
parlament és a kormánytestületek üléseit. Arcátlan újságírók és
gátlástalan röpiratszerzők naponként ütnek rajta a
kormánytisztviselőkön. Végül is a hatalommal való visszaélések
fogják elvégezni az utolsó simítást abban, hogy minden
áll ami berendezkedés megérlelődjék saját
megbuktatására és az őrjöngő tömeg csapásai alatt minden a levegőbe
fog repülni.
A szegénység hatásosabban kényszeríti az embereket
nehéz munkára, mint ahogy a rabszolgaság és szolgaság valaha is
tette. Ezektől így vagy úgy megszabadíthatták magukat vagy
beletörődhettek, a nyomortól azonban sohasem fognak megszabadulni.
Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek
jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek
az úgynevezett “n épszabadságjogok” csak gondolatban lehetnek
meg, a gyakorlati életben sohasem valósíthatók meg. Mi haszna van a
nehéz munkájától hétrét görnyedő, sorsától letaposott proletár
munkásnak abból, ha a fecsegők jogot kapnak arra, hogy locsogjanak,
ha az újságírók jogot kapnak
arra, hogy helytálló dolgok mellett akármilyen hülyeséget leírjanak?
A proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a
szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy
leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi
juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket… Szegény ember
részére a köztársasági jogok nem egyebek, mint keserű irónia.
Ugyanis jóformán nem is élhet ezekkel a jogokkal, mert szinte egész
nap keményen dolgoznia
kell s emellett ez a körülmény meg is fosztja a rendszeres és biztos
kereset minden biztosítékától, amennyiben függővé teszi társainak
sztrájkjaitól vagy attól, hogy munkaadói kiteszik a szűrét.
A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette
nemességét. Ez volt az
egyetlen oltalma és nevelőanyja önmaga előnye kedvéért, amely
elválaszthatatlanul összefügg a nép jólétével. Manapság a nemesség
megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhászó gazfickók karmaiba
került, akik irgalmatlan és kegyetlen igát akasztottak a munkások nyakába.
A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők
képében jelenünk meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy
lépjenek be harcos erőink – a szocialisták, anarchisták, kommunisták
– soraiba, akiknek mindenkor támogatást nyúj tunk szociális szabadkőművességünk
állítólagos testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának)
megfelelően. A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a
dolgozók munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy
a munkások jól tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk
ennek éppen az ellenkezője az érdekünk - a gójok megfogyatkozása,
elkorcsosodása. A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában
és testi gyengeségében rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk
rabszolgájává. És saját
hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra,
hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban
biztosítja a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint
ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a jogot.
Az ínség, valamint az ezáltal előidézett irigység
és gyűlölet révén fogjuk mozgatni a tömegeket és az ő kezeikkel
fogjuk elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak
utunkon.
Amikor majd üt az egész világ feletti szuverén
uralkodónk megkoronáztatásának órája, pontosan ezek a kezek fognak
félresöpörni mindent, ami akadályt gördíthetne ennek útjába.
A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak,
hacsak a mi szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra.
Ezért ők nem veszik észre sürgős szükségességét annak, amit mi, mihelyt
eljön a mi királyságunk, rögtön be is fogunk vezetni, nevezetesen
azt, mennyire lényeges,
hogy a nemzetek iskoláiban valamelyest egyszerű, igaz tudást
tanítsanak, minden tudás alapját – az emberi élet, a társadalmi lét
szerkezetének ismeretét, amely társadalmi szerkezet megköveteli a
munkamegosztást s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és
rangokba való sorolását.
Mindenki számára fontos tudni, hogy a különböző rendeltetésű emberi tevékenységek
folytán nem lehetséges semmiféle egyenlőség, hogy az, aki
bármely cselekedetével egész osztályt kompromittál, nem lehet
törvény előtt egyenlő mértékben felelős, mint az, aki senki ellen
nem vét, csak saját becsülete ellen. A társadalom felépítésének
helyes ismerete, melynek
titkaiba nem avatjuk be a gójokat, mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné, hogy
az emberek bizonyos körére kell korlátozni az egyes állításokat és
foglalkozásokat, nehogy azok az emberi szenvedés forrásává váljanak
abból kifolyólag, hogy az emberek kiképzése nem felel meg annak a
munkának, melynek elvégzését megkövetelik tőlük. Az erre vonatkozó
ismeretek alapos tanulmányozása után az emberek önként fogják
alávetni magukat az uralkodó hatalomnak, és fogják elfoglalni az
államban számukra kijelölt helyet. A tudomány mai állása mellett s amellett az
irány mellett, amelybe mi annak fejlődését tereltük, a nép, minthogy
vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat – hála a félrevezető
sugalmazásoknak és saját tudatlanságának -, vak gyűlölettel
viseltetik mindennel szemben, amit saját maga felett
állónak tekint, mert nem fogja fel az osztályok és rangok
jelentőségét.
Ezt a gyűlöletet még fokozni fogják a
gazdasági
válságok kihatásai, mely
válságok le fogják állítani a tőzsdei forgalmat és meg fogják
bénítani az ipart. A számunkra hozzáférhető összes titkos földalatti
eszközökkel és az arany segítségével, amely teljes egészében a mi
kezünkben van, egyetemes gazdasági válságot fogunk előidézni, s
ennek során egész munkástömegeket fogunk kidobni az utcára
egyidejűleg Európa valamennyi
országában. Ezek a tömegek égni fognak a
vágytól, hogy vérét ontsák
azoknak, akikre tudatlanságuk együgyűségében kezdettől fogva
irigykedtek s akiknek vagyonát akkor majd magukhoz tudják ragadni.
A mieinkhez nem fognak hozzányúlni, me rt mi ismerni fogjuk a támadás időpontját
és intézkedéseket teszünk majd védelmünkre.
Kimutattuk, hogy a haladás az összes
gójt alá fogja vetni az
ész uralmának. Pontosan ez lesz majd a mi kényuralmunk, mert érteni
fog ahhoz, hogy ésszerű szigorúsággal véget vessen minden
nyugtalanságnak és száműzze a szabadelvűséget minden állami
intézményből.
Amikor a lakosság látta, hogy a szabadság nevében
mindenféle engedményt tesznek, szuverén úrnak képzelte magát és
rohant, hogy magához ragadja a hatalmat. Eközben természetesen –
mint minden vak ember – egy csomó akadályba ütközött.
Sietett vezetőket keresni,
de eszébe sem jutott visszatérni az előző
állapothoz, ehelyett a
mi lábaink elé helyezte teljhatalmát. Emlékezzenek a francia
forradalomra, amelynek mi adtuk a “nagy” jelzőt. Mi jól ismerjük
előkészítésének titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk
műve volt.
Azóta is egyik csalódásból a másikba visszük a
népeket azért, hogy a végén tőlünk is forduljanak el annak a Cion
véréből származó zsarnok-királynak javár a, akit a világnak adni fogunk.
Ma, mint nemzetközi nagyhatalom, legyőzhetetlenek
vagyunk, mert ha egyes államok megtámadnak, mások segítségünkre
sietnek. A gój népek határtalan hitványsága – hasukon
csúsznak a hatalmas előtt, de irgalmatlanok a gyengével szemben,
kíméletlenek vétségekkel szemben és elnézők bűntettek dolgában, a
szabad társadalmi rend ellentmondásait nem hajlandók eltűrni, de
végtelen türelemmel viselik el egy merész kényuralom
erőszakoskodásait -, mindezek a tulajdonságok segítenek
bennünket függetlenségünk elérésében. A jelen kor
miniszterelnök-diktátorai részéről a gój népek türelmesen elszenvednek és
elviselnek olyan visszaéléseket, amelyek legkisebbikéért húsz
királyt is lefejeztek volna.
Hogyan magyarázható ez a jelenség, a néptömegeknek
ez a furcsa következetlensége oly eseményekkel szemben tanúsított
magatartásukon, amelyek nyilvánvalóan ugyanabba a kategóriába
tartoznak?
Megmagyarázza az a tény, hogy ezek a diktátorok
ügynökeik útján beadják a népnek, hogy ezekkel a visszaélésekkel
szándékosan károsítják meg az államokat, mégpedig a legmagasabb cél
kedvéért – azért, hogy biztosítsák a népek jólétét, nemzetközi
testvériségét, szolidaritását és jogegyenlőségét. Azt természetesen
nem mondják meg a népnek, hogy ezt az egyesülést a mi legfőbb
uralmunk alatt kell véghezvinni.
Így aztán a nép kárhoztatja az igazságosokat és
felmenti a bűnösöket,
mindjobban meggyőződve arról, hogy mindent megtehet, amit csak akar.
Hála a dolgok ilyen állásának, a nép elpusztít mindenfajta stabilitást és zűrzavart teremt
lépten-nyomon.
A “szabadság” szó arra indítja az embereket, hogy
szembeforduljanak m indenfajta
hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még Istennel és a természet
törvényeivel is. Ezért nekünk, amikor majd elfoglaljuk helyünket a
mi királyságunkban, törölnünk kell az élet szótárából ezt a szót,
mert ez az állati erő egyik forrását takarja, mely a tömegeket vérszomjas ragadozókká
változtatja.
Igaz, hogy ezek a vadállatok mindannyiszor újra
elalszanak, ha elég vért ittak, ilyenkor könnyen láncra verhetők, de
ha nem kapnak vért, akkor nem alszanak el, hanem tovább verekednek.
4.
JEGYZŐKÖNYV
A köztársaság fokozatai. Nem-zsidó
szabadkőművesség. Szabadság és hit. Nemzetközi ipari verseny. A
spekuláció szerepe. Az arany kultusza.
Minden köztársaság több fejlődési fokozaton megy
át. Az első szakaszt az első napokban a vak tömeg őrjöngése
jellemzi, amely ide-oda, jobbra-balra hányódik; a második szakasz a
demagógia, amelyből az anarchia születik, ez pedig elkerülhetetlen
kényuralomhoz vezet. Az azonban többé nem törvényesen és nyilvánosan
elismert, s ezért nem felelősségteljes kényuralom, han em
általuk nem látható és titkosan leplezett, de mindamellett nagyon is
érezhető kényuralom valamely titkos szervezet kezében, melynek
cselekedetei annál lelkiismeretlenebbek, mert a színfalak mögött
működik, mindenfajta ügynökök háta mögött, akiknek váltogatása nem csak nem hátrányos a titkos
hatalomra nézve, hanem még segíti is, amennyiben a folytonos cserék
következtében nem kell segélyforrásait hosszú szolgálatok
jutalmazására igénybe vennie.
Ki és mi képes láthatatlan erőt megdönteni? Mert a
mi erőnk pontosan ilyen. A nem-zsidó szabadkőművesség vakon szolgál
kulisszául számunkra és céljaink számára; hatalmunk cselekvési terve
azonban, sőt székhelye is, ismeretlen titok marad az egész nép
számára.
Mindazonáltal még a szabadság is ártalmatlan lehet
és elf oglalhatja a maga helyét
az állam gazdasági életében anélkül, hogy ártana a népek jólétének,
ha nem az istenhitben, az emberiség testvériségén nyugszik és nincs
összekapcsolva az egyenlőség fogalmával, amely ellenkezik a
teremtésnek alárendeltségre alapozott
törvényeivel. Ilyen hittel rendelkező népet kormányozni lehetne papi
felügyelettel, megelégedetten és alázatosan haladna
lelkipásztorainak irányítása alatt, alávetve magát Isten földi
törvényeinek. Ebből az okból elengedhetetlen számunkra, hogy
aláaknázzunk minden hitet,
hogy kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát és a
szellemét, és hogy ezeket matematikai számításokkal és anyagi
szükségletekkel helyettesítsük.
Hogy ne legyen a gójoknak idejük a
gondolkozásra és megfigyelésre, az iparra és kereskedelemre kell
irányítanunk gondolataikat. Így az összes nemzetet a nyerészkedési
hajsza fogja lekötni és ebbeli versengésükben nem fogják észrevenni
közös ellenségüket. Hogy a szabadság egyszersmind felbomlassza és
tönkretegye a gój társadalmat, spekulációs alapra kell
helyeznünk az ipart is; ennek eredményeképpen az, amit az ipar az
országtól megvon, ki fog csúszni a nem-zs idók kezeiből a spekulációba, azaz a mi
kezeinkbe fog kerülni.
A hatalomért folytatott harc fokozódása és a
gazdasági életre mért csapások csalódott, hideg és szívtelen
társadalmat fognak létrehozni, sőt már létre is hozták. Az ilyen
társadalom erős idegenkedéssel fog viseltetni a magasabb politikával
és a vallással szemben. Egyetlen vezérfonala a nyereség, azaz az
arany, valósággal isteníteni fognak azok miatt az anyagi örömök
miatt, melyek az arany segítségével megszerezhetők. Ekkor aztán üt
majd az óra , amikor a
gójok alsóbb osztályai
– nem azért, hogy elérjék a jót, még csak nem is azért, hogy
gazdagsághoz jussanak, hanem kizárólag a kiváltságosak elleni
gyűlöletből – követni fognak minket azok ellen, akik vetélytársaink
a hatalom megszerzésében: a gójok intellektueljei ellen.
5.
JEGYZŐKÖNYV
Egy erős kormányközpontosítás létrehozása. A
hatalomátvétel módszerei a szabadkőművesség által. Az államok
közötti egyezségek lehetetlenségének okai. A zsidók “sorsának”
állapota. Arany – az államgépezet motorja. A kritika jelentősége.
“Kirakat”-intézmények. A szócsépléstől való elfáradás. Hogyan kell
megragadni a közvéleményt. Az egyéni kezdeményezés jelentősége. A
szuperko rmány.
Vajon milyen kormányformát lehet adni olyan
közösségnek, amelyekben mindenütt korrupció üti fel a fejét, ahol csak
csalásszámba menő trükkök ügyes meglepetései taktikájával lehet
gazdagsághoz jutni, ahol szabadság uralkodik, ahol az erkölcsösséget
csak büntető intézkedések és szigorú törvények tartják fenn, nem
pedig önként elfogadott elvek, ahol a hit és a haza iránti
érzelmeket kitörölték kozmopolita meggyőződések? Milyen
kormányformát kell adni ilyen közösségnek, ha nem azt a kényuralmat,
melyet a későbbiek során fogok elmondani önöknek? Fokozatosan
központosítani fogjuk a közigazgatást, hogy a társadalom összes
erőit a kezünkbe kaparintsuk. Új törvények segítségével mechanikusan
szabályozzuk majd alattvalóink politikai életének minden
megnyilvánulását. Ezek a törvények egymás után vissza fogják vonni
mindazokat az engedményeket és
szabadságjogokat, amelyeket a gójoknak megadtak, és
királyságunkat oly hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy
bármikor és bárhol képes lesz elsöpörni minden gójt, aki
tettel vagy szóval szembehelyezkedik velünk.
Azt fogják mondani nekünk, hogy olyan kényuralom, amilyenről
beszélek, nem egyeztethető össze napjaink haladásával, én azonban
bizonyítani fogom önöknek, hogy igenis összeegyeztethető.
Azokban az időkben, amikor a népek úgy néztek fel a
királyokra a maguk trónjain, mint Isten akaratának
megnyilatkozására, zúgolódás nélkül alávetették magukat a királyok
zsarnoki hatalmának; attól a naptól kezdve azonban, hogy
tudatosítottuk bennük saját jogaikat, közönséges halandóknak kezdték
tekinteni a trónon ülőket. Az Isten kegyelméből való királyi méltóság a nép szemében elvesztette
minden jelentőségét, és amikor Istenbe vetett hitüktől is
megfosztottuk az embereket, az uralkodói hatalom az utcára került s
ott, mint köztulajdont, magunkhoz ragadtuk.
Ugyancsak kormányzásunk sajátosságaihoz
ta rtozik a tömegek és egyének
irányításának művészete, okosan alkalmazott elméletek és
szószátyárkodás segítségével, a társadalmi élet szabályozásával és
mindenféle más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem értenek. Kormányzási művészetünk
elemzésen, megfigyelésen,
ravasz számítás finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az ezekben
való jártasságban, nemhogy politikai tervek kieszelésében és az
összetartásban. Ebben a tekintetben legfeljebb a jezsuitákat lehetne
velünk összehasonlítani, de megtaláltuk a módját annak, hogy a nem gondolkozó tömeg
szemében hitelüket rontsuk, mint nyílt szervezetet, miközben mi
magunk titkos szervezetünket mindenkor homályban tartottuk. A világ
számára valószínűleg mindegy lenne, hogy ki az ő legfőbb uralkodója,
a katolicizmus feje-e vagy a mi kényurunk Cion véréből;
számunkra, a Kiválasztott Nép számára egyáltalán nem
mindegy.
Egy ideig talán sikeresen elbánna velünk a gójok
összességének szövetsége:
ettől a veszélytől azonban megóv bennünket a köztük uralkodó
egyenlőtlenség, mely oly mélyen gyökerezik, hogy soha ki nem
küszöbölhető. Felszítottuk és az elmúlt húsz évszázad során hatalmas
arányúvá növeltük a gójok személyi és nemzeti ellentéteit.
Ezért egyetlen állam sem kapna támogatást, ha fegyvert emelne ránk,
mert mindegyiknek figyelembe
kell vennie, hogy bármely ellenünk irányuló egyezmény nem lenne
előnyös számára. Túl erősek vagyunk – nincs menekvés hatalmunk elől.
A nemzetek még
jelentéktelen megállapodást sem köthetnek anélkül, hogy abban
titokban benne ne lenne a kezünk.
“Per Me reges regnant.” (Általam uralkodnak a királyok.) És a
próféták megmondták, hogy Isten maga választott ki bennünket arra,
hogy uralkodjunk az egész világ felett. Isten megfelelő tehetséggel
ruházott fel, hogy megbirkózzunk feladatunkkal. Ha volna a
velünk szemben álló táborban
szellemóriás, az még folytatná a harcot ellenünk, de az újonc nem
vehetné fel a versenyt a rég meggyökeresedettel; a harc irgalmatlan
lenne közöttünk, olyan harc lenne, amilyet még nem látott a világ.
Bizony, szellemóriásuk elkésett volna. Az összes állam gépezetének
valamennyi kerekét olyan erő hajtja, amely a mi kezünkben van, az
államgépezeteknek ez a hajtóereje pedig – az arany. A mi bölcseink
által kieszelt közgazdaságtudomány réges-rég királyi tekintélyt
kölcsönzött a tőkének.
Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki
működését, szabad keze kell legyen arra, hogy ipari és kereskedelmi
monopóliumot létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is
hajtják láthatatlan kezek. Ez a szabadság politikai hatalomhoz fogja
juttatni azokat, akik szerepet játszanak az iparban, és ez hozzá fog
járulni a nép sanyargatásához. Manapság fontosabb lefegyverezni a
népeket, mint háborúba vezetni; fontosabb előnyünkre kihasználni a
lángra lobbantott szenvedélyeket, mint eloltani tüzüke t; fontosabb átvenni és saját értelmünkben
magyarázni mások gondolatait, mint kiirtani azokat. Vezetőségünk fő célja az, hogy kritikával
megbénítsa a közvéleményt; hogy eltérítse az embereket a komoly
gondolkozástól, mely arra irányulhatna, hogy ellenállást keltsen
velünk szemben; hogy üres szavakkal folyó szemfényvesztő harc
síkjára terelje a szellemi erőket.
A világ népei és az egyének is azonosítani szokták
a szavakat a tettekkel. Megelégszenek a látszattal és csak ritkán
ügyelnek arra, vajon beváltják-e a közéletben elhangzott ígéreteket.
Ezért kirakatintézményeket fogunk életre hívni, melyek ékesszóló
bizonyítékát adják majd annak, hogy mennyire szolgálják a haladást.
Magunkra fogjuk ölteni az összes párt, az összes
irányzat liberális arculatát, s ezt a liberalizmust szónokainkkal
annyira agyon fogjuk csépeltetni, hogy ki fogják meríteni
hallgatóink türelmét és meg fogják utáltatni velük a szónoklást.
Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, azt össze kell
zavarnunk oly módon, hogy addig és annyi egymásnak ellentmondó nézetnek adjunk hangot a
legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem veszítik fejüket
ebben a labirintusban és arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy
legjobb, ha az embernek egyáltalában nincs nézete politikai
ügyekben, melyeket a közvélemény amúgy sem érthet meg, mert csak azok
értik meg, akik irányítják a közvéleményt. Ez az első titok.
Kormányunk sikerének második titkos kelléke abban
áll, hogy a lehető legnagyobb mértékben előmozdítsa a nemzetek rossz
tulajdonságait, szenvedélyeit, annyira szaporítsa a társadalmi
érintkezés szabályait, hogy az így előálló összevisszaságban senki
se tudjon eligazodni s az emberek a végén meg se értsék egymást. Ez
az eljárás abban is segítségünkre lesz, hogy viszályt szítsunk
valamennyi pártban, hatálytala nítsunk minden kollektív erőt, amely még nem
hajlandó behódolni nekünk, és elvegyük a kedvet mindenfajta egyéni
kezdeményezéstől, amely bármiképp akadályozhatná
ügyünket. Nincs nagyobb
veszély, mint az egyéni kezdeményezés, ha tehetséggel párosul,
többet érhet el, mint az
emberek milliói, akik között elhintettük az egyenlőtlenség magvát.
Úgy kell irányítanunk a gój társadalom nevelését, hogy ahányszor csak
olyan helyzettel kerül szembe, amely egyéni kezdeményező-erőt
igényel, kétségbeesett tehetetlenségben csüggessze le karjait. A
cselekvési szabadságból eredő túlzott törekvések aláássák az erőket,
ha összeütközésbe kerülnek mások szabadságával. Ebből az
összeütközésből súlyos erkölcsi megrázkódtatások, kudarcok
származnak. Mindezekkel az
eszközökkel annyira ki fogjuk
meríteni a gójokat, hogy kénytelenek lesznek oly természetű
nemzetközi hatalmat felajánlani nekünk, amely lehetővé teszi majd
számunkra, hogy minden erőszak alkalmazása nélkül fokozatosan
megszerezzünk minden államhatalmat és szuperkormányt
létesítsünk. A mostani uralkodók helyébe “kormányok
feletti közigazgatás”-nak nevezett rémképet fogunk állítani,
amelynek karjai harapófogóként fognak kinyúlni minden irányba, s
melynek szervezete olyan nagy méretű lesz, hogy hatalma alá fogja
hajtani a világ összes
nemzetét.
6.
JEGYZŐKÖNYV
Monopóliumok; ezektől függ a gójok vagyona. A nemesség
földjének elvétele. Kereskedelem, ipar és spekuláció. Luxus.
Béremelés és az alapszükségletek árának emelése. Anarchizmus és
részegeskedés. A gazdasági elméletek propagandájának
jelentősége.
Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk
létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nem-zsidó
vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai
összeomlást követő napon el fognak tűnni éppúgy, mint az államok
fizetőképességébe helyezett bizalom…
Azok önök közül, akik közgazdászok, helyesen fel
tudják mérni ennek a gondolatmenetnek a jelentőségét!
Minden lehetséges módon növelnünk kell
szuperkormányunk jelentőségét azzal, hogy azt mindazok
oltalmazójaként és jótevőjeként állítjuk be, akik önként alávetik
magukat nekünk.
A gój nemesség, mint politikai hatalom
halott, - nem kell számításba vennünk; mint földbirtokosok azonban
még lehetnek ártalmasak ránk nézve, minthogy a megélhetésüket
biztosító segélyforrások rév én
önellátók. Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk őket
földjeiktől. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek
növelésével – a földbirtok eladósításával lesz elérhető. Az erre
irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a
földbirtokosokat és alázatos
és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni.
A gój nemesek – minthogy átöröklés folytán
képtelenek kevéssel beérni – rohamosan le fognak égni és
tönkremenni.
Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a
kereskedelmet és ipart, mindeneke lőtt azonban a spekulációt, melynek az a
feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar
megsokszorosítaná a magánkézben lévő tőkét és hozzájárulna a
mezőgazdaság talpra állításához, amennyiben megszabadítaná a
földbirtokot a mezőgazdasági
bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van szükségünk, hogy az
ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt, mind a tőkét, és a
spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét s
ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a
gójok meg fognak
hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot
ahhoz, hogy éljenek.
Ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük a
gójok iparát, a
spekuláció mellett még egy eszközt használunk majd fel, a fényűzést,
amelyet mi terjesztettünk el a
gójok között, azt a
mohó kívánkozást a fényűzés után, amely mindent elnyel. Emelni
fogjuk a munkabéreket, ez azonban semmiféle előnyt nem fog jelenteni
a munkások számára, mert ugyanakkor elő fogjuk idézni a legfontosabb
közszükségleti cikkek árának emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy
a mezőgazdaság és állattenyésztés hanyatlásának következménye.
Továbbá ravaszul alá fogjuk aknázni a termelés alapjait azzal, hogy
hozzászoktatjuk a munkásokat az anarchiához és részegeskedéshez, s
ezzel egyidejűleg megteszünk minden intézkedést arra, hogy
kiirtsuk a föld színéről a gójok összes képzett erőit.
Hogy a gójok idő előtt rá ne döbbenjenek a dolgok
igazi állására, azzal fogjuk álcázni céljainkat, hogy azt állítjuk,
égünk a vágytól, hogy szolgáljuk a munkás osztályt és a közgazdaságtan magasztos
elveit, amelyek mellett a közgazdasági elméleteink erélyes
propagandát fejtenek ki.
7.
JEGYZŐKÖNYV
A fegyverkezés fokozása. Forrongás, viszálykodás
és ellenségeskedés az egész világon. A gójok ellenállásának
megfékezése háborúk és világháborúk által. A titoktartás sikert
jelent a politikában. A sajtó és a közvélemény. Amerika, Kína és
Japán fegyverei.
A fegyverkezés fokozása, a rendőrség létszámának
növelése – mindez lényeges a fent említett tervek
végrehajtásánál . El kell
érnünk, hogy a világ összes államában rajtunk kívül csak
proletártömegek, valamint egynéhány, érdekeinket kiszolgáló
milliomos, rendőrség és
katonaság legyen.
Forrongást, viszályt és ellenségeskedést kell
előidéznünk egész Európában és az Európával fennálló kapcsolatok
révén más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk. Egyrészt
sakkban tartjuk az összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják,
hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint
nyugtalanságot okozzunk, vagy hely reállítsuk a rendet. Mindezek az országok
hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszererőt
lássanak. Másrészt intrikáinkkal össze fogjuk kuszálni mindazokat a
szálakat, melyeket politikai eszközökkel, gazdasági szerződések vagy
kölcsönügyletek segítségével valamennyi állam
kormányzatában szőttünk. Hogy ez sikerüljön nekünk, éles ésszel és
nagy agyafúrtsággal kell eljárnunk szóbeli tárgyalások és
megegyezések során, ami viszont az úgynevezett “hivatalos
nyelvhasználat”-ot illeti, ellenkező taktikát fogunk alkalmazni: magunkra fogjuk
ölteni a tisztesség és engedékenység álarcát. Ilyen módon a
gójok népeinek
kormányai – akiket arra tanítottunk, hogy csak a külszínt nézzék,
bármit is adunk tudtukra – továbbra is az emberiség jótevőit és
megmentőit fogják látni
bennünk.
Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk
válaszolni, hogy annak az országnak szomszédaival, amely szembe
merészel helyezkedni velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő
ellen; ha pedig ezek a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen
l épjenek fel velünk szemben,
világháború kirobbantásával kell védekeznünk.
A politikában a siker legfőbb tényezője a
vállalkozások titokban tartása: a diplomata szavának nem kell
megegyeznie azzal, amit tesz.
Kényszerítenünk kell a gójok kormányait,
hogy oly irányú működést
fejtsenek ki, amely kedvez a kívánt beteljesedéshez immár közel álló
nagyszabású tervünknek, annak, amit közvéleményként fogunk
beállítani, amely közvéleményt viszont titokban mi alakítottunk ki
az úgynevezett “nagyhatalom” – a sajtó segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen
kivételtől eltekintve, máris teljesen a mi kezünkben van.
Egyszóval, összefoglalva, hogy demonstráljuk az
általunk végrehajtott ellenőrzést az európai gój kormányok felett, ki kell, hogy mutassuk
erőnket, az egyikőjüknek terrorista kísérletekkel, a többieknek, ha
az ellenünk kitörő általános felkelés úgy kívánja, Amerika, Kína,
vagy Japán fegyvereivel kell válaszolnunk.
8.
JEGYZŐKÖNYV
A törvénykezési jogok kétértelmű alkalmazása. A
szabadkőműves vezetőség adminisztrátorai. Különleges iskolák és
legmagasabb fokú kiképzés. Közgazdászok és milliomosok. Akikre
felelős beosztásokat bízunk a kormányban.
Mindazokkal a fegyverekkel, melyeket ellenfeleink
használhatnának ellenünk, nekünk is el kell látnunk magunkat. A
törvénykönyv kifejezéseinek
legfinomabb árnyalataival és fogásaival is tisztában kell lennünk,
hogy igazolhassuk magunkat, amikor majd ítéleteket kell mondanunk,
melyek rendellenesen arcátlanoknak és igazságtalanoknak tűnhetnek
fel, fontos ugyanis, hogy az ilyen
döntéseket úgy tálaljuk, mintha legmagasztosabb erkölcsi elveket
fejeznének ki, törvényes formába öntve. Vezetőségünknek körül kell
vennie magát a civilizációnak mindama erőtényezőivel, melyek között
majd működnie kell. Körül fogja venni magát közírókkal,
gyakorlati jogászokkal, közigazgatási tisztviselőkkel, diplomatákkal
és végül olyan személyekkel, akik szakiskoláinkban legmagasabb fokú
különleges képzésben részesültek. Ezek a személyek ismerni fogják a
társadalmi szerkezet valamennyi titkát, jártasak lesznek minden
politikai ábécé és szókincs nyelvhasználatában; meg fogják
ismertetni velük az emberi természet mélységeit, az emberi léleknek
mindazokat az érzékeny húrjait, amelyeken majd játszaniuk kell. Ezek
a húrok: a gójok lelki magatartása, törekvései,
hibái, bűnös szenvedélyei és
képességei, valamint az egyes osztályok és rendek sajátosságai.
Felesleges megjegyezni, hogy a kormányhatalomnak e tehetséges
segélyerői, akikről beszélek, nem a gójok közül fognak kikerülni, akik
közigazgatási tevékenységükben nem szoktak vesződni azzal, hogy törődjenek
munkájuk céljával, és sohasem nézik, miért van arra szükség. A
gójok tisztviselői elolvasás nélkül írnak alá
papírokat és vagy pénzéhségből vagy becsvágyból szolgálnak.
Körül fogjuk venni kormányunkat gazdasági
sza kemberek egész seregével.
Ez is oka annak, hogy a közgazdaságtudomány a fő tantárgy abban az
oktatásban, amelyben a zsidók részesülnek. Lesz körülöttünk ezen
kívül hatalmas tömeg bankár, nagyiparos, nagytőkés és – ami a
legfontosabb – milliomos, lényegében ugyanis minden pénz kérdése
lesz.
Bizonyos ideig – amíg nem lesz többé kockázatos
felelősségteljes állami állásokat zsidó testvéreinkre bízni – olyan
személyek kezébe fogjuk adni ezeket az állásokat, akiknek múltja és
hírneve olyan, hogy szakadék tátong közöttük és a nép között,
akiknek, ha nem engedelmeskednek utasításainknak, bűnvádi eljárással
kell számolniuk vagy el kell tűnniük – így arra késztetjük ezeket a
személyeket, hogy utolsó leheletükig szolgálják a mi érdekeinket.
9.
JEGYZŐKÖNYV
A szabadkőműves elvek alkalmazása a népek
átnevelésére. A szabadkőművesség jelszavai. Az antiszemitizmus
jelentősége. A szabadkőművesség diktatúrája. Terror. Kik a
szabadkőművesség szolgálói? A gój államok “világosan látó” és “vak”
erejének jelentősége. Kapcsolat a hatóság és a tömeg között. A
liberalizmus kaotikus féktelensége. Az oktatás és nevelés
megragadása. Hamis elméletek. A törvények értelmezésének módjai. A
“földalattik” (világvárosokban).
Elveink gyakorlati alkalmazásánál vegyék tekintetbe
annak a népnek a sajátosságait, melynek országában élne k és működnek. Elveink általános, sablonos
alkalmazása nem járhat sikerrel, amíg át nem neveltük a népeket
sajátos hasonlatosságunkra. Ha azonban kellő óvatossággal járnak el,
meg fogják látni, hogy egy évtized sem kell ahhoz, hogy a
legszilárdabb jellem is
megváltozzék, és újabb népet fogunk besorolni azok közé, amelyek már
behódoltak nekünk.
Mihelyt felállítottuk a mi királyságunkat, a
liberális jelszavakat, melyek valójában a mi szabadkőműves
jelszavaink, nevezetesen a “szabadság, egyenlőség, testvériség”
szavakat úgy fogjuk módosítani, hogy azok nem lesznek többé
jelszavak, hanem csupán egy eszme kifejezői, nevezetesen: “a
szabadsághoz való jog, az egyenlőség kötelessége, a testvériség
eszményképe”. Ezt az értelmet fogjuk adni a szavaknak és így a
szar vánál fogjuk megragadni a
bikát… Ténylegesen már kiküszöböltünk mindenfajta uralmat a
sajátunkon kívül, jogilag azonban még megmaradt egy csomó. Ha
manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma
kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik,
az ő antiszemitizmusukra
ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez
tartozó testvéreink kézbentartásához. Nem bocsátkozom további magyarázatokba,
mert ezt az ügyet már ismételten megtárgyaltuk.
Semmi sem állíthat korlátokat működésünk elé.
Szuperkormányunk a törvényen kívül álló keretekben működik s azt az
elfogadott szakkifejezéssel élve, azzal az erőteljes szóval jelölik,
hogy – diktatúra. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mi, a
törvényhozók, ha majd itt az ideje, ítéleteket fogu nk
végrehajtani, ölni fogunk és kegyelmet gyakorolni; mint valamennyi
csapatunk vezetői magasan ülünk a parancsnok harci paripája hátán.
Akaraterővel uralkodunk, mert kezünkben van egy valamikor hatalmas,
most általunk legyőzött párt öröksége. Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égő kapzsiság,
irgalmatlan bosszú, gyűlölet és rosszindulat.
Tőlünk indul ki a mindent elnyelő terror. A mi
szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselő
személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták,
ko mmunisták és mindenféle
álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik
elvégzésére: Mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a
tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló
rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elő minden államban; az államok
nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke
érdekében; mi azonban nem
fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik
az államok feletti szuperkormányunkat.
Az emberek nagy garral hangoztatták annak
szükségességét, hogy a szocializmus kérdését nemzetközi egyezménnyel
rendezzék. Azzal, hogy pártokra szakadtak, a kezünkbe adták
magukat, a pártharcokhoz ugyanis pénz kell, és a pénz a mi kezünkben
van.
Okunk lehetne attól tartani, hogy a gój
uralkodók “világosan látó” hatalma egyesül a gój tömegek
vak erejével, de minden
ilyen lehetőség ellen megtettük az összes szükséges intézkedést:
kölcsönös terror formájában gátat emeltünk a két erő között. Ily
módon a nép vak ereje továbbra is a mi támaszunk és mi, csakis mi
fogunk neki vezetőt adni és fogjuk – természetesen – arra az útra irányítani, amely
célunkhoz vezet.
Hogy a vak tömeg ne tudja magát megszabadítani
irányító kezünktől, időnként szoros érintkezésbe kell lépnünk vele,
ha nem is a saját személyünkben, de mindenesetre néhány
legmegbízhatóbb testvérünk révén. Ha majd mi leszünk az egyetlen elismert
tekintély, személyesen fogunk tárgyalni a néppel a vásártereken és
úgy fogjuk kioktatni a politikai kérdésekben, hogy az általunk
kívánt irányba tereljük.
Ki törődik azzal, hogy mi mindent tanítanak a
falusi iskolák ban? Amit
azonban a kormány követe vagy maga az uralkodó mond, azt azonnal
megtudja az egész ország, mert a nép hangja széltében-hosszában
elterjeszti.
Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt,
nagyon óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok
mechanizmusát mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók
szigorú, de igazságos rendérzékben testesültek meg, mi a
liberalizmus kaotikus féktelenségével helyettesítettük őket. Kezünk
benne van a törvényhozásban, a választások
lebonyolításában, a sajtóban,
az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a
közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei.
Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a
nem-zsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján
neveltük, ame lyekről tudjuk,
hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk.
Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a
törvényeket – lényegileg nem módosítva őket – ellentmondó
értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükből. Ez azzal az
eredménnyel járt, hogy ezek a törvénymagyarázatok először
elhomályosították, majd érthetetlenné tették a törvényeket
olyannyira, hogy a törvényhozás összekuszált szövevényében még maguk
a kormányok sem tudnak eligazodni.
Ez a döntőbíráskodási eljárás elméletének
kiindulóp ontja.
Önök azt mondhatnák, hogy a
gójok fegyverrel a
kezükben fognak nekünk jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy
valójában mi folyik körülöttük; ez ellen azonban Nyugaton oly
szörnyű terroreszközünk van, melytől még a legbátrabbak is remegnek,
- a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti
folyosók, amelyek még az idő elérkezte előtt készen lesznek
valamennyi világváros alatt s ahonnan ezeket a fővárosokat minden
szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe fogjuk
röpíteni.
10.
JEGYZŐKÖNYV
Látszatpolitika. A csalás “őrszelleme”. Mit ígér
a szabadkőműves államcsíny? Egyetemes választójog. Önfontosság. A
szabadkőművesség vezetői. A lángelme, aki vezeti a
szabadkőművességet. Intézmények és feladataik. A liberalizmus
mérge. Alkotmány – a pártviszályok iskolája. A köztársaságok kora.
Elnökök – a szabadkőművesség bábjai. Az elnökök felelőssége. A
képviselőházak és elnökök szerepe a “panamázás”-ban.
Szabadkőművesség – a törvényhozó erő. Új köztársasági alkotmány.
Átmenet a szabadkőmű ves kényuralomba. “A világ ura” kinyilvánításának
pillanata. Betegségek beoltása és más fortélyok.
Ma azzal kezdem, hogy megismétlem, amit már
mondtam, és kérem önöket,
tartsák szem előtt, hogy a kormányok és népek a politikában
megelégszenek a látszattal. S valóban, hogyan is foghatnák fel a
gójok a dolgok igazi
értelmét, amikor képviselőik saját szórakozásukra fordítják erejük
javarészét? A mi politikánk számára rendkívül fontos, hogy tisztában
legyünk ezzel a körülménnyel; ez jó szolgálatot fog tenni nekünk,
amikor majd sor kerül arra, hogy fontolóra vegyük a hatalom
elosztását, a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az egyesülési
törvényt, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdon és a lakás
sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók
gondolatát, valamint a
törvények visszaható erejét.
Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem
szabad egyenesen és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az
érintésüket, nem szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni,
hanem minden részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy
elismerjük a fennálló jogrend alapjait. Azért kell lehetőleg
hallgatnunk ezekről a jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy
ezt vagy azt feltűnés nélkül elejtsük; ha valamennyit kifejezetten
felsorolnánk, úgy tűnne fel, mintha már meg is adtuk volna őket.
A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel
viseltetik a politikai hatalom géniuszai iránt és csodálattal
nyugtázza erőszakosságaikat; “ez aljas volt, igaz, de nagyon okos…
csalásnak is lehet mondani, de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen
nagyszerűen csinálták, micsoda vakmerőség!” – mondják…
Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet
belevonjuk annak az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek
tervét mi készítettük. Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül
szükséges, hogy felvértezzük magunkat és tároljuk magunkban azt az
arcátlan vakmerőséget és ellenállhatatlan szellemi erőt, amely
aktivitásunkban megtestesülve le fog törni minden akadályt
utunkon.
Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk
mondani a különböző népeknek: “Eddig minden szörnyen rosszul ment,
mindenkit kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a
szenvedésetek okait – a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek
különféleségét. Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de
hozhattok-e igazságos ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt
még próbára tettétek, amit ajánlunk nektek…” Erre a tömeg ujjongva a
tenyerén fog hordani a reménykedés és várakozás egyhangú diadalában.
Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket a választások – melyeket
eszközül használtunk fel a világ trónjának
elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit is,
hogy gyűléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján – és
utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúlag
kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek meg
velünk, mielőtt elítélnének.
Ennek biztosítására osztályokra és képzettségre
való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell, hogy abszolút többséget érjünk el, melyet
a művelt, vagyonos osztályok részéről nem kaphatunk meg. Azzal, hogy mindenkibe
beleoltjuk saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a
gójok között a család fontosságát és nevelési értékét, és meg
fogjuk akadályozni, hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz
jussanak, az általunk vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy
érvényesüljenek, sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen
hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük
engedelmességét és figyelmét. Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk
létrehozni, amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni
ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére
helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert
tudni fogja, hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és
mindenfajta más előnye.
Egy kormányzati tervnek készen kell egy és
ugyanabból az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot
ölteni, ha megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta.
Ezért szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad
azt vita tárgyává tennünk,
nehogy elrontsuk művésziességét az alkatrészei közötti összefüggést,
az egyes pontokban rejlő titkos szándékok gyakorlati érvényesülését.
Ha ilyen művet vita tárgyává tennénk és módosításokat eszközölnénk
rajta szavazás útján, ezzel
ráütnék mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem
értették meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és
összefüggését. Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerűen
kigondoltak legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK
VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZŰ MŰVÉT a tömeg, vagy akár csak
egy zártkörű csoport karmai közé.
Ezek a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a
fennálló intézményeket. Csupán gazdasági vonatkozásban fognak azokon
változásokat foganatosítani, aminek következtében azok egész
mű ködése úgy fog módosulni,
ahogy ez a terveinkben megszabott iránynak megfelel.
Különböző elnevezések alatt minden országnak
megközelítően egyforma a berendezése: népképviselet, minisztérium,
szenátus, államtanács, törvényhozás és végrehajtó hatalom.
Felesl eges megmagyaráznom
önöknek mindezek egymáshoz való viszonyának mechanizmusát, mert
mindezt úgyis tudják; csupán azt a tényt vegyék figyelembe, hogy az
említett intézmények mindegyike valamely fontos funkciónak felel meg
az államban, és figyeljék meg, kérem, hogy a “fontos” jelzőt nem az
intézményre vonatkoztatom, hanem a funkcióra, következésképpen nem
az intézmények fontosak, hanem azok funkciói. Ezek az intézmények
felosztották maguk között a kormány összes funkcióját – a
közigazgatást, a törvényhozást és a
végrehajtó hatalmat, s ezért úgy működnek, mint az emberi test
szervei. Ha az államgépezetnek csak egy részében is kárt teszünk, az
állam beteggé válik, mint az emberi test, és végül is meghal.
Amikor bevezettük az állami szervezetbe a
liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott. Az államok
halálos betegséget kaptak – vérmérgezést. Már csak az van hátra,
hogy megvárjuk haláltusájuk végét.
A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett,
amelyek a korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma
helyébe léptek; az alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi
egyéb, mint magasiskolája az egyenetlenkedésnek,
félreértéseknek, viszályoknak, pártszeszélyeknek, egyszóval
mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye az állami
életet. A “ csevegések” szónoki
emelvénye – nem kevésbé hatásosan, mint a sajtó – tétlenségre és
tehetetlenségre kárhoztatta az uralkodókat, így haszontalanokká és
feleslegesekké téve őket, amiért el is csapták őket sok országban.
Ekkor érkezett el a
köztársaságok kora, és ekkor
történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrával – elnökkel
helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül
választottuk ki. Ezzel
megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój nép,
jobban mondva a gój népek alatt elhelyeztünk.
Nemsokára be fogjuk vezetni azt az elvet, hogy az
elnökök felelősek cselekedeteikért.
Addigra abban a helyzetben leszünk, hogy nem kell
többé ügyelnünk a formákra az ügyek intézésénél, melyekért
személytelen bábunk lesz a felelős. Mit törődünk azza l, ha megritkulnak sorai, akik a hatalomért
versengenek, ha fennakadás következik be azáltal, hogy nem sikerül
elnököt találni, amely fennakadás végül fel fogja bomlasztani az
államot…?
Hogy tervünk ezzel az eredménnyel járjon,
választásokat fogunk rendezni olyan elnökök javára, akiknek múltjában
valamilyen sötét, titkos folt, valami “panama” vagy ehhez hasonló
van, - így aztán megbízható ügynökeink lesznek terveink
véghezvitelében, mivel tartanak majd a leleplezéstől, valamint a
hatalomhoz jutottak ama természetes
kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó
kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést. A képviselőház fedezni,
védelmezni, választani fogja az elnököket, de el fogjuk venni tőle
azt a jogot, hogy új törvényeket javasoljon, vagy meglevő
törvényeket módosítson; ezt a jogot ugyanis a felelős elnökre, a mi
bábunkra fogjuk ruházni. Ily módon az elnöki tekintély természetesen
mindenféle támadás céltáblája lesz, mi azonban önvédelmi eszközt
adunk majd a kezébe, amennyiben fel fogjuk jogosítani
arra, hogy közvetlenül a néphez forduljon, kikérje a nép döntését
függetlenül annak saját képviselőitől, vagyis, hogy apelláljon a nép
többségéhez, amely épp oly vak rabszolgánk. Ettől függetlenül fel
fogjuk ruházni az elnököt a hadiállapot kihirdetésének
jogával. Ezt azzal a megokolással fogjuk igazolni, hogy az elnöknek,
mint az ország egész hadereje fejének rendelkeznie kell a haderő
felett, hogy szükség esetén megvédhesse az új köztársasági
alkotmányt, amely védelmi jog, mint ennek az alkotmánynak
felelős képviselőjét, meg fogja illetni.
Könnyű megérteni, hogy ilyen körülmények között a
szentély kulcsa a mi kezünkben lesz és senki rajtunk kívül nem fogja
többé irányítani a törvényhozó hatalmat.
Ezenkívül az államtitkok megőrzésének ürügye alatt
el fogjuk venni a képviselőháztól azt a jogot, hogy
kormányintézkedések ügyében interpelláljon, továbbá az új alkotmány
segítségével a lehető legkisebbre fogjuk csökkenteni a képviselők
számát, amivel együtt jár majd a politikai szenvedélyek és a
politikai ügy ekért való lelkesedés aránylagos csökkentése
is. Ha pedig – ami aligha várható – ezek a szenvedélyek még a
képviselőknek e minimális száma mellett is lángra lobbannának,
uszító felhívással és a nép többségére való hivatkozással el fogjuk
mozdítani őket… Az elnöktől függ majd a képviselőház és a szenátus
elnökeinek és alelnökeinek kinevezése. A parlamentek állandó
ülésezéseit meg fogjuk szüntetni és helyettük rövid, néhány hónapig
tartó ülésszakokat fogunk bevezetni. Az elnöknek, mint a végrehajtó
hatalom fejének továbbá joga lesz összehívni és
feloszlatni a parlamentet és ez utóbbi esetben elhalasztani az új
parlament összeülésének időpontját. Hogy azonban mindezek a
lényegileg törvénytelen cselekedetek ne terheljék tervünk
szempontjából túl korán az elnök felelősségét, fel fogunk ruházni
minisztereket és más magas rangú kormánytisztviselőket, hogy önálló
intézkedésekkel kerüljék meg az elnök rendelkezéseit, aminek
következtében az elnök helyett őket fogják bűnbakká tenni… Ezt a
szerepet különösen a szenátus, az államtanács vagy a minisztertanács
számára ajánljuk, de nem az egyes tisztviselők számára.
Az elnök a mi tetszésünk szerint fogja értelmezni
azokat a törvényeket, amelyek többféle értelmezést tesznek lehetővé;
továbbá hatályon kívül fogja helyezni a törvényeket, ha értésére
adjuk, hogy erre szükség van; ezenkívül joga lesz átmeneti jellegű
törvényeket, sőt a kormány alkotmányos működésétől való eltérést
javasolni, mindkét esetben azzal az ürüggyel, hogy az állam legfőbb
jóléte ezt követeli.
Ilyen intézke désekkel meg fogjuk szerezni a hatalmat
ahhoz, hogy apránként, lépésről-lépésre leromboljuk mindazt, amit
uralmunk kezdetén kénytelenek vagyunk felvenni az államok
alkotmányaiba azért, hogy felkészüljünk arra az átmeneti időszakra,
amely alatt észrevétlenül
eltörlünk majd minden alkotmányos jogot, és akkor itt lesz az ideje
annak, hogy minden kormányformát a mi kényuralmunkká
változtassunk.
Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az
alkotmány lerombolása előtt is; ez akkor fog bekövetkezni, amikor a
nép, miután a végsőkig kifárasztotta uralkodóinak – általunk
előidézett – szabálytalankodása és tehetetlensége, így fog
felkiáltani: “Távolítsátok el őket és adjatok nekünk egyetlen
világuralkodót, aki egyesít minket és megszünteti a viszályok okait
– a határok at, a népi
hovatartozást, a vallásokat, az államadósságokat -, ki békét és
nyugalmat ad nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani
uralkodóink és képviselőink
alatt.”
Mint önök azonban nagyon jól tudják, azt, hogy
az összes nemzet kifejezést adjon ilyen kí vánságoknak, csak úgy érhetjük el, ha
minden országban megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt,
annyira összetörve az emberiséget egyenlőtlenséggel, gyűlölettel,
veszekedéssel, irigységgel, sőt még sanyargatások alkalmazásával,
éhínséggel, BETEGSÉGEK BEOLTÁSÁVAL, nyomorral is, hogy a gójok ne
lássanak más kivezető utat, mint azt, hogy menedéket keresnek a mi
teljes pénzbeli és minden egyéb vonatkozású
főhatalmunknál.
Ha azonban lélegzetvételhez juttatjuk a világ
nemzeteit, aligha valószínű, hogy valaha is elérkezik az a pillanat, amely után
áhítozunk.
11.
JEGYZŐKÖNYV
Az új alkotmány programja. Az indítványozott
forradalom egyes részletei. A gójok – egy birkanyáj. Titkos
szabadkőművesek és “látszat”-páholyok.
Az államtanács – eddigi formájában –
nyomatékos kifejezője volt az
uralkodói tekintélynek: mint a törvényhozó testület látható része az
lesz, amit az uralkodó által hozandó törvények és rendeletek
szerkesztőbizottságának lehetne nevezni.
Ez tehát az új alkotmány programja. Mi fogjuk
megállapítani a Törvényt, a
Jogot és az Igazságot, mégpedig 1) a törvényhozó testület elé
terjesztett javaslatok alakjában, 2) az elnök rendeletei útján
általános érvényű rendszabályok alakjában, szenátusi rendeletekkel
és államtanácsi határozatokkal miniszteri rendeletek
formájában, 3) ha megfelelő alkalom adódik, az államban kirobbantott
forradalom útján.
Miután nagyvonalakban lefektettük eljárásmódunkat,
még teljessé kell majd tennünk a forradalmat az államgépezet
működésében a már jelzett irányban. Ez alatt a sajtószabadságot, az
egyesülési jogot, a lelkiismereti szabadságot, a választások elvét
és sok egyebet értek, aminek mindörökre el kell tűnnie az emberek
emlékezetéből, vagy pedig gyökeres változáson kell átmennie
közvetlenül az új alkotmány kihirdetése után. Ez lesz
az egyetlen alkalom, amikor egyszerre kiadhatjuk összes
parancsainkat, később ugyanis már veszélyes lesz minden említésre
méltó változtatás a következő okokból: ha rideg szigorral visszük
keresztül a változtatást a szigorúság és megszigorítások
szellemében, a további hasonló természetű
változásoktól való félelem kétségbeesésbe kergetheti az embereket,
ha viszont újabb várható engedmények szellemében visszük keresztül,
az emberek azt mondanák, ez beismerése annak, hogy helytelenül
cselekedtünk, ami tönkretenné uralmunk csalhatatlanságának
presztízsét, vagy pedig azt mondanák, félelemből vagyunk kénytelenek
engedékeny magatartást tanúsítani, amiért nem kapnánk köszönetet,
mert feltételeznék, hogy kényszerből tettük… Mindkét eshetőség árt
az új alkotmány presztízsének. Arra van szükségünk, hogy a
világ népei az új alkotmány kihirdetésének első pillanatától kezdve
– amíg a forradalom befejezett ténye még elkábítja őket, amíg még a
rémület és bizonytalanság állapotában vannak – egyszer s mindenkorra
ismerjék fel: annyira erősek, annyira
legyőzhetetlenek, annyira túlontúl hatalmasak vagyunk, hogy semmi
esetre sem leszünk tekintettel rájuk, hogy eszünk ágában sincs a
legkisebb figyelmet is szentelni véleményüknek vagy kívánságaiknak,
hogy ilyeneknek minden kinyilvánítását készek és képesek vagyunk
bármikor és bárhol ellenállhatatlan erővel elfojtani, hogy egy
csapásra magunkhoz ragadtunk mindent, amit akartunk, és semmi esetre
sem fogjuk hatalmunkat megosztani velük… Akkor félve és reszketve be
fogják csukni szemüket és meg
fognak elégedni azzal, hogy megvárják, mi lesz mindennek a vége.
A gójok olyanok, mint egy birkanyáj, és mi
vagyunk a farkasok. És tudják önök, mi történik, ha a farkasok
betörnek a nyájba…?
Van még egy másik ok is, hogy miért fogják becsukni
a szemüket: ugyanis továbbra
is azt ígérjük majd nekik, hogy visszakapnak minden szabadságot,
amelytől megfosztottuk őket, mihelyt legyőztük a béke ellenségeit és
megfékeztünk minden pártot. Kár szót vesztegetni arra, hogy meddig
várnak majd szabadságuk visszatérésére…
Vajon minek találtuk ki ezt az egész politikát és
fogadtattuk el ravaszul a gójokkal úgy, hogy semmi esélyük ne legyen annak
mélyebb értelmét megvizsgálni? Valóban minek, ha nem azért, hogy
kerülő úton érjük el, ami szétszórt törzsünk számára egyenes úton
elérhetetlen? Ez a politika alapozta meg szervezetünket, a titkos
szabadkőművességet, melyet nem ismernek és melynek célkitűzéseit még
csak nem is gyanítják ezek a gój barmok, akiket azért csalogattunk a nyílt
szabadkőműves páholyok seregébe, hogy port hintsünk társaik
szemébe.
Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő
Kiválasztott Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek
tart, bizonyult legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti
uralom küszöbére vezetett bennünket.
Már nem sokat kell építenünk azon az alapon,
amelyet leraktunk.
12.
JEGYZŐKÖNYV
A “szabadság” fogalmának szabadkőműves
értelmezése. A sajtó jövője a szabadkőműves királyságban. A sajtó
irányítása. Tudósító ügynökségek. Hogyan értelmezi a
szabadkőművesség a haladást? Még többet a sajtóról. A
szabadkőművesség szolidaritása a mai sajtóban. A “közkereslet”
felkeltése vidéken. Az új rezsim csalhatatlansága.
A “szabadság”, melyet különbözőképpen lehet
értelmezni, mi így határozzuk meg:
A szabadság azt jelenti, h ogy jogunk van azt tenni, amit a törvény
megenged. A szónak ez az értelmezése a kellő időben szolgálatunkra
lesz, minden szabadság ugyanis a mi kezünkben lesz, minthogy a
törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az előbb
vázolt program értelmében
kívánatos számunkra.
A sajtóval a következő módon fogunk eljárni:
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál,
hogy felkeltse és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek
célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat
szolgál . Gyakran sületlen,
igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének
leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó
valójában. Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni,
s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna
megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is
céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek? A közvélemény
nyomtatásban megjelenő termékei ma súlyos kiadásokat okoznak abból
kifolyólag, hogy cenzúrázni
kell őket, mi majd nagy hasznot hajtó jövedelmi forrássá tesszük
őket a mi államunk számára: külön sajtóadóval fogjuk terhelni a
nyomdatermékeket és óvadékpénz letétbe helyezését fogjuk követelni,
mielőtt megengedjük bármely sajtóorgánum vagy nyomda létesítését. Ezeknek azután szavatolniuk
kell, hogy kormányunkat semmiféle sajtótámadás nem fogja érni.
Minden ellenünk irányuló támadási kísérletet – ha ilyesmire
egyáltalán sor kerülhet még – irgalmatlanul súlyos pénzbüntetéssel
fogunk sújtani. Ezek az intézkedések – sajtóadó és óvadékpénz
letétbe helyezése, valamint ezek a letétek által biztosított
pénzbüntetések – hatalmas jövedelmet hoznak majd a kormánynak. Igaz,
a pártlapok esetleg nem sajnálják majd a pénzt annak érdekében, hogy
mégis megjelentessék véleményüket, ezeket azonban el fogjuk
hallgattatni ellenünk intézett második támadásuk után. Senki sem
nyúlhat majd hozzá büntetlenül kormányunk csalhatatlanságának
glóriájához. Bármely közlemény betiltásánál azt fogjuk felhozni
ürügyül, hogy az ok nélkül izgatja a közvéleményt. Kérem, vegyék figyelembe, hogy azok között,
akik támadásokat intéznek ellenünk, mi általunk létesített
sajtószervek is lesznek, ezek azonban csakis olyan pontokat fognak
támadni, amelyek módosítását előre elhatároztuk.
Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlem ény sem fog nyilvánosságra
kerülni. Ezt különben már
most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés
ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden
részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a
mieink lesznek és csak azt
fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik.
Ha már most annyira uraljuk a gójok
gondolatvilágát, hogy szinte valamennyien azokon a színes
szemüvegeken át nézik a világ eseményeit, amelyeket az orrukra
teszünk – ha már most nincs egyetlen állam sem, ahol bármi is
megakadályozna minket abban, hogy tudomást szerezzünk arról, amit a
gój ostobaság
államtitoknak nevez: milyen lesz akkor a mi helyzetünk, amikor majd
elismert legfőbb urai leszünk a világnak az egész világ felett
uralkodó királyunk személyében…?
Térjünk vissza a sajtó jövőjéhez. Mindenki, aki kiadó, könyvtáros, vagy
nyomdász akar lenni, köteles
lesz megszerezni a foglalkozása gyakorlására megállapított
engedély-okiratot, amelyet bármely vétség esetén azonnal meg fogunk
vonni tőle. Ilyen intézkedésekkel a gondolatot közvetítő eszköz a
nevelés eszközévé válik majd kormányunk kezében, amely nem fogja
többé megengedni, hogy a nemzet zömét a haladás áldásait illetően
tévutakra vezessék és ábrándokba ringassák. Ki nem tudná közülünk, hogy ezek a képzelt
áldások egyenes úton elvezetnek azokhoz az ostoba elképzelésekhez,
melyek az emberek egymás közötti és a hatóságokkal való
kapcsolataiban anarchista viszonyokat teremtenek, minthogy a
haladás, vagy inkább a haladás gondolata bevezette mindenfajta
emancipáció fogalmát, de elmulasztotta megállapítani annak határait…
Minden úgynevezett liberális anarchista, ha nem is tettben, de
mindenesetre gondolatban. Mindegyikük a szabadság valamely árnyképét
keresgeti és kivétel nélkül féktelenségbe esik, vagyis az
ellentmondás anarchiájába csupán az ellentmondás
kedvéért…
Most rátérünk az időszaki sajtóra. Ezt is, mint
minden nyomtatványt, ívenként kiszabott sajtóadóval és óvadékpénzzel
fogjuk terhelni, és harminc ívnél kisebb könyvekért kétszer annyit
kell majd fizetni. Az ilyen könyveket röpiratoknak fogjuk tekinteni,
eg yrészt azért, hogy csökkentsük a magazinok
számát, melyek a nyomtatott méreg legrosszabb formái, másrészt pedig
azért, hogy ezzel az intézkedéssel olyan hosszadalmas művekre
kényszerítsük az írókat, melyeknek kevés olvasójuk lesz, már csak
azért is, mert költségesek lesznek. Ugyanakkor olcsó lesz és
mohón fogják olvasni mindazt, amit mi magunk adunk majd ki azért,
hogy számunkra kedvező irányba befolyásoljuk a szellemi fejlődést.
Az adó korlátok közé fogja szorítani az irodalmi ambíciókat, a
kilátásba helyezett büntetések pedig az írókat tőlünk
függővé fogják tenni. És ha mégis akadna valaki, aki ellenünk akar
írni, nem fog találni senkit, aki írásművét hajlandó kinyomtatni.
Mielőtt ugyanis a kiadó vagy nyomda bármely művet elfogad
nyomtatásban való megjelentetésre, ehhez engedélyt kell majd kérnie a
hatóságoktól. Így előre fogunk tudni minden csalafintaságról, amely
ellenünk készül, s ki fogjuk húzni a méregfogát, amennyiben magunk
foglalunk majd állást a szóban forgó ügyben.
Az irodalom és az újságírás a le gfontosabb nevelési tényezők közé tartozik
és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének
tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben lévő sajtó
ártalmas befolyását és lehetővé teszi majd számunkra, hogy hatalmas
befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz általunk
engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk
alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem
szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső
megjelenésben, irányzatban és
nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva
teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a
csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni.
Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak
állni. Ezek mindig a mi
érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag
jelentéktelen lesz.
A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok,
melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a
lagymatagokat és közömbösöket.
A harmadik helyre tesszük majd láts zólagos ellenvéleményünket, melynek
legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb
ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják
tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni
előttünk kártyáikat.
Újságaink képvi selni fognak minden lehetséges árnyalatot –
lesznek közöttük arisztokrata, köztársaságpárti, forradalmi, sőt még
anarchista lapok is -, természetesen csak addig, amíg az alkotmány
érvényben van… Visnu hindu istenséghez hasonlóan száz kezük lesz, s
ezek mindegyike rajta tartja majd az ujját a
közvélemény különböző irányzatainak egyikén, a mi kívánságunknak
megfelelően. Mihelyt valamely irányzat érverése gyorsul, ezek a
kezek a céljainknak megfelelő irányba fogják azt terelni, az
izgatott beteg ugyanis elveszti
minden ítélőképességét és könnyen befolyásolható. Azok a bolondok,
akik azt hiszik majd, hogy saját táboruk lapjainak véleményét
képviselik, a mi véleményünket fogják szajkózni, vagy bármely
véleményt, amely kívánatosnak látszik számunkra. Abban a hiú
hiszemben, hogy pártjuk irányvonalát
követik, valójában azt a zászlót fogják követni, amelyet kitűzünk
eléjük.
Hogy újsághadunkat ebben a szellemben
irányíthassuk, különösen nagy gondot kell fordítanunk ennek
megszervezésére. “Központi sajtóhivatal” név ala tt irodalmi gyűléseket fogunk rendezni,
amelyeken ügynökeink feltűnés nélkül ki fogják adni az utasításokat
és a nap jelszavát. Újságaink a dolgok megvitatásával és
kétségbevonásával – de mindig a felszínen mozogva, a kérdések
lényegét nem érintve – látszólag
sortüzet adnak majd le a hivatalos lapokra csak azért, hogy alkalmat
szolgáltassanak nekünk részletesebb magyarázatokra, mint amilyenekre
az első hivatalos közvéleményekben módunk volt, valahányszor ez –
természetesen – előnyünkre van.
Ezek az ellenün k irányuló támadások még egy másik célt is
szolgálnak majd, nevezetesen azt, hogy meggyőzzék alattvalóinkat
arról, hogy teljes a szólásszabadság, ezzel alkalmat adva
ügynökeinknek annak bizonygatására, hogy a velünk szemben álló
összes lap üres fecsegő, mert képtelen rendelkezéseinkkel szemben
tárgyilagos ellenvetéseket tenni.
Az ilyen szervezési módszerek, melyeket a
nyilvánosság nem vehet észre, de amelyek teljesen biztosak, a
legjobban biztosítják annak sikerét, hogy a nyilvánosság figyelmét
és bizalmát megnyerjük
kormányunk számára. Az ilyen módszerek lehetővé teszik majd
számunkra, hogy – amint ez időről időre szükségesnek mutatkozik –
politikai kérdésekkel kapcsolatban felizgassuk, vagy lecsillapítsuk
a közvéleményt, hogy meggyőzzük vagy összezavarjuk azáltal, hogy hol
az igazságot, hol a hazugságokat jelentetjük meg a sajtóban,
tényeket vagy azok ellentmondásait, aszerint, jól vagy rosszul
fogadják-e őket, mindig igen óvatosan kitapogatva a talajt, mielőtt rálépünk…
Biztos diadalt fogunk aratni ellenfeleink felett,
mert azok nem fognak olyan újságokkal rendelkezni, amelyekben teljes
egészében részletesen kifejthetik nézeteiket – a sajtóval való bánásmód előbb említett
módszerei következtében. Még csak meg sem kell majd cáfolnunk őket,
legfeljebb egészen
felületesen.
Az ilyen próbalövéseket, amelyeket szükség esetén
sajtónk harmadik helyen álló lapjaiban adunk le, félhivatalos
lapjainkban erélyesen meg fogjuk cáfolni.
Már manapság is vannak ilyen jelenségek – hogy csak
a francia sajtót vegyük -, melyek a rra vallanak, hogy szabadkőműves
összetartás érvényesül a következő jelszónak megfelelően: a sajtó
valamennyi szervét összeköti a szakmai titoktartás; mint a régiek
jövendőmondói, egyikük sem fogja elárulni hírforrásainak titkát,
hacsak határozatot nem hoznak
annak közzétételére. Egy újságíró sem meri majd elárulni ezt a
titkot, mert senki sem kap engedélyt irodalmi működés kifejtésére,
ha nincs múltjában valami sebezhető pont… Ezeket a sebezhető
pontokat azonnal lelepleznénk. Amíg ezekről csak kevesen
tudnak, az újságíró tekintélye
vonzást gyakorol az ország lakosságának többségére – a tömeg
lelkesedéssel követi.
Különösen számítunk a vidék támogatására. Vidéken
kell szítanunk azokat a reményeket és impulzusokat, melyek
segítségével bármely pillanatban rátö rhetünk a fővárosra, a fővárosokban pedig
ugyanakkor úgy fogjuk beállítani, mintha ezek a megnyilvánulások a
vidék népességének önálló reményei és törekvései lennének.
Előidézőjük természetesen mindig egy és ugyanaz lesz: - mi.
Szükségünk van arra, hogy
addig, amíg el nem érjük
hatalmunk teljét, a fővárosok szorongatva találják magukat a nemzet
vidéki közvéleményétől, vagyis ügynökeink által létrehozott
többségétől. Arra van szükségünk, hogy a fővárosok a lélektani
pillanatban ne tudják megvitatni a befejezett tényeket annál az
egyszerű oknál fogva, ha másért nem, hogy azokat a vidék túlnyomó
részének közvéleménye már elfogadta.
Az új kormányzatnak abban az átmeneti időszakában,
amely megelőzi teljes szuverenitásunkat, nem szabad megengednünk,
hogy a sajtó bármilyen közéleti becstelenséget leleplezzen; az
embereknek azt kell hinniük, hogy az új kormányzat annyira
megelégedetté tett mindenkit, hogy még a bűncselekmények is
megszűntek… A bűncselekményekről csak azok áldozatainak és
véletlen tanúknak szabad tudniuk – senki másnak.
13.
JEGYZŐKÖNYV
A mindennapi kenyér szükséglete. Politikai
kérdések. Ipari kérdések. Szórakozás. Vidámparkok. “Egy az
igazság.” A nagy problémák.
A mindennapi kenyérért való küzdelem arra
kényszeríti a gójokat, hogy befogják szájukat és alázatos
szolgáink legyenek. Ügynökök, akiket sajtónknál alkalmazunk a
gójok köreiből,
utasításainkra mindent meg fognak tárgyalni, aminek közvetlenül,
hivatalos formában történő közlése hátrányos lenne számunkra, közben
pedig mi – szép nyugodtan az így támadt vita lármája közepette – meg
fogjuk hozni és végre fogjuk hajtani azokat az intézkedéseket,
amelyeket akarunk, s azután mint befejezett tényeket a nyilvánosság
elé tárjuk. Senki sem merészeli majd az egyszer megtörtént döntés
visszavonását követelni, annál
kevésbé, mert azt az előző állapothoz képest javulásnak fogjuk
beállítani… A sajtó pedig azonnal új kérdésekre fogja irányítani az
emberek figyelmét (nem tanítottuk az embereket arra, hogy állandóan
valami új után kívánkozzanak?). Ezeknek az új kérdéseknek megtárgyalására rá fogják
vetni magukat azok az ostoba fajankók, akik még most sem akarják
megérteni, hogy leghalványabb fogalmuk sincs azokról a dolgokról,
melyeknek megtárgyalására vállalkoznak. A politika kérdéseit senki
más nem fogja fel ésszel, mint azok, akik már korszakokon át
irányították a politikát: annak létrehozói.
Mindebből láthatjuk, hogy amikor biztosítjuk
magunknak a tömeg jóindulatát, ezzel csak gépezetünk működését
könnyítjük meg, és észrevehetik azt is, hogy amikor a tömeg
helyeslését látszunk keresni, ezt nem tettekre vonatkozólag tesszük,
hanem szavakra von atkozólag, amelyeket erről vagy arról a
kérdésről mondottunk. A nyilvánosság előtt folyton hangoztatjuk,
hogy minden tettünkben az a remény és meggyőződés vezérel, hogy a
közjót szolgáljuk.
A politika kérdéseinek megvitatásában zavarólag
hathatna az emberek
beleszólása, ezért figyelmüket más irányba tereljük: előtérbe
helyezzük az ipar kérdéseit, azt állítva, hogy ezeknél is politikai
kérdésekkel van dolgunk. Ezen a téren hadd beszéljék ki a tüdejüket!
A tömegek csak egy feltétellel egyeznek bele abba, hogy ne
fejtsenek ki politikai tevékenységet, hogy kipihenjék magukat attól,
amit politikai tevékenységnek tartanak (amely tevékenységre mi
tanítottuk őket, hogy eszközül használhassuk őket a gój kormányok elleni harcban) – azzal a
feltétellel, hogy új elfoglaltságot találnak. Mi majd előírunk nekik
valamit, ami úgy fest, mintha ugyancsak politika lenne. Hogy pedig a
tömegek észre ne vegyék, hányadán vannak, ezenkívül szórakozásokkal, játékokkal,
mulatságokkal, szenvedélyekkel, vidámparkokkal is eltereljük majd
figyelmüket. A sajtón
keresztül hamarosan kezdünk majd művészeti pályázatokat és
mindenféle sportversenyeket javasolni: az ezek iránti érdeklődés
végképp el fogja vonni az emberek figyelmét az olyan kérdésekről,
amelyekben kénytelenek lennénk velük szembehelyezkedni.
Amint a nép egyre inkább elszokik attól, hogy
gondolkozzék és önálló véleményt alkosson, ugyanazt a hangot kezdi
majd megütni, mint mi, mert csak mi fogunk neki új irányt mutatni a
gondolkozásban – oly személyeken keresztül természetesen,
akikr ől nem sejtik, hogy
velünk tartanak.
Mihelyt elismerték majd uralmunkat, a liberálisok,
az utópisták, az álmodozók végképp eljátszották kisded játékaikat.
Addig is azonban még jó szolgálatokat tesznek nekünk. Ezért továbbra
is le fogjuk kötni gondolataikat új és látszólag haladó fantasztikus
elméletek mindenfajta hiú ötletével: mert addig csavarjuk el teljes
sikerrel az ostoba gójok fejét a haladásról szóló
frázisokkal, amíg nincs közöttük egy sem, aki képes felfogni, hogy
ez a szó az igazságtól való eltérést takar mindazon esetekben,
amikor nem anyagi törekvés ről
van szó, mert igazság csak egy van, és ebben haladásnak nincs helye.
Mint minden megtévesztő gondolat, a haladás is az igazság
elhomályosítására szolgál, hogy azt ne ismerje senki, kivéve minket,
Isten Kiválasztottait, az igazság őrzőit.
Amikor majd valósággá válik királyságunk,
szónokaink meg fogják magyarázni azokat a nagy kérdéseket, amelyek
felforgatták az emberiséget, hogy végül is alávessék jótékony
uralmunknak.
Ki fogja akkor valaha is gyanítani, hogy
mindezeket a népeket színpadi figurákként tologat tuk egy politikai tervnek megfelelően,
amelyet senki még csak nem is sejtett az évszázadok
folyamán…?
14.
JEGYZŐKÖNYV
A jövő vallása. A rabszolgaság jövőbeni állapota.
Hozzáférhetetlenség a jövő vallásának ismeretéhez. A jövő
pornográfiája és sajtója.
Amikor felállítjuk királyságunkat, nem lesz
kívánatos számunkra, hogy más vallás is legyen, mint a miénk az Egy
Istenről, akivel sorsunk egybe van kötve annál a helyzetünknél
fogva, amelyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és akin
keresztül ugyanez a sorsunk egyesül a világ sorsával. Ezért el
kell söpörnünk az istenhit minden más formáját. Ha ennek
következtében sokan ateistákká is válnak, ahogy ma látjuk őket, ez –
átmeneti állapot lévén – nem ellenkezik majd céljainkkal,
ellenkezőleg, figyelmeztetőül
fog szolgálni azoknak a
nemzedékeknek, amelyek hallgatják majd a tanításunkat Mózes
vallásáról, amely a maga szilárd és tökéletesen kidolgozott
rendszerével hatalmunk alá hajtotta a világ összes népét. Ezzel
fogjuk kihangsúlyozni a vallásunkban rejlő misztikus
igazságot, amelyen – mint mondani fogjuk – minden nevelő ereje
alapul… Azután minden lehetséges alkalommal cikkeket fogunk közölni,
amelyekben összehasonlítjuk a mi jótékony uralmunkat a múltbeli
uralmakkal. A nyugalom áldásai – még ha azt a nyugalmat évszázadok
megrázkódtatásai erőszakosan hozták is létre – csak még jobban ki
fogják domborítani azokat a jótetteket, amelyekre rá fogunk mutatni.
A gój kormányok által
elkövetett hibákat a legélénkebb színekkel fogjuk ecsetelni. Ezeket
a kormányokat annyira meg fogjuk utáltatni a népekkel, hogy
szívesebben veszik majd a nyugalmat a szolgaság állapotában, mint
azokat a magasztalt szabadságjogokat, amelyek meggyötörték az
emberiséget és kikezdték magának az emberi létnek a forrásait is,
amely forrásokat aljas kalandorok csőcseléke használt ki, akik nem
tudják, mit cselekszenek… Addigra a kormányformák haszontalan
megváltoztatásai, amelyekre rávettük a gójokat, amikor aláaknáztuk
államszerkezeteiket, annyira kifárasztották majd a népeket, hogy
inkább el fognak szenvedni bármit is mi alattunk, semhogy
megkockáztassák, hogy újra el kelljen viselniük mindazokat a
megrázkódtatásokat és nyomorúságokat, amelyeken
keresztülmentek.
Ugyanakkor nem fogjuk elmulasztani kihangsúlyozni a
gój kormányok történelmi hibáit, mely kormányok oly sok
évszázadon át gyötörték az emberiséget, semmi megértést nem
tanúsítván mindaz iránt, ami az emberiség igazi javát szolgálja;
ehelyett szociális áldások fantasztikus terveit kergették és nem
vették észre soha, hogy ezek a tervek csak rontottak, de soha nem
javítottak az általános viszonyokon, melyek alapjai az emberi
életnek…
Elveink és módszereink legnagyobb erőssége abban
fog rejleni, hogy ragyogó ellentétként állítjuk majd párhuzamba őket
a halott, elpusztult régi társadalmi renddel.
Filozófusaink meg fogják tárgyalni a
gójok különböző
vallásainak minden fogyatékosságát, de soha senki nem fogja
megvitatni a mi hitünket annak igazi szemszögéből nézve, mert azt
teljes egészében nem fogja megtudni senki más, mint mi, akik soha
nem fogjuk merni elárulni
annak titkait.
Haladó szelleműnek és felvilágosultnak ismert
országokban szellemtelen, erkölcstelen és visszataszító irodalmat
hívtunk életre. Ezt
hatalomra jutásunk után egy ideig még támogatni fogjuk, hogy hatásos
kontrasztot szolgáltasson azokhoz a beszédekhez, ahhoz a pártprogramhoz,
melyeket a mi magasztos köreinkből fognak terjeszteni… A mi
bölcseink, akik előkészültek arra, hogy vezetői legyenek a
gójoknak, beszédeket,
tervezeteket, emlékiratokat, cikkeket fognak elkészíteni, melyek
felhasználásával oly módon befolyásoljuk majd a gójok
gondolkodását, hogy az általunk megszabott ismeretekre irányítsuk a
figyelmet.
15.
JEGYZŐKÖNYV
Egynapos államcsínyek világszerte. Kivégzések. A
gój -szabadkőművesség jövőbeni sorsa. A hatóság misztikuma.
Szabadkőműves páholyok szaporodása. Szabadkőműves bölcsek központi
kormánytestülete. Az “Azev-taktika”. Szabadkőművesség, mint az
összes titkos társaság vezetője. A nyilvános dicséret jelentősége.
Kollektivizmus. Áldozatok. Szabadkőművesek kivégzése. A
törvény és hatóság presztízsének
hanyatlása. A mi helyzetünk, mint a Kiválasztott Nép. A törvények
világossága és rövidsége a jövő királyságában. A paranccsal
szembeni engedelmesség. Hatalommal való visszaélések elleni
intézkedések. A büntetések súlyossága. A bírák korhatára. A hatósági közegek
és bírák liberalizmusa. Az egész világ pénze. A szabadkőművesség
abszolutizmusa. A fellebbezéshez való jog. A jövőbeni “uralkodó”
hatalmának patrialcháris “külső megnyilvánulása”. Az uralkodó
dicsőítése. Az erős joga, mint az egyetlen jog. Izrael királya. A világ pátriárkája.
Ha majd mindenütt ugyanarra a napra előkészített
államcsínyek segítségével végérvényesen felállítottuk
királyságunkat, miután végképp nyilvánvalóvá lett minden fennálló
kormányforma értéktelensége (s addig még nem kis idő fog elmúlni,
talán egész évszázad is), feladatunknak fogjuk tekinteni, hogy
gondoskodjunk arról, hogy ellenünk ne kerülhessen többé sor
összeesküvésekre. E célból irgalmatlanul ki fogunk végeztetni
mindenkit, aki fegyvert fog azért, hogy
szembehelyezkedjék hatalomra jutásunkkal. Ugyancsak halállal fogjuk
büntetni bármilyen új titkos társaságfélének az alapítását és
szervezését. A már fennállókat ismerjük, ezek szolgálnak és
szolgáltak minket, ezután azonban fel fogjuk oszlatni őket
és tagjaikat Európától távol eső földrészekre
fogjuk száműzni. Ugyanígy fogunk eljárni azokkal a nem-zsidó
szabadkőművesekkel is, akik túl sokat tudnak. Azokat közülük,
akiket valamilyen okból megkímélünk, a száműzetéstől való állandó
félelemben fogjuk tartani.
Törvényt fogunk hozni, amely a titkos társaságok minden volt tagját
Európából, uralmunk középpontjából való száműzetéssel fenyeget.
Kormányunk döntései véglegesek,
megfellebbezhetetlenek lesznek.
A gój társadalmakban, amelyekben elültettük
és szilárda n megalapoztuk az
egyenlőtlenség és szembenállás szellemét, a rend csak irgalmatlan
rendszabályok alkalmazásával állítható helyre, melyek kifejezésre
juttatják az államhatalom ellenállhatatlan erejét: nem szabad
tekintettel lenni az esetleg elbukó áldozatokra,
ők a jövőbeli jólétért szenvednek. Ennek a jólétnek a megvalósítása
kötelessége minden kormánynak, amely működését nem csak előjogokkal,
hanem kötelezettségek vállalásával is igazolja. Az uralom
szilárdságának legfőbb biztosítéka a hatalom nimbuszának
megerősítése, ilyen nimbusz pedig csak a hatalomnak oly tiszteletet
parancsoló hajthatatlanságával teremthető meg, amely magán hordja a
misztikus okokra – Isten akaratára – visszavezetendő sérthetetlenség
jelképeit. Ilyen volt még
nem is olyan régen az orosz autokrácia, amely egyetlen komoly
ellenfelünk volt a világon, nem számítva a
pápaságot. Gondoljunk
Sulla példájára, akinek a hajszálát sem görbítette a vérrel áztatott
Olaszország, pedig azt a vért ő ontotta: Sullát a nép istenítette
éppen a hatalma miatt, noha darabokra tépte a népet; félelmet nem
ismerő visszatérése Olaszországba sérthetetlenséggel övezte. A nép
nem nyúl hozzá ahhoz, aki merészségével és lelkierejével
hipnotizálja.
Közben azonban, amíg hatalomra nem jutunk,
ellenkező módon fogunk eljárni: a világ minden országában
szabadkőműves páholyokat fogunk életre hívni és szaporítani; azokba
be fogjuk vonni mindazokat, akik kimagasló szerepet visznek a
közéletben vagy esetleg vihetnek, ugyanis ezek a páholyok lesznek
legfőbb hírszerzési központj aink
és ezeken keresztül fogjuk leginkább érvényesíteni befolyásunkat. Az
összes páholyt központi igazgatóság alá fogjuk helyezni, amely a mi
bölcseinkből fog összetevődni; erről kizárólag mi fogunk tudni,
mindenki más előtt ismeretlen lesz. A páholyoknak meglesznek a maguk képviselői, akik arra
szolgálnak majd, hogy palástolják a szabadkőművesség előbb
említett igazgatóságát, és hogy kiadják a jelszavakat és
utasításokat. Ezekben a páholyokban fogjuk megkötni azt a csomót,
amely összeköti egymással az összes forradalmi és liberális elemet.
Ezek valamennyi társadalmi rétegből kerülnek majd ki, így tudomásunk
lesz a legtitkosabb politikai összeesküvésekről is, és azok
irányítása már kitervezésük napjától kezdve a mi kezünkben lesz.
A páholytagok között lesz a
nemzetközi és nemzeti
rendőrség úgyszólván minden ügynöke, az ő szolgálatuk ugyanis
pótolhatatlan számunkra, amennyiben a rendőrség abban a helyzetben
van, hogy nem csak a maga külön rendszabályait alkalmazhatja az
ellenszegülőkkel szemben, hanem a mi tevékenységünket is palástolhatja és ürügyeket
szolgáltathat elégedetlenségre, stb.
Titkos társaságokba legkészségesebben szellemi
foglalkozásúak, karrieristák, többnyire könnyelmű emberek lépnek be,
általában olyanok, akiket nem lesz nehéz kezelnünk és
felhas ználnunk arra, hogy
mozgásba hozzák annak a gépnek mechanizmusát, melyet mi eszeltünk
ki. Ha megrázkódtatás éri a világot, ez azt fogja jelenteni, hogy
fel kellett kavarnunk, hogy megbontsuk túl nagy összetartását. Ha
azonban bárhol a világon összeesküvést szőnének, annak élén senki más nem fog
állni, mint legmegbízhatóbb szolgáink egyike. Magától értetődik,
hogy nekünk és senki másnak kell irányítanunk a szabadkőműves
tevékenységet, mert mi tudjuk, merre vezetünk, mi ismerjük minden
történés végső célját, míg a
gójok semmit sem tudnak
ezekről a dolgokról, még a cselekvés közvetlen hatását sem ismerik;
rendszerint beérik azzal, hogy elképzeléseik megvalósításával
pillanatnyilag kielégítsék önteltségüket, és észre sem veszik, hogy
elgondolásaik soha sem vezethetők vissza saját kezdeményezésükre,
hanem a mi sugalmazásaink
eredménye…
A gójok vagy kíváncsiságból lépnek be a
páholyokba, vagy abban a reményben, hogy azok segítségével nekik is
jut valami a közös koncból, egyesek meg azért, hogy alkalmuk legyen
meg valósíthatatlan és
megalapozatlan álmodozásaikról nyilvánosság előtt beszélni;
szomjaznak a siker és taps után, melyek osztogatásában rendkívül
bőkezűek vagyunk. A sikert azért engedélyezzük nekik, hogy
kihasználjuk a siker okozta önteltségüket. Ez ugyanis
lassan hajlamossá teszi őket arra, hogy magukévá tegyék
sugalmazásainkat, miközben nincsenek is tudatában azoknak és
teljességgel meg vannak győződve arról, hogy gondolataik saját
csalhatatlanságukból fakadnak s meg nem eshetik velük, hogy
kölcsönvegyék másokéit… Önök
el sem tudják képzelni, hogy önteltségükben a legbölcsebb
gójok is akaratlan
naivitásnak milyen állapotába hozhatók s ugyanakkor milyen könnyű
elvenni a bátorságukat a legkisebb kudarccal is, legyen az akár csak
a megszokott taps elmaradása, és szolgai megalázkodásra késztetni
őket új sikerek kilátásba helyezésével… Amennyire a mieink
megvetik a külső sikert és csak azt nézik, hogy keresztülvihessék
terveiket, annyira készek a gójok bármely tervet is feláldozni,
csakhogy sikerük legyen.
Ez a lelki sajátosságuk
lényegesen megkönnyíti számunkra azt a feladatot, hogy céljainknak
megfelelően irányítsuk őket. Látszatra tigrisek, lelkük azonban
birkalélek, és fejük kong az ürességtől. Ráültettük őket annak a
gondolatnak a vesszőparipájára, hogy az egyéniségnek fel kell olvadnia a
kollektivizmus jelképes egységében.
Soha nem volt és soha nem is lesz annyi eszük, hogy
ez a vesszőparipa nyilvánvalóan ellenkezik a természet legfontosabb
törvényeivel, hiszen a természet a világ teremtése óta egymástól
különböző egyedeket hoz létre, mégpedig pontosan azért, hogy
egyéniségeket alkosson…
Ha sikerül a gójokat a bárgyú vakságnak ilyen magaslatára
vinnünk, nem bizonyíték ez arra – méghozzá megdöbbentően világos
bizonyíték -, mennyire fejletlen az ő értelmük a miénkhez képest?
Főleg ez az, ami szavatolja sikerünket.
És mennyire előrelátók voltak a mi bölcseink a régi
időkben, amikor azt mondták, hogyha az ember komoly célt akar
elérni, nem szabad visszariadni semmiféle eszköztől és nem szabad
megszámolni azokat, akiket a
cél érdekében fel kell áldozni… Mi nem számoltuk a
gój barmok ivadékainak
áldozatait, persze a mieink közül is sokakat fel kellett áldoznunk,
ennek árán azonban már most olyan helyzetet biztosítottunk a
mieinknek a földön, amilyenről még csak nem is álmodhattak. Az, hogy
aránylag kevés áldozatunk volt, megőrizte nemzetünket a
megsemmisüléstől.
A halál minden ember életének elkerülhetetlen vége.
Jobb ezt a véget azok számára siettetni, akik akadályozzák művünket,
mint saját magunk, a mű megalkotói számára. Oly módon végzünk a szabadkőművesekkel – ha
arra szükség van -, hogy azt a hittestvéreken kívül senki még csak
nem is gyaníthatja soha; még halálos ítéletünk áldozatai maguk sem;
valamennyien úgy halnak meg, mintha halálukat normális betegség
okozná... Ezt tudva,
félelmükben még a hittestvérek sem mernek tiltakozni. Ilyen
módszerekkel a szabadkőművességen belül gyökerestől
kiirtottunk minden ellenkezést rendelkezéseinkkel szemben. Miközben
liberalizmust prédikálunk a gójoknak, a saját népünket és
ügynökeinket feltétlen engedelmességre szorítjuk.
Befolyásunkra a lehető legkisebb mértékre
korlátozódott a gójok törvényeinek végrehajtása. A szabadelvű
törvénymagyarázatokkal megfosztottuk a törvényt tekintélyétől. A
legfontosabb és elvi jelentőségű ügyekben és kérdésekben a bírák úgy
döntenek, ahogy mi előírjuk nekik, és úgy látják az ügyeket, amilyen
megvilágításba mi azokat a gój közigazgatás számára helyezzük. Ezt
olyan személyek segítségével érjük el, akik – természetesen – a mi
eszközeink, bár látszatra
semmi közünk hozzájuk, továbbá újságnyilatkozatok vagy egyéb
eszközök segítségével… Még szenátorok és magasabb állású
közigazgatási tisztviselők is elfogadják tanácsainkat. A
gójok teljességgel
baromi eszüknél fogva képtelenek hasznát venni az
elemzésnek és megfigyelésnek,
még kevésbé képesek hasznosítani a maguk számára annak előrelátását,
hogy egy kérdés bizonyos elintézési módjának mi lehet a
célja.
Ez a különbség a gójok gondolkozási
képessége és a mi gondolkozási képességünk között láthatóan
fémje lzi azt a pozíciót,
melyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabb rendű emberi
mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan
nyitva van, de nem látnak semmit maguk előtt és nem találnak fel
semmit (legfeljebb talán anyagi dolgokat). Ebből világos, hogy a
természet maga jelölt ki minket arra, hogy vezessük és uraljuk a
világot.
Ha majd elkövetkezik nyílt uralmunk ideje, az az
idő, amikor bemutathatjuk uralmunk áldásait, újjá fogunk alakítani
minden törvényhozást. Valamennyi törvényünk rövid, világos, tartós
lesz, mindenféle magyarázatok nélkül, úgyhogy mindenki tökéletesen
meg fogja tudni érteni őket. A fő jellemvonás, amely végig fog
vonulni rajtuk, az lesz, hogy engedelmességet követelnek
parancssainkkal szemben, s ezt az elvet gran diózus tökélyre fogjuk vinni. Akkor aztán
meg fog szűnni minden visszaélés, mivel mindenki – egészen a
legalsóbb közegig – felelős lesz a legfőbb kormányhatalom
képviselőjének. Az e legfőbb hatóságnak alárendeltek hatalmi
visszaéléseit oly irgalmatlan büntetésekkel fogjuk sújtani, hogy nem akad majd
senki, akinek kedve lenne túllépni hatáskörét. Szigorúan szemmel
fogjuk tartani a közigazgatás tevékenységét, amelytől az
államgépezet sima működése függ; ha ugyanis ebben hanyagság üti fel
a fejét, ez mindenütt
hanyagsághoz vezet; a törvényellenes eljárás vagy hatalommal való
visszaélés egyetlen esetét sem fogjuk példás büntetés nélkül hagyni.
Bűntények eltitkolása, közigazgatási tisztviselők
hivatali vétségeinek kölcsönös eltussolása – mindezek a bajok meg
fognak szűnni a szigorú büntetés legelső példái után. Hatalmunk
nimbusza megköveteli, hogy legfőbb tekintélyének egyéni haszon
kedvéért történő legkisebb csorbítását is megfelelő, azaz kegyetlen
büntetésekkel toroljuk meg. Azok, akikre lesújt a büntetés –
ese tleg nagyobb büntetés, mint amilyet
megérdemelnek –, katonáknak fognak számítani, akik elesnek a
közigazgatás harcmezején az államhatalom, elv és törvény kedvéért,
melyek nem engedik meg, hogy az államkocsi gyeplőit tartók közül
bárki is letérjen a közélet
útjáról a maga privát mellékútjaira. Így például bíráink tudni fogják, hogy
megsértik az igazságosság legfőbb elvét, valahányszor hajlamosak
arra, hogy ostoba könyörületességet gyakoroljanak; a jogszolgáltatás
arra való, hogy botlásokért kiszabott büntetésekkel példásan oktassa az embereket, nem
pedig a bíró lelki tulajdonságainak kinyilvánítására… Ilyen
tulajdonságok kimutatása helyénvaló lehet a magánéletben, de nem a
közélet terén, mely nevelési alapja az emberi életnek.
Bíráink 55 éves korukon túl nem fognak szolgálatot teljesíteni, először
azért, mert öreg emberek makacsabbul ragaszkodnak előítéletekhez és
nehezebben tudják alávetni magukat új irányvonalaknak, másodszor
pedig azért, mert ily módon biztosíthatjuk a bírói testület
tagjainak rugalmas kicserélését, aminek következtében annál jobban
meg fognak hajolni akaratunk előtt: annak, aki meg akarja tartani
állását, vakon kell majd engedelmeskednie, hogy kiérdemelje azt.
Általában csakis olyanokat fogunk kiválasztani
bírónak, akik pontosan tudják, hogy feladatuk abban áll, hogy
büntessenek és alkalmazzák a törvényeket, nem pedig abban, hogy az
állam nevelési tervének rovására a liberalizmus megnyilvánulásairól
álmodjanak, amint sok gój manapság ezt képzeli feladatának… A
személyek kicserélésének ez a módszere arra is szolgál majd, hogy
szétrobbantsa a kollektív szolidaritást, és mindenkit hozzá fog
kötni a kormány érdekeihez, mert sorsuk a kormánytól fog függeni. A
fiatal bírónemzedéket arra a nézetre fogjuk nevelni, hogy
megengedhetetlen bármiféle visszaélés, amely megzavarhatná az
alattvalók között létesített rendet.
Manapság a gójok bírái kíméletesek mindenféle bűntény
elbírálásánál, minthogy nincs helyes elképzelésük hivatásukról, mert
a jelenlegi uralkodók a bírák kinevezésénél elmulasztják beléjük
vésni a kötelezettségérzetet és nem teszik tudatossá bennük azt a
feladatot, melyet el kell látniuk.
Ahogy a vadállat útjukra küldi kölykeit, hogy
zsákmány után járjanak, a gójok jól jövedelmező állásokat juttatnak
alattvalóiknak anélkül, hogy felvilágosítanák őket, milyen célra is
létesítették azokat. Ezért döntik romlásba kormányaikat saját erőik,
saját tisztviselőik tevékenységével.
Hadd vonjunk le kormányunk számára még egy
tanulságot azokból az eredményekből, amelyekre az ilyen cselekvés
vezet.
Ki fogjuk
irtani a liberalizmust kormányunknak mindazokból a fontos stratégiai
állásából, amelyekkel az államrendszerünk számára szükséges
alárendelt tisztviselők kiképzése összefügg. Ilyen állásokat
kizárólag olyanoknak fogunk juttatni, akiket
kitanítottunk a közigazgatási szolgálatra. Arra a
lehetséges ellenvetésre, hogy az öreg tisztviselők nyugdíjaztatása
sokba fog kerülni az államkincstárnak, elsősorban az a válaszom,
hogy majd juttatunk nekik valamilyen privát munkát ahelyett, amelyet
elveszítenek, másodsorban
pedig meg kell jegyeznem, hogy a világ minden pénze a mi kezünkben
fog összpontosulni, tehát nem a mi kormányunk az, amelynek tartania kell a
költségektől.
Abszolutizmusunk minden tekintetben vaskövetkezetes
lesz, s ezért minden egyes rendeletünkb en tiszteletben fogják tartani és
feltétlenül végre fogják hajtani legfelsőbb akaratunkat; ez
figyelmen kívül fog hagyni minden zúgolódást, mindenfajta
elégedetlenséget, és ezek bármilyen megnyilvánulását példás
büntetésekkel el fogja
fojtani.
El fogjuk t örölni a fellebbezési jogot. Ezzel
kizárólag mi fogunk rendelkezni – vagyis azok, akik uralkodnak -,
mert nem szabad megengednünk, hogy a nép arra a gondolatra jusson,
hogy általunk kinevezett bírák helytelen döntést is hozhatnak. Ha
pedig mégis előfordul
ilyesmi, mi magunk fogjuk
hatálytalanítani a döntést, egyúttal pedig olyan példás büntetést
fogunk mérni a bíróra, amiért nem értette meg kötelességét és
kinevezésének célját, hogy ez elejét fogja venni az ilyen esetek
megismétlődésének… Ismétlem, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ismernünk
kell tisztviselőink minden lépését; szorosan szemmel kell tartanunk
őket, hogy a nép meg legyen elégedve velünk, ugyanis joga van jó
kormánytól jó tisztviselőket elvárni.
Uralkodónk részéről kormányunk
patriarkál is atyai gyámságnak
fog látszani. Saját
nemzetünk és alattvalóink atyát fognak látni benne, aki törődik
minden szükségletükkel, minden lépésükkel, az alattvalók egymás
közötti kapcsolataival éppúgy, mint az uralkodóhoz való
kapcsolataival. Annyira el fogja tölteni őket az a gondolat, hogy
semmiképp sem nélkülözhetik gondoskodását és irányítását, ha békében
és nyugalomban akarnak élni, hogy istenítéssel határos hódolattal el fogják
ismerni uralkodónk önkényuralmát, különösen ha arra a meggyőződésre jutnak,
hogy tisztviselőink nem saját kényük-kedvük szerint járnak el, hanem
vakon végrehajtják az ő parancsait. Örülni fognak, hogy mindent
elrendeztünk életükben, ahogy bölcs szülők teszik, akik
kötelességtudatra és engedelmességre akarják nevelni gyermekeiket.
Politikánk titkai tekintetében
ugyanis a világ népei mindig csak kiskorú gyerekek voltak, akárcsak
kormányaik.
Amint látják, jogra és kötelességre alapítom
kényuralmunkat; a kötelességteljesítés kikényszerítésének joga
egyenesen kötelezettsége az olyan korm ánynak, amely alattvalóinak atyja.
Megadatott neki az erősebb joga, hogy azt arra használja fel, hogy
az emberiséget a természet által meghatározott rend, azaz az
alárendeltség felé vezesse. A világon minden valamilyen
alárendeltségi állapotban van, ha nem az
embereknek van alárendelve, akkor körülményeknek vagy saját belső
mivoltának, mindenesetben annak, ami erősebb. És így a jó érdekében
mi leszünk ez az erősebb valami.
Habozás nélkül fel kell áldoznunk egyéneket, akik
rést ütnek a fennálló rendben, a rossz példás megbüntetésében
ugyanis nagy nevelési feladat rejlik.
Amikor Izrael királya a fejére teszi az Európa
által felkínált koronát, a világ pátriárkája lesz. Azoknak a száma
azonban, akiket szükségszerűen fel kell majd áldoznia, sohasem fogja
elérni a zoknak az áldozatoknak
a számát, akiket a századok folyamán a gój kormányok nagyzási
mániája, egymás közötti vetélkedése követelt.
A mi királyunk állandó érintkezésben lesz az
emberekkel, a szónoki emelvényről beszédeket fog intézni hozzájuk,
amelyeknek hí re még ugyanabban
az órában el fog terjedni az egész világon.
16.
JEGYZŐKÖNYV
Az egyetemek elerőtlenítése. A klasszicizmus
helyettesítése. Oktatás és hivatás. Az “uralkodó” tekintélyének
hirdetése az iskolákban. A tanszabadság eltörlése. Új elméletek.
Önálló gondolkozás. Szemléltető leckék tanítása.
Hogy hatálytalanítsuk a kollektív erőket a miénk
kivételével, el fogjuk erőtleníteni a kollektivizmus első fokozatát
- az egyetemeket
azáltal, hogy új irányvonalakat szabunk meg számukra. Pontosan
kidolgozott titkos
munkatervekkel fogjuk előkészíteni feladatukra az egyetemek
tisztviselőit és tanárait, melyektől egy jottányit sem térhetnek
majd el büntetlenül. Különös elővigyázatossággal fogjuk kinevezni
őket és állásuk olyan természetű lesz, hogy teljesen a mi kormányunktól függjenek.
Ki fogjuk zárni a tantervből az államjogot és
minden egyebet, ami a politikával függ össze. Ezekből a tárgyakból
csupán néhány tucatnyi személy fog oktatásban részesülni, akiket
kiváló képességeikre való tekintettel a beavatott ak közül fogunk kiválasztani.
Az egyetemeknek nem szabad
majd többé pulyákat világgá ereszteniük előadótermeikből, akik úgy
kotyvasztanak alkotmányterveket, mint valami komédiát vagy
tragédiát, eltemetkezve a politikai kérdésekben, melyekhez már apáik
sem értettek.
Ha az emberek tág körének helytelenül irányított
politikai ismeretei vannak, ez utópista álmodozókat és rossz
alattvalókat eredményez, ahogy önök maguk is láthatják a gójok
példáján, akiket mind ilyen irányban neveltek. Fel kell vennünk
oktatásunkba mindazokat az
alapelveket, amelyek oly ragyogóan tönkretették államrendjüket.
Mihelyt azonban hatalomra kerültünk, mindenféle zavaró tantárgyat el
fogunk távolítani a tantervből és az ifjúságot az államhatalom
engedelmes gyermekeivé fogjuk tenni, akik mint a béke és nyugalom támaszát és
reményét, szeretik azt, aki uralkodik.
A klasszicizmust – mint általában a régi történelem
tanulmányozásának minden formáját, ahol is több a rossz, mint a jó
példa – a jövő programjának tanulmányozásával fogjuk helyettesíteni.
Ki fogjuk radírozni az emberek emlékezetéből az elmúlt századok
mindama tényeit, melyek nem kívánatosak számunkra, és csak azokat
fogjuk meghagyni, amelyek a gój kormányok hibáit mutatják be. Tantervünk
előterében ilyen és hasonló nevelő hatású kérdések tanulmányozása
fog állni: a gyakorlati élettel kapcsolatos ügyek; a társadalmi
rendből adódó kötelességek; a népek egymás közötti kapcsolatai; a
rossz és önző példák kerülése, melyek ragályként terjesztik a
rosszat. Ezt a programot külön terv szerint fogjuk összeállítani a különböző hivatás-
és szakmabeliek számára, semmiképp sem fogjuk egy kaptafára húzni az
oktatást. A kérdés ilyen kezelése különösen fontos.
Minden társadalmi rétegnek szigorúan körülhatárolt
oktatást kell kapnia az életben való rende ltetésének és munkájának megfelelően. A
rendkívüli tehetséggel megáldottak mindig értették és ezentúl is
fognak érteni ahhoz, hogy magasabb társadalmi rétegbe küzdjék fel
magukat, de a legnagyobb őrültség ilyen ritka, alkalomszerű
tehetségek kedvéért tehetségtelen embereket is nem nekik való
pozícióba engedni, ahol ilyen módon csak megfosztják állásaiktól
azokat, akiknek születésüknél vagy foglalkozásuknál fogva ott van a
helyük. Önök maguk is tudják, hogy mire vezetett ez a gójoknál, akik
megengedték ezt a kiáltó abszurditást.
Ahhoz, hogy az alattvalók mélyen a szívükbe és
gondolataikba zárják azt, aki uralkodik, szükség van arra, hogy
uralkodásának ideje alatt az iskolákban és a vásártereken az egész
nemzetet kioktassák jelentőségéről, tetteiről és valamennyi jótékony
kezdemén yezéséről.
Meg fogunk szüntetni minden tanszabadságot.
Mindenkorú tanulóknak joguk lesz szüleikkel együtt összegyűlni a
nevelőintézetekben, mint valamely klubban. Ezeken a leginkább
ünnepnapokon tartandó gyűléseken a tanítók látszólag szabad
előadásokat fognak tartani az emberi kapcsolatok kérdéseiről, a jó
példákból levonandó szabályokról, az ösztönszerű viszonyokból adódó
korlátozásokról, végül pedig a világnak még ki nem nyilatkoztatott,
új elméletek filozófiájáról. Ezeket az elméleteket vallási dogma
sz intjére fogjuk emelni mintegy átmenetképpen
saját hitünk felé. Hogy teljessé tegyem jelen- és jövőbeli
cselekvési tervünkről szóló fejtegetéseimet, ismertetni fogom önök
előtt ezeknek az elméleteknek alapelveit.
Sok évszázadnyi tapasztalatból tudjuk, hogy
a z emberek eszmék szerint
élnek és azoktól vezéreltetik magukat, s hogy ezeket az eszméket
leginkább nevelés útján teszik magukévá, mely egyformán
eredményesen, bár természetesen különböző módszerekkel, mindenféle
korban lévő emberre alkalmazható, ezért el fogjuk fojtani és saját használatunkra
lefoglalni az önálló gondolkozás utolsó szikráját is, miután eddig
már amúgy is saját szempontunkból hasznos tárgyakra és eszmékre
irányítottuk az emberek gondolkozását. A gondolkodási készség
megfékezésének rendszere már érvényesül az úgynevezett
szemléltető leckékkel
történő tanításban. Ennek az a célja, hogy tunya, engedelmes
barmokat csináljon a gójokból, akik csak akkor alkothatnak maguknak
fogalmat valamiről, ha azt ábra formájában bemutatják nekik…
Franciaországban egyik legjobb ügynökünk, Bourgeois, már
nyilvánosságra is hozott szemléltető leckékre alapozott új
tantervet.
17.
JEGYZŐKÖNYV
Ügyképviselet. A gój papság befolyása. A
lelkiismeret szabadsága. A pápai udvar. A zsidók királya, mint az
egyház pátriárkája. Hogyan kell harcolni a megl évő egyház ellen? A kortárs sajtó
feladata. A rendőrség szervezete. Önkéntes rendőrök. Kémkedés a
kahal
mintájára. A hatalommal való visszaélés.
Az ügyvédi foglalkozás hideg, kegyetlen, konok
embereket produkál, akiknek nincsenek elveik s akik mindenütt
személytelen, merőn legális
álláspontot foglalnak el. Régi szokásuknak megfelelően minden ügynél
azt nézik, mit ér a védelem szempontjából, és nem azt, mennyiben
szolgálja a közjót. Rendszerint semmiféle ügyben nem utasítják
vissza a védelem elvállalását,
mindenáron felmentő ítéletet
igyekeznek elérni, evégett felhasználva a jogtudomány
legjelentéktelenebb szőrszálhasogatásait is, s ezáltal
demoralizálják az igazságszolgáltatást.
Ezért szűk határok közé fogjuk szorítani ezt a
foglalkozást, a végrehajtó közszolgálat területére korlátozva az
ügyvédi tevékenységet. Mint a bíráknak, az ügyvédeknek sem lesz
joguk személyesen érintkezni a peres felekkel; csupán a bíróság
részéről fognak nekik ügyeket kiutalni, ezeket pedig jelentések és
ügyiratok alapján fogják tanulmányozni. Ügyfeleik védelmét azok
bírósági kihallgatása után fogják ellátni a felmerült tényeknek
megfelelően. Honoráriumot kapnak majd tekintet nélkül arra, milyen
eredménnyel látják el a védelmet. Ilyenképpen törvénykezési ügyek
egyszerű előadói lesznek
az igazság szolgálatában és ellensúlyként az ügyésszel szemben, aki
a felperes álláspontjának előadója lesz. Ez le fogja rövidíteni a
bírósági tárgyalásokat. Ily módon tisztességes, elfogulatlan
védelmet fogunk megteremteni, amelyet nem személyi érdek,
hanem meggyőződés vezérel. Ez mellesleg véget fog vetni annak a
jelenleg dívó korrupt gyakorlatnak is, hogy az ügyvédek egymás közti
megegyezés alapján csak azt a peres felet engedik nyerni, aki többet
fizet…
Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a
gój papság tekintélyét s
így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy
akadályt jelenthet számunkra. A nem-zsidó papságnak a világ népeire
gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt kihirdették a
lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak évek választanak el
bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának
pillanatától. Ami a többi
vallást illeti, azokkal még könnyebb dolgunk lesz, de korai volna
erről most beszélni. A papi uralmat és a papokat olyan szűk korlátok
közé fogjuk szorítani, hogy befolyásuk olyan arányban csökkenjen,
ahogy azelőtt növekedett.
Ha majd elérkezi k a pápai udvar végleges elpusztításának
ideje, egy láthatatlan kéz ujja a Vatikán felé fogja irányítani a
nemzeteket. Ha azonban a nemzetek rávetik magukat, mi majd a pápa
védelmezőinek képében lépünk fel, mintha elejét akarnánk venni a
vérontásnak. Ezzel az ürüggyel
be fogunk nyomulni a pápai udvar legbelsejébe és nem fogjuk elhagyni
mindaddig, amíg teljesen meg nem törtük a pápaság hatalmát.
A zsidók királya lesz a világ igazi pápája, egy
nemzetközi egyház pátriárkája.
Abban a közbeeső időben azonban, amikor a
fiatalságot még a hagyományos vallásokban neveljük, mielőtt majd
saját hitünkre tanítjuk, nem fogunk nyíltan hozzányúlni az
egyházakhoz, hanem azzal fogunk harcolni ellenük, hogy bíráljuk őket
azzal a céllal, hogy hitszakadást idézzünk elő…
Mostani sajtónk általában továbbra is ki fogja
pellengérezni a gójok államvezetését, vallásait,
tehetetlenségét, mindig erősen rosszindulatú szavakat használva,
hogy minden módon csökkentse tekintélyüket úgy, ahogy ehhez csak a
mi tehetséges törzsünk lángelméje ért…
Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki
annak megszemélyesítése – száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi
élet gépezetének rugóit, mindegyikben egyet. Tudomásunk lesz
mindenről hivatalos rendőrség segítsége nélkül is; ez különben azzal
a hatá skörrel, amellyel a
gójok használatára
felruháztuk, csak akadályozza a kormányokat tisztánlátásukban.
Tervünk értelmében az államnak teendő önkéntes szolgálat elvéből
kifolyólag kötelességének
fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy megfigyelés alatt
tartsa a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek és
besúgónak lenni, hanem érdem. Az alaptalan feljelentéseket
mindamellett kegyetlenül meg fogjuk büntetni, hogy ne harapózzanak
el a visszaélések ezzel a joggal.
Ügynökeinket egyaránt fogjuk kiválasztani a magasabb és az alsóbb társadalmi
rétegekből, a tisztviselők közül, akik szórakozással töltötték
idejüket, a szerkesztők, nyomdatulajdonosok, és kiadók,
könyvkereskedők, alkalmazottak és kereskedők, munkások, kocsisok,
lakájok, stb. közül. Mivel az
ezekből összetevődő
testületnek nem lesznek jogai és az nem lesz felhatalmazva arra,
hogy saját felelősségére járjon el, tehát minden hatalom nélküli
rendőrség lesz, csak tanúsítani és jelenteni fog: jelentéseinek és
letartóztatásainak helybenhagyása a rendőrségi ügyek ellenőrzésével megbízott
felelős személyek csoportjától fog függni, míg a tényleges
letartóztatásokat a csendőrség és a városi rendőrség hajtja majd
végre. Azokat, akik nem tesznek feljelentést arról, amit politikai
ügyekkel kapcsolatban láttak
vagy hallottak, szintén vád alá fogjuk helyezni és eltitkolás címén
felelősségre vonni, ha beigazolódik bűnösségük ebben a
bűncselekményben.
Ahogy manapság testvéreink kötelesek saját
kockázatukra feljelenteni a kahalnak a hitehagyókat, még ha azok
saját családtagjaik is,
vagy olyanokat, akikről megfigyelték, hogy elkövettek valamit, ami
ellenkezik a kahallal,
ugyanúgy az egész világra
kiterjedő királyságunkban is valamennyi alattvalónknak eleget kell
majd tennie annak a kötelességének, hogy ilyen irányban szolgálja az államot.
Ez a feljelentő szervezet ki fog irtani minden
hatalmi visszaélést, erőszakoskodást, megvesztegetést, egyszóval
mindazt, amit tanácsadóink útján, az ember emberfeletti jogairól
szóló elméleteink segítségével beleplántáltunk a gójok szokásaiba. Másképp hogyan is
szaporíthattuk volna el annyira ezeket a bajokat, amelyek zűrzavart
okoztak közigazgatásuk kellős közepén…? Az ezt előidéző módszerek
között a legfontosabbak közé tartozik, hogy a megfelelő közegeket
olyan helyre állítjuk, ahol alkalmuk van bomlasztó tevékenységük
során kifejteni és érvényesíteni rossz hajlamaikat, mint amilyenek:
makacs önhittség, a hatalom felelőtlen gyakorlása, elsősorban és
mindenek felett pedig a megvesztegethetőség.
18.
JEGYZŐKÖNYV
Titkos védelmi r endszabályok. Összeesküvések
belülről történő megfigyelése. Nyílt titkos védelem – a hatalom
pusztulása. A zsidók királyának titkos védelme. A hatalom
misztikus tekintélye. Letartóztatás az első gyanú esetén.
Ha szükségessé válik számunkra, hogy
megszigorítsuk a titkos
védelmi rendszabályokat (a legvégzetesebb méreg az államhatalom
tekintélye számára), színleges zűrzavarokat fogunk előidézni vagy
gondoskodni fogunk arról, hogy sor kerüljön az elégedetlenségnek
valamilyen megnyilvánulására, melynek jó szónokok fognak kifejezést
adni. E szónokok köré fognak gyűlni mindazok, akik rokonszenveznek
kijelentéseikkel. Ezt ürügyül fogjuk felhasználni házkutatásokra és
felügyelet gyakorlására a gój rendőrség kötelékeiben elhelyezett
ügynökeink segítségével…
Mivel a legtöbb összeesküvő kalandvágyból és a
dicsekvés kedvéért cselekszik, nem fogunk hozzájuk nyúlni, amíg nem
ragadtatják magukat valamilyen szembeszökő tettre; addig csupán
megfigyelőket fogunk elhelyezni közöttük… Nem szabad elfelejteni,
hogy az államhatalom rovására
megy, ha gyakran fedez fel saját maga ellen irányuló
összeesküvéseket: ez ugyanis arra enged következtetni, hogy a
kormány tudatában van saját gyengeségének, vagy – ami még rosszabb –
igazságtalanságának. Önök tudják, hogy a gój királyok
tekintélyét azzal romboltuk
le, hogy gyakran hajtattunk végre ellenük merényleteket
ügynökeinkkel, nyájunk vak birkáival, akik néhány szabadelvű
szólammal könnyen rábírhatók bűntettek elkövetésére, hacsak
politikai színezetet adunk ezeknek a bűntetteknek. Kényszerítettük az uralkodókat, hogy
beismerjék gyengeségüket azzal, hogy nyílt védelmi rendszabályokat
jelentenek be, és így semmivé fogjuk tenni az államhatalomhoz fűzött várakozásokat.
A mi uralkodóinkat csak egészen jelentéktelen őrség
fogja titokban őrizni, mert még a gondolatát sem fogjuk megengedni
annak, hogy olyan zendülés támadhatna ellene, amellyel nem
birkózhatna meg és amely elől kénytelen lenne elrejtőzni.
Ha megengednénk ezt a gondolatot, ahogy a
gójok tették és teszik,
akkor e tényből kifolyólag halálos ítéletet írnánk alá, ha nem is az
uralkodónkét, de mindenesetre a dinasztiájáét, mégpedig nem távoli
időpontra.
Szigorúan meg fogjuk őrizni azt a látszatot, hogy
uralkodónk kizárólag a nemzet javára használja hatalmát és
semmiképpen sem dinasztikus célokra. Ezt a becsületes magatartást
látva, az alattvalók tiszteletben fogják tartani és védelmezni
fogják annak elismerésével, hogy vele áll vagy bukik az állam minden
polgárának jóléte, mert tőle függ minden rend a nép mindennapi
életében…
A királynak n yílt hatalmi eszközökkel történő megvédése
gyengeségre utal hatalmának megszervezésében.
Ha uralkodónk a nép között mutatkozik, mindig
látszólag kíváncsi férfiak és nők tömege fogja körülvenni, akik
mintegy véletlenül az első sorokat foglalják el körülötte és –
mintha a rend kedvéért történne – vissza fogják tartani a többieket.
Ez a többiekre is példaként fog hatni, hogy ne tülekedjenek. Ha
kérvényező jelenik meg a tömegben, az első sorokban állóknak át kell
venniük a kérvényt és azt a kérvényező szeme láttára át kell adniuk az uralkodónak, hogy
mindenki láthassa, hogy az eljut rendeltetési helyére és
következésképpen a király maga bírálja el. A hatalom nimbuszának
fenntartása megköveteli, hogy a nép meggyőződésből így beszélhessen:
“Bezzeg csak tudna róla a
király!”, vagy “Majd megtudja a király!”
Nyílt védelmi rendszabályok bevezetésével elvész a
hatalom misztikus tekintélye: márpedig, ha helyt adunk bizonyos
merészség érvényesülésének – mindenki azt hiszi, hogy nagy fokban
rendelkezik ezzel a tulajdonsággal -, a forradalmárok tudatára ébrednek
erejüknek és ha kedvező az alkalom, lesik a pillanatot, hogy
merényletet kövessenek el az uralmon lévők ellen… A gójoknak ugyan mást prédikáltunk, de éppen ez tette
lehetővé számunkra, hogy megfigyeljük azokat a következményeket, amelyekkel náluk a nyílt
biztonsági rendszabályok jártak…
A mi uralmunk alatt a bűnözőket már az első
többé-kevésbé jól megalapozott gyanú esetén fogják letartóztatni;
nem engedhetjük meg, hogy esetleges tévedéstől való félelemből
szökésre legyen alkalmuk olyan személyeknek, akik valamilyen
politikai vétség vagy bűntett elkövetésének gyanújában állnak; az
ilyen ügyekben ugyanis a szó szoros értelmében irgalmatlanok
leszünk. Ha közönséges bűnügyekben éppenséggel megengedhető is a
tett indítóo kainak
figyelembevétele, nincs semmi mentség olyanok számára, akik
beleártják magukat olyan dolgokba, melyekhez a kormányon kívül nem
érthet senki. És még a kormányok sem értenek mindig az igazi
politikához.
19.
JEGYZŐKÖNYV
Kérelmek és tervezetek benyújt ásának joga. Zendülés. Politikai
bűnök vád alá helyezése. A politikai bűnök hirdetése.
Politikai téren ugyan nem fogunk megengedni
semmiféle önálló kontárkodást, de bátorítani fogjuk mindenféle
jelentések és előterjesztések benyújtását, amelyek azt javasolják,
hogy a kormány vizsgáljon meg tervezeteket, amelyek a nép
helyzetének megjavítását célozzák; ez fel fogja tárni előttünk
alattvalóink bajait és kíváncsiságait, amelyeknek vagy eleget fogunk
tenni, vagy bölcs megcáfolásunkkal be fogjuk bizonyítani
a rövidlátását annak, aki
helytelenül ítél.
A zendülésre való uszítás semmi egyéb, mint amikor
az öleb megugatja az elefántot. Olyan kormány szemszögéből nézve,
amely jól meg van szervezve – nem ami a rendőrséget, hanem ami a
közvéleményt illeti -, az öleb csak azért ugat az elefántra, mert
nem ismeri annak erejét és jelentőségét. Elegendő szemléltető
példával megmutatni kettőjük viszonylagos jelentőségét, s az ölebek
máris abba fogják hagyni az ugatást és farkukat fogják csóválni,
mihelyt meglátnak egy ele fántot.
Hogy a politikai bűncselekmények elkövetőit ne
tiszteljék többé hősökként, tolvajokkal, gyilkosokkal és mindenféle
más visszataszító és piszkos bűntettek elkövetőivel együtt fogjuk
őket a vádlottak padjára ültetni. A közvélemény akkor kapcsolatba
fogja hozni a bűncselekményeknek ezt a csoportját azzal a
megvetéssel, amellyel a közönséges bűncselekményeket ítéli el, s ezt
éppúgy meg fogja bélyegezni.
Minden tőlünk telhetőt megtettünk – és remélem
sikerrel – annak érdekében, hogy visszatartsuk a gójokat attól, hogy ilyen eszközökkel küzdjenek a
zendülők ellen. Ez volt az oka annak, hogy a sajtóban és
beszédekben, valamint ügyesen összeállított iskolai
történelemkönyvekben dicsőítettük azt a mártíromságot, melyet a
forradalmárok állítólag magukra vállaltak a közjó gondolatáért. A
kérdés ilyen beállításával megsokszoroztuk a szabadelvűek
számát és gójok ezreit
hoztuk birkanyájunk soraiba.
20.
JEGYZŐKÖNYV
Pénzügyi program. Progresszív adózás. Progresszív
illeték. Államkincstár, értékpapírok és valutas tagnálás. Az elszámolás módszere.
Az ünnepélyes kinyilvánítás eltörlése. A tőke stagnálása.
Valutaügy. Aranyszabvány. A munkaerő költségének szabványa.
Költségvetés. Állami kölcsönök. Egyszázalékos kamat széria. Ipari
részvények. A gójok uralkodói: udvaroncok és kivételezés, szabadkőműves
ügynökök.
Ma a pénzügyi programmal fogunk foglalkozni, melyet
beszámolóm végére hagytam, mert ez terveink legnehezebb és döntő
része, mintegy megkoronázása azoknak. Mielőtt rátérek a részletekre,
emlékezetükbe idézem, hog y már
céloztam erre a kérdésre, mikor azt mondtam, hogy minden, amit
teszünk, lényegileg a pénzen fordul meg.
Ha majd uralomra kerülünk, autokrata kormányunk
önfenntartási okokból el fogja kerülni, hogy a néptömegeket
érzékenyen megterhelje adókkal, arra v aló tekintettel, hogy a nép atyjának és
oltalmazójának szerepét játssza. Mivel azonban az államszervezet
fenntartása sokba kerül, mégiscsak elő kell teremteni az ehhez
szükséges pénzeket. Kormányunk ezért különleges óvatossággal fogja
kidolgozni az igazságos
adózási módszert.
Kormányunk abból a feltevésből fog kiindulni, hogy
az államban minden a királyé (ami könnyen megvalósítható).
Törvényben biztosított joga lesz bármilyen pénzösszeget bevonni,
hogy szabályozza a pénzforgalmat az államban. Ebből következik, hogy
a szükséges adópénzek legjobban progresszív vagyonadóval teremthetők
elő. Ennek megfelelően a vagyon bizonyos százalékarányát fogják
adóként fizetni, ami senkit sem fog szorongatott helyzetbe hozni
vagy tönkretenni. A gazdagoknak tudatában kell l enniük annak, hogy kötelességük feleslegük
egy részét az állam rendelkezésére bocsátani, mivel az állam
szavatolja vagyonuk többi részének biztonságos birtoklását és a
tisztességes nyereséghez való jogot; hangsúlyozom, tisztességes
nyereségről beszélek, a vagyon feletti ellenőrzés ugyanis véget fog
vetni a törvényesség látszatával folyó rablásnak.
Ennek a szociális reformnak felülről kell jönnie,
mert az idő megérett rá – az a rend és nyugalom elengedhetetlen
záloga.
A szegényekre kivetett adó magában
rejti a forradalom csíráját és
kárára van az államnak, amely így semmiségek után fut és közben
lemarad a kövér falatokról. Ettől teljesen eltekintve is a tőkések
megadóztatása csökkenti a magánkezekben lévő vagyon növekedését,
amelyekben ma azért összpontosítjuk a vagyont, hogy azzal ellensúlyozzuk a
gój kormányok erejét – államvagyonukat.
A tőkével százalékos arányban növekedő adó sokkal
nagyobb jövedelmet fog hozni, mint a jelenlegi fej- vagy vagyonadó,
amely most csak azért hasznos számunkra, mert zavart és elégedetlenséget okoz a gójok
között.
Az az erő, amelyre a mi királyunk támaszkodni fog,
a béke egyensúlyában és szavatolásában rejlik, s ennek érdekében a
tőkéseknek le kell adniuk jövedelmük egy részét az államgépezet
zavartalan működésének biztosítására. Az állami szükségleteket
azoknak kell fedezniük, akik nem érzik a terhet s akiknek van elég,
amiből el lehet venni.
Az ilyen intézkedések arra vezetnek majd, hogy vége
szakad a szegény ember gyűlöletének a gazdaggal szemben; azt az
állam szükséges pénz ügyi
támaszának, a béke és jólét fenntartójának fogja tekinteni, mert
látni fogja, hogy az ezek megvalósításához szükséges pénzt a
gazdagok fizetik.
Nehogy a művelt osztályok adófizetői túlságosan
aggódjanak az új adók miatt, teljes számadást fognak kapni
adópénzeik rendeltetéséről, kivéve azokat az összegeket, amelyek az
uralkodó és a közigazgatás szükségleteinek fedezésére
szolgálnak.
Az uralkodónak nem lesz külön magánvagyona, hiszen
az államban minden az ő családi öröksége; ha nem így lenne, az egyik
el lentmondana a másiknak: az a
tény, hogy magántulajdonnal rendelkezik, kizárná a köztulajdonhoz
való jogát.
Az uralkodó rokonainak – kivéve örököseit, akiket
az állam fog eltartani – állami tisztségeket kell viselniük vagy
dolgozniuk kell ahhoz, hogy joguk legyen vagyonra; a királyi vér
kiváltságának nem szabad ürügyül szolgálnia az állampénzek
elherdálására.
Minden vásárlás, pénzátutalás és örökség után
progresszív illetéket kell majd fizetni, s erről a nevek
feltüntetésével pontos nyilvántartást fognak vezetni. Mindenki, aki
valamely vagyontárgyat – akár pénzt, akár másvalamit – másra ruház
át ennek az adóna k lerovása nélkül, köteles lesz az adó után
kamatot fizetni az illető összeg átruházásának pillanatától addig az
időpontig, amikor felfedezik, hogy elmulasztotta bejelenteni az
ügyletet. A vagyonátruházásokról kiállított okmányokat a régi és az
új tulajdonos családi és utónevének valamint állandó
lakhelyének feltüntetésével hetenként be kell majd mutatni a
helybeli adóhivatalban. Ez a bejelentés csak bizonyos meghatározott
összegtől felfelé lesz kötelező, amely meghaladja a szükségleti
cikkek vételének és eladásának
normális kiadásait; az ilyenek után csupán bizonyos százalékarányban
megállapított illetéket kell fizetni.
Számítsák csak ki, hogy az ilyen adók hozama
hányszorosán fogja meghaladni a gój államok jövedelmét!
Az államkincstárnak bizonyos tartalékalappal kell
majd rendelkeznie, és mindazt, ami ezen felül befolyik, újra
forgalomba kell hozni. Ezekkel a tartalékalapot meghaladó
összegekkel közmunkákat fogunk végeztetni. Az ilyen, állami
pénzekkel teremtett munkaalkalmak szorosan össze fogják kapcsolni
a munkásosztályt az állam
érdekeivel és a kormánnyal. Ugyanezekből a pénzekből bizonyos részt
találmányok és különleges munkateljesítmények jutalmazására is félre
fogunk tenni.
A pontosan meghatározott és nagyvonalúan
kiszámított összegeken kívül egyetlen fillért sem lenne szabad visszatartani az
állampénztárban, mert a pénz arra való, hogy forgalomban legyen, és
minden stagnálás a pénz körforgásában zavarólag hat az államgépezet
működésére, amely számára a pénz az olaj. Az olajadagolás megakadása megállíthatja a gépezet működését.
A forgalomban lévő pénz egy részének kamatozó
értékpapírokkal való helyettesítése pontosan ilyen stagnálást
idézett elő. Ennek a körülménynek következményei már eléggé észre is
v ehetők.
Számvevőszékeket is fogunk létesíteni s ott az
uralkodó bármikor teljes áttekintést kaphat majd az állami
bevételekről és kiadásokról, kivéve a folyó havi elszámolást, amely
még nem lehet kész, és az előző havit, melyet még nem hagytak jóvá.
Az egyetlen személy, akinek nem lesz érdeke
megkárosítan i az államot, az
uralkodó, az állam tulajdonosa. Ezért az ő személyes ellenőrzése ki
fogja zárni azt a lehetőséget, hogy pazarlás folytán hiányok
keletkezzenek.
Hogy az uralkodónak elég ideje legyen
tulajdonképpeni feladatainak ellátására, az államügyek e llenőrzésére és megfontolására, véget
fogunk vetni annak, hogy az udvari etikett kedvéért reprezentálnia
kelljen fogadásokon, ami oly sok felbecsülhetetlen időt emészt fel.
Ereje így nem fog többé felaprózódni köpönyegforgató kegyencek
között, akik csak azért
nyüzsögnek körülötte, hogy részük legyen az udvar fényében és
pompájában, és csak saját érdekeiket nézik, az állam érdekeivel
pedig nem törődnek.
Gazdasági válságokat idéztünk elő a gójok számára egyszerűen azáltal, hogy pénzt
vontunk ki a forgalomból. Óriási tőkéket stagnáltattunk s vontunk el
így az államoktól, úgyhogy azok kénytelenek voltak ugyanezekhez a
stagnáló tőkékhez folytatólagosan kölcsönökért folyamodni. Ezek a
kölcsönök kamatfizetési terheket róttak az államokra és a tőke
rabszolgáivá tették őket… Az iparnak a tőkések kezében
történt csoportosítása, ami által az kicsúszott a kisiparosok
kezéből, felszívta a népek életerejét s ezzel gyengítette az
államokat is.
A jelenlegi pénzkibocsátás általában nem felel meg
a fejenkénti szükségletnek és ezért nem elégítheti ki a munkások
összes igényeit. A kibocsátott pénz mennyiségének meg kellene
felelnie a lakosság növekedésének és ezért születésük napjától
kezdve már a gyerekeket is számításba kell venni, mint
pénzfogyasztókat. A pénzkibocsátás újjárendezése lényeges kérdés az
egész világ számára.
Önök tudják, hogy az aranyalap a vesztét okozta
azoknak az államoknak, amelyek azt bevezették, mert nem tudta
kielégíteni a pénzszükségletet, annál kevésbé, mivel kivontuk az
aranyat a forgalomból, amennyire csak lehetett.
A mi uralmunk alatt a munkaerő-költséget fogjuk
bevezetni pénzalapként, amikor is egészen mindegy lesz, hogy azt
papírban vagy fában számítják-e. Mi a pénzkibocsátást összhangba
fogjuk hozni valamennyi alattvaló normális szükségletével, a
pénzmennyiséget minden
születéssel növelni és minden halálozással csökkenteni fogjuk.
A számításokat minden départmentnak (a francia
közigazgatási egység), minden körzetnek külön-külön el kell
végeznie.
Hogy ne legyen fennakadás az állami szükségletek
fed ezésére szolgáló pénzek
kifizetésében, ezek összegét és kiutalásuk feltételeit az uralkodó
rendeletileg fogja rögzíteni; ez véget fog vetni annak, hogy
valamely minisztérium előnyben részesítsen egy intézményt mások rovására.
A bevételi és kiadási költség vetéseket közvetlenül egymás mellett fogjuk
vezetni, hogy különválasztásukkal ne lehessen őket elhomályosítani.
Azokat az újításokat, amelyeket a gójok
pénzügyi intézményeiben és eljárásában tervezünk, olyan formákba
fogjuk öltöztetni, hogy senkire sem fognak riasztóan hatni. Ki
fogjuk hangsúlyozni, hogy az újításokra azért van szükség, mert a
gójok az ő
rendellenességeikkel zavaros állapotokat teremtettek a pénzügyek
terén. A legfőbb rendellenesség, amint erre rá fogunk mutatni, abban
áll, hogy olyan állami költségvetést irányoznak elő, amelyet minden
évben ki kell bővíteni a következő okból: a költségvetésből félévig
futja, azután külön költségvetést kérnek azért, hogy helyrehozzák a
dolgokat, ezt kimerítik három hónap alatt, mire pótköltségvetést
kérnek, mindez kiegyenlítési költségvetéssel
végződik. Mármost, mivel a következő évi költségvetést az összes
pótlások összegének megfelelően irányozzák elő, a szabályostól való
eltérés akár 50 százalékot is kitesz egy év alatt, és így az évi
költségvetés tíz év alatt
megháromszorozódik. Az ilyen módszerek következtében, melyeket a
gój államok
gondatlansága megenged, államkincstáraik üresek. Ezt nyomon követi
az államkölcsönök időszaka, ez pedig végképp kikészítette és csődbe
juttatta az összes gój
államot.
Önök teljesen
tisztában vannak azzal, hogy a mi uralmunk alatt nem tűrhetjük majd
a gazdasági kérdések ilyenfajta kezelését, mint amilyenre a
gójokat rávettük.
Minden államkölcsön annak következménye, hogy az
állam gyenge lábakon áll és nem ért saját jogainak érvényesítéséhez.
A kölcsönök Damoklész-kardjaként lógnak az uralkodók feje felett,
akik ahelyett, hogy ideiglenes adót vetnének ki alattvalóikra,
kinyújtott kézzel koldulni mennek a mi bankárainkhoz. Idegen
kölcsönök olyanok, mint piócák az állam testén, amelyeket nem lehet
eltávolítani, amíg maguktól le nem hullanak vagy az állam le nem
rázza őket. A gój államok azonban nem rázzák le őket;
továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy egyre többet szedjenek magukra,
úgyhogy menthetetlenül el kell pusztulniuk, kimerülve ettől az
önkéntes vérveszteségtől.
Tehát mi is lényegében az államkölcsön, főleg az
idegen államkölcsön? Az államkölcsön azt jelenti, hogy az állam
kormányváltókat bocsát ki, amelyek a kölcsöntőke összegéhez mért
kamatfizetési kötelezettséget tartalmaznak. Öt százalékos kamat
esetén az állam húsz év elteltével hasztalanul fizet
kamatokban az államkölcsönnel
azonos összeget, negyven év alatt az eredeti kölcsön kétszeresét,
hatvan év alatt annak háromszorosát és közben az adósság
változatlanul megmarad – kifizetetlen adósságnak.
Ebből világos, hogy az állam mindenféle fejenkénti
megadóztatással elveszi a szegény adófizetőktől az utolsó garasokat
is csak azért, hogy kiegyenlítse gazdag idegeneknél fennálló
számláját, akiktől pénzt vett kölcsön ahelyett, hogy ezeket a
garasokat saját szükségleteire teremtette volna elő az államkölcsönt
m egtetőző kamatfizetési kötelezettség nélkül.
Addig, amíg az államkölcsönök belföldi kölcsönök
voltak, csupán arról volt szó, hogy a gójok a szegények zsebéből a gazdagokéba rakták
pénzüket, mihelyt azonban szert tettünk a megfelelő személyekre,
hogy külföldi síkra tereljék
az államkölcsönöket, az államok egész vagyona a mi zsebünkbe folyt
és a gójok alattvalói sarcot kezdtek fizetni nekünk.
Az uralkodó gój királyoknak az államügyek
vezetésében tanúsított felületessége, a miniszterek
megvesztegethetősége, valamint más vezető személyiségek hozzá nem
értése a pénzügyekhez – mindez a mi kincstáraink adósaivá tette
országaikat akkora összegek erejéig, hogy teljesen lehetetlen azokat
visszafizetni. Ezt azonban nem értük el súlyos erőfeszítések és
pénzáldozatok n élkül.
Mi nem fogjuk megengedni a pénz stagnálását és
ezért a kamatozó állami értékpapírokat is meg fogjuk szüntetni egy
egyszázalékos széria kivételével. Így aztán kamatfizetés sem lesz
többé piócák számára, melyek kiszívják az állam egész erejét.
Kamatozó értékpapírok kibocsátására kizárólag az ipari vállalatoknak
lesz joguk, melyeknek nem okoz majd nehézséget kamatot fizetni
nye reségükből. Ezzel szemben
az állam nem húz hasznot a kölcsönvett pénzből, mint ezek a
társaságok, mert hiszen az állam azért vesz kölcsön pénzt, hogy azt
elköltse, és nem azért, hogy üzleteket kössön belőle.
Nálunk a kormány is vesz majd ipari
értékpapíro kat. Ily módon nem
lesz többé kamatfizető kölcsönügyletekből kifolyólag, hanem át fog
változni haszonért dolgozó pénzkölcsönzővé. Ez az intézkedés meg
fogja szüntetni a pénz stagnálását, az élősdi nyerészkedést és
henyélést, ami mind hasznos volt számunkra, amíg a gójok voltak uralmon, de
nem kívánatos a mi uralmunk alatt.
Milyen világosan jut kifejezésre a gójok tisztán
állati értelmének fejletlen gondolkozási képessége abban a tényben,
hogy kölcsönöket vettek fel nálunk kamatra és sohasem gondolták
meg, hogy ugyanezt a pénzt,
sőt még annak kamatait is csak elő kell majd teremteniük saját
államuk zsebéből ahhoz, hogy kifizethessenek minket. Mi lett volna
egyszerűbb, mint hogy saját népüktől vegyék el azt a pénzt, amelyre
szükségük volt?
De éppen ez bizony ítja fölényes elménk géniuszát, hogy az
államkölcsönök ügyét olyan színben tudtuk feltüntetni előttük, hogy
azokat még előnyösnek is tartották maguk számára.
Azok a költségelőirányzatok, amelyeket annak idején
a magunk uralma alatt be fogunk vezetni, a gój államokkal folytatott kísérleteink során
szerzett évszázados tapasztalatokon fognak alapulni, világosak és
határozottak lesznek s az első pillantásra mindenki számára
nyilvánvalóvá fogják tenni az újításainkban rejlő előnyöket. Véget
fognak vetni azoknak a
visszaéléseknek, melyeknek a gójok feletti uralmunkat
köszönhetjük, de amelyeket nem engedhetünk meg a mi
királyságunkban.
Úgy fogjuk felépíteni elszámolási rendszerünket,
hogy sem az uralkodó, sem a legjelentéktelenebb köztisztviselő nem
fogja tudni észrevétlenül elvonni rendeltetésétől akár a legkisebb
összeget is, sem pedig más célra fordítani, mint amelyre a
költségelőirán yzat
szánta.
Határozott költségelőirányzat nélkül pedig nem
lehet kormányozni. Meg nem határozott cél követése – még hozzá
ugyancsak meg nem határozott segélyforrásokkal – hősöket és
félisteneket is romlásba dönt.
A gój uralkodók, akiknek valamikor tanácsokat
adtunk s akiket reprezentatív fogadásokkal, az udvari etikettből
adódó kötelezettségekkel és különféle szórakozásokkal eltérítettünk
az államügyekkel való foglalkozástól, csupán kulisszák voltak
uralmunk számára. Az uralkodókat az ügyek vitelében helyettesítő
favorit udvaroncok által beterjesztett jelentéseket a mi ügynökeink
fogalmazták meg helyettük, s ezek az előterjesztések mindig
kielégítették a rövidlátó lelkeket azzal, hogy a jövőre vonatkozólag
megtakarításokat és a helyzet javulását helyezték kilátásba…
Megtakarítások? Miből? Új adókból? – kérdezhették volna azok, akik
elolvasták beszámolóinkat és előirányzatainkat. De nem kérdezték…
Önök tudják, mire vezetett a
gójoknak ez a
gondatlansága, a pénzügyi zűrzavarnak milyen fokára jutottak, népeik
csodálatra méltó ipara ellenére…
21.
JEGYZŐKÖNYV
Belső kölcsönök. Tartozások és adók. Konvertálás.
Csőd. Takarékpéztárak és járad éklevelek. A pénzpiacok eltörlése.
Ipari értékek szabályozása.
A legutóbbi összejövetelen előadottak kapcsán ma
részletesen meg fogom világítani a belső kölcsönök kérdését. A
külföldi kölcsönökkel – amelyek a gójok nemzeti vagyonával tápláltak
minket – nem foglalkozom többet, mert a mi államunk viszonylatában
nem lesznek külföldiek, tehát semmiféle külügy sem.
Hasznot húztunk a tisztviselők
megvesztegethetőségéből és az uralkodók hanyagságából, kétszeresen,
háromszorosan, sőt még ennél is többszörösen kapt uk vissza a gój kormányoknak kölcsönzött pénzünket,
amelyre államaiknak még csak szükségük sem volt. Megtehetne ilyet
bárki is velünk…? Ezért csak a belső kölcsönök részleteivel
foglalkozom.
Az államok bejelentik, hogy belső kölcsönre van
szükség, és megindítják a kölcsönjegyeztetést saját váltóikra, azaz
kamatozó értékpapírjaikra. Hogy a jegyzést mindenki győzze, az árat
száz és ezer között szabják meg, és árengedményt tesznek azoknak,
akik elsőnek jegyeznek. A következő napon mesterségesen felszöktetik
a kölcsönkötvények árát s azzal okolják meg
az áremelést, hogy mindenki töri magát a kölcsönjegyzésért. Pár
nappal később az államkasszák – mint mondják – túlzsúfoltak, és több
a pénz, mint amennyire szükség van (minek akkor jegyeztetni?). A
kölcsönt, tegyük fel, jóval
túljegyezték, s ebben rejlik az egész színpadi hatás: ide nézzenek –
mondják -, micsoda bizalom nyilvánul meg az állam kölcsönkötvényei
iránt.
De amikor vége van a komédiának, az állam azzal a
ténnyel találja magát szemben, hogy rendkívül terhes adósságot vett
magára. Hogy fizetni tudja a kamatokat, újabb kölcsönökhöz kell
folyamodnia, ezek azonban nem szüntetik meg, hanem csak
nö velik a tőkeadósságot. És ha
ez a hitel is kimerült, új adókkal kell fedezni – nem a kölcsönt,
hanem csak annak kamatait. Ezek az adók tehát arra szolgálnak, hogy
az egyik adósságot a másikkal fedezzék.
Ezután következnek a konvertálások. Ezek csökkentik
ugyan a kamatfizetést, de
magának az adósságnak fedezése nélkül, ezenkívül pedig nem vihetők
keresztül a kölcsönjegyzők beleegyezése nélkül. Amikor bejelentik a
konvertálást, ezzel egyidejűleg felajánlják, hogy visszafizetik a
pénzt mindazoknak, akik nem kívánják konvertálni kötvényeiket. Ha
mindenki visszautasítaná a konvertálást és követelné pénzét, a
kormány saját csapdájába esne és kiderülne, hogy fizetésképtelen,
nem tudja a felajánlott összegeket kifizetni. A gój kormányok
szerencséjére alattvalóik – akik semmit sem értenek a pénzügyekhez –
mindig szívesebben vállalták az árfolyamveszteségeket és a
kamatcsökkentést, mint azt a kockázatot, amellyel pénzük más irányú
elhelyezése járna, és ily
módon gyakran lehetővé tették kormányaik számára, hogy azok
többmilliós adósságtól szabaduljanak meg.
Manapság ezeket a trükköket külföldi kölcsönökkel
kapcsolatban nem játszhatják meg a gójok, mert tudják, hogy
mi minden kölcsönadott pénzt vissza fogunk
követelni.
Az államok fizetésképtelenségének nyílt bevallása a
legjobb bizonyíték lesz arra, hogy a különböző országokban teljesen
hiányzik minden kapcsolat a népek érdekei és azok között, akik
kormányozzák őket.
Kérem önöket, szenteljenek különös figyelmet ennek a pontnak valamint a
következőnek: manapság minden belső államkölcsönt úgynevezett függő
adósságokkal konszolidálnak, vagyis olyanokkal, amelyek
többé-kevésbé rövidlejáratúak. Ezek az adósságok olyan pénzekből
állnak, amelyeket takarékpénztárakba és takarékalapokba fizettek be. Ha
ezeket az alapokat sokáig valamely kormány rendelkezésére bocsátják,
elpárolognak a külföldi államkölcsönök kamatainak törlesztése során
és azonos összegre szóló járadéklevelek letétbehelyezésével
helyettesítik őket.
Ilyen járadéklevelekkel szokták a gójok
pótolni államkincstáraik minden hiányát.
Ha majd elfoglaljuk a világ trónját, mindezeket a
pénzügyi és hasonló fogásokat – mint amelyek nem egyeztethetők össze
érdekeinkkel – úgy el fogjuk söpörni, hogy nyomuk sem marad, mint
ahogy meg fogjuk szüntetni az összes értékpapír-tőzsdét is, mert nem
fogjuk megengedni, hogy értékpapírjaink áringadozásai csorbítsák
hatalmunk tekintélyét. Értékpapírjaink árát törvényileg fogjuk
megszabni a teljes névértéknek megfelelően, az
árcsökkentés vagy áremelés minden lehetősége nélkül. (Az áremelés
ürügyet szolgáltat az ár későbbi csökkentésére, s a gójok értékpapírjaival kapcsolatban így is
jártunk el: azzal kezdtük, hogy névértéken felül adtuk-vettük őket,
azután messze névértékük alá
szorítottuk le az árukat.)
Az értékpapír-tőzsdéket hatalmas állami
hitelintézményekkel fogjuk helyettesíteni, melyeknek az lesz a
feladatuk, hogy a kormány szándékainak megfelelően rögzítsék az
ipari értékpapírok árát. Ezek a hitelintézetek abban a helyzetben
lesznek, hogy egyetlen napon 500 millió ipari értékpapírt dobjanak
piacra vagy vásároljanak fel. Ily módon minden ipari vállalkozás
tőlünk függő helyzetbe fog kerülni. Elképzelhetik, milyen óriási
hatalomra f ogunk így szert
tenni…
22.
JEGYZŐKÖNYV
A jövő titka. Az évszázadok szörnyűségei, mint a
jövő jólétének alapja. A hatalom és misztikusság imádásának
glóriája.
Mindazzal, amit eddig kifejtettem önök előtt,
gondosan igyekeztem megvilágítani a jövőben, a múltban és a jelenben
végbemenő történések titkát, amelyek már a közeljövőben
beletorkolnak nagy események áradatába, valamint a gójokkal fennálló kapcsolataink és a
pénzgazdálkodás titkait. Ehhez van még némi hozzáfűznivalóm.
A mi kezünkben van napjaink legnagyobb hatalma – az
arany: tárházainkb ól két napon
belül bármely tetszés szerinti mennyiséget elő tudunk teremteni.
Kétségkívül nem szükséges további bizonyíték után
keresni arra, hogy uralmunkat Isten határozta el. Ilyen gazdagsággal
rendelkezve nem fog nehezünkre esni bebizonyítani, hogy
mi ndaz a szörnyűség, amelyet
oly sok évszázadon keresztül el kellett követnünk, végeredményben
arra szolgált, hogy igazi jóléthez vezessen, - hogy mindent rendbe
hozzon. Igaz, némi erőszakot is kell alkalmazni, de mégis helyre fog
állni. Be fogjuk igazolni,
hogy az emberiség jótevői
vagyunk, hogy ezen a szétszaggatott és megtépdesett földön
helyreállítottuk az igazi jót és az egyén szabadságát, s ezzel
lehetővé fogjuk tenni, hogy mindenki békében és nyugalomban örüljön
az életnek a kellő mértékletesség betartásával, feltéve természetesen, hogy
szigorúan tiszteletben tartják az általunk hozott törvényeket.
Egyúttal mindenki előtt világossá fogjuk tenni, hogy a szabadság
éppúgy nem áll a kicsapongásra és nem jogcím féktelen szabadosságra,
mint ahogy az ember méltóságát és erejét sem az a jog teszi, hogy
romboló elveket hirdessen, amilyenek a lelkiismereti szabadság, az
egyenlőség és hasonlók. Továbbá, hogy az egyén szabadsága egyáltalán
nem jelenti azt, hogy joga van saját magát és másokat összecsődült
tömegekhez intézett uszító
beszédekkel felizgatni; hogy az igazi szabadság az egyén
sérthetetlenségében áll, feltéve, hogy ez az egyén becsületesen és
szigorúan betartja a közösségi élet összes törvényét, valamint azt,
hogy az ember méltósága megköveteli, hogy tudatában legyen annak,
kinek mihez van és mihez nincs joga, s egyáltalában nem az ember
énje körül forgó fantasztikus elképzelések az emberi méltóság
ismérvei.
A mi uralmunk dicsőséges lesz, mert mindenható
lesz, kormányozni és irányítani fog, s nem fog vezetők és szónokok
után futkosni, akik rekedtre ordítják magukat értelmetlen
szólamokkal, amelyekről azt mondják, hogy nagy eszmék, amikor pedig
– őszintén szól va – semmi egyebek, mint utópiák… A mi
államhatalmunk a rend koronája lesz, és ez magában foglalja az ember
egész boldogságát. Államhatalmunk nimbusza arra fogja késztetni a
népeket, hogy képletesen térdre ereszkedjenek előtte és
hódolatteljes tisztelettel
adózzanak neki. Igazi hatalom nem egyezkedik semmiféle joggal, még
Isten jogával sem, vele szemben senki sem meri megengedni magának,
hogy akárcsak egy arasznyit is elvegyen tőle.
23.
JEGYZŐKÖNYV
Luxuscikkek gyártásának korlátozása.
Munkanélküliség. A részegeskedés betiltása. A régi társadalom
kiirtása és feltámasztása új formában. Az Isten által
kiválasztott.
Hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy
engedelmeskedjenek nekünk, szerénységre kell nevelnünk őket. Ezért
korlátozni fogjuk a luxuscikkek gyártását. Ezzel meg fogjuk javítani
a közerkölcsöt is, amelyre káros hatással volt a fényűzés terén
kifejtett versengés. Újra helyre fogjuk állítani a kisipart, ami azt
fogja jelenteni, hogy aláaknázzuk a gyárosok magántőkéjét. Erre
azért is szükség van, mert a
gyárosok gyakran, bár nem mindig tudatosan, nagymértékben a kormány
ellen hangolják a tömegeket. A kisiparosok nem ismerik a
munkanélküliséget, ezért elégedettek a fennálló renddel és
következésképpen érdekük, hogy szilárd legyen a kormány
helyzete. A munkanélküliség
rendkívül veszélyes dolog a kormányok számára. A mi számunkra
azonban eljátszotta majd szerepét abban a pillanatban, amikor
kezünkbe kerül a hatalom. Törvénnyel meg fogjuk tiltani a
részegeskedést is, büntetni fogjuk, mint olyan bűncselekményt, amely kivetkőzteti az embert emberi
mivoltából és állattá alacsonyítja az alkohol hatására.
Az alattvalók – ismételten hangsúlyozom – csak az
erős kéznek engedelmeskednek vakon, annak, aki teljesen független
tőlük, mert érzik, hogy védelmet és támogatást nyújthat nekik a
szociális bajok ellen… Mit érnek angyali lelkű királlyal? Az erő és
hatalom megszemélyesítését kell látniuk benne.
A mostani uralkodók csak nagy nehezen tartják
magukat az általunk lezüllesztett társadalmakban, melyek még Isten
hata lmát is tagadják s
amelyekből mindenfelé kicsap az anarchia tüze. A legfőbb
uralkodónak, aki valamennyi mostani uralkodó helyébe fog lépni,
mindenekelőtt ezt a mindent elnyelő tüzet kell majd eloltania. Ezért
kötelessége lesz ezeket a társadalmakat megsemmisíteni, még ha saját vérükbe is kell
fojtania őket, hogy azután újra feltámaszthassa őket jól
megszervezett csapatok formájában, amelyek tudatosan felveszik a
harcot mindenféle fertőzés ellen, amely fekélyekkel boríthatná el az
állam testét.
Ez az Isten által kiválasztott hivatott arra, hogy
megtörje azokat az értelmetlen erőket, amelyeket csak állati
ösztönök vezetnek és nem az emberi ész. Ezek az erők most
diadalmaskodnak, amennyiben a szabadság és jog álarcában rablásokat
és mindenféle erőszakoskodást
követnek el. Ledöntötték a
társadalmi rend minden formáját, hogy annak romjain felállítsák a
zsidók királyának trónját. De abban a pillanatban eljátszották
szerepüket, amikor ő elfoglalja királyságát. Akkor majd el kell
söpörni őket útjából, hogy a legkisebb akadály se maradjon.
Akkor majd így szólhatunk a világ népeihez:
“Adjatok hálát Istennek és ereszkedjetek térdre az előtt, aki
homlokán hordja az ember sorsrendelésének pecsétjét; Isten maga
vezérelte az ő csillagát, hogy senki más mint ő szabadítson
me g bennünket az
összes előbb említett
erőszakoskodásoktól és bajoktól.
24.
JEGYZŐKÖNYV
Dávid király gyökereinek megerősítése (?). A
király betanítása. Közvetlen trónörökösök kizárása. A király és
három jótállója. A király maga a sors. A zsidók királyának külső
jellemének feddhetetlensége.
Most rátérek annak ismertetésére, hogy milyen
módszerekkel fogjuk mindenütt az egész világon megszilárdítani Dávid
király dinasztiájának uralmát.
Elsősorban és mindenekelőtt ugyanazt a módszert
fogjuk alkalmazni, amely már bölcseink számára is lehetővé tette a
világ összes ügyeinek irányítását, azaz az emberiség tervszerű
nevelését az általunk kívánt irányban.
Dávid utódainak bizonyos tagjai elő fogják
készíteni a királyokat és örököseit hivatásukra. Ezeket nem
örökösödési jog alapján fogják kiválasztani, hanem kiváló
képességeik alapján. Be fogják vezetni őket a politika legmélyebb
titkaiba és a kormány terveibe, de mindig gondoskodni fognak arról,
hogy ezeken kívül senki se szerezhessen tudomást ezekről a
titkokról. E nnek az eljárásnak az a célja, hogy mindenki
megtudja, a kormányzást csak azokra lehet bízni, akiket beavattak az
államvezetés művészetének titkaiba…
Csakis ezeket a kiválasztottakat fogják megtanítani
– sok évszázad tapasztalatainak összevetése révén – a már említett
tervek gyakorlati alkalmazására, a gazdaságpolitika és
társadalomtudomány terén tett megfigyelésekre, egyszóval azoknak a
törvényeknek szellemére, amelyeket a természet maga állított fel
megingathatatlanul az emberi kapcsolatok szabályozására.
Közvetlen trónörökösöket nemegyszer ki fognak zárni
az ural kodásból, ha
előkészületük ideje alatt könnyelműségről, puhaságról vagy más
tulajdonságokról tesznek tanúságot, melyek az államhatalom vesztét
okozzák, amelyek következtében képtelenek a kormányzásra s amelyek
már önmagukban is veszélyeztetik a királyi tekintélyt.
Bölcseink kizárólag azoknak fogják átadni a
kormányzás gyeplőit, akikben feltétlenül megvan a tehetség arra,
hogy szilárd kézben tartsák a kormányrudat, akár kegyetlenség árán
is.
Ha a király akaratgyengeségben betegszik meg vagy
más okból válik k éptelenné a
kormányzásra, a törvény értelmében köteles lesz átadni a kormány
gyeplőit más, erre alkalmas kezeknek.
A király pillanatnyi terveit, még inkább pedig
jövőbeli szándékait senki sem fogja ismerni, még azok sem, akiket
legközelebbi tanácsadóinak n eveznek.
Csupán a király és az a három, aki jótállt érte,
tudja majd, hogy mi fog történni.
A király személyében, aki hajthatatlan akarattal
ura saját magának és az emberiségnek, mindenki megtestesítését fogja
látni a sorsnak a maga kiismerhetetlen útjaival. Senki sem fogja
tudni, milyen célokat követ a király a maga rendelkezéseivel, és
ezért senki sem fogja merni keresztezni ismeretlen
útjait.
Magától értetődő, hogy a király észbeli
képességeinek meg kell felelniük annak a kormányzási tervnek,
amelyet meg kell valósítania. Ezért nem fogja elfoglalni a trónt,
mielőtt a fent említett bölcsek meg nem vizsgálták szellemi
képességeit.
Hogy a nép isme rje és szeresse királyát, elengedhetetlenül
szükséges, hogy nyilvános helyeken mutatkozzék és beszéljen népével.
Ez biztosítja a szükséges kapcsolatot a két erő között, melyet most
terrorral elválasztunk egymástól.
Erre a terrorra szükségünk van
mindaddig , amíg el nem
következik az ideje annak, hogy mindkét erőt külön-külön alávessük
befolyásunknak.
Nem szabad, hogy a zsidók királya szenvedélyeinek
rabja legyen. Különösen áll ez az érzékiségre: jellemének olyannak
kell lennie, hogy állati ösztönök semmiképp se kerekedjenek felül
értelmén. Az érzékiség minden másnál jobban lerontja a szellemi
képességeket és zavarja a tisztánlátást, amennyiben az emberi
tevékenység legrosszabb és legállatibb területére vonja el a
gondolatokat.
Az emberiség Dávid szent ivadékaiból
származó támaszának, az egész
világ legfőbb urának minden személyes kedvtelést fel kell áldoznia
népéért.
Legfőbb urunknak példátlanul feddhetetlennek kell
lennie.
UTÓSZÓ
Nyil utószavának befejező
szakasza
(Az 1905-ös
kiadáshoz)
Montefiore vallomása szerint Cion nem sajnál sem
pénzt, sem bármilyen más eszközt ahhoz, hogy céljait elérje.
Napjainkban a világ összes kormánya tudatosan vagy tudattalanul
alárendeli magát Cion szuperkormányának, mert az összes kötvény és
értékpapír ennek kezében van. Minden ország olyan nagy összegekkel
van eladósodva a zsidóknak, amelyeket sohasem lesznek képesek
visszafizetni. Az összes ügy – ipar, kereskedelem és diplomácia –
Cion kezében van. Kölcsöneivel rabigába hajtott minden nemzetet. Az
oktatás teljesen materialista irányvonalával a zsidók láncra verték
a nem-zsidókat, akiket “szuperkormány”-uk javára befogtak.
A nemzeti szabadságnak hamarosan vége, tehát a
személyes szabadság is végéhez közeledik – mert ott igazi szabadság
nem létezhet, ahol Cion az arany hatalmát használva uralkodik a
tömegeken és a társadalom legtiszteletreméltóbb és felvilágosult
rétegén.
“Akinek van füle, hallja meg.”
Közel négy éve, hogy Cion bölcseinek jegyzőkönyvei a
birtokomba került. Csak Isten tudja, milyen sok erőfeszítést tettem
azért, hogy felhívjam rá az emberek figyelmét – hiába – és hogy
figyelmeztessem a hatalmon lévőket azáltal, hogy feltártam a vihar
okait, amely hamarosan az
apatikus Oroszországra fog törni. Arra az Oroszországra, amely
szerencsétlenségére úgy néz ki, hogy elvesztett minden elképzelést a
körülötte zajló dolgokkal kapcsolatban.
És csak most jutottam el arra a pontra, hogy félek,
túl későn sikerült kiadni a kö nyvemet abban a reményben, hogy
készenlétben legyenek azok, akiknek még van fülük, hogy halljanak és
szemük, hogy lássanak.
Ezek után nem lehet kétséges, hogy Izrael
királyának győzelmes uralkodása degenerált világunk fölé emelkedik -
mint Sátán - hatalmával és terrorjával. A Cion véréből született
király – az Antikrisztus – hamarosan egyetemes birodalmának trónjára
eme lkedik.
A világ eseményei szörnyű sebességgel
felgyorsultak: viták, háborúk, pletykák, éhínségek, járványok,
földrengések – minden, ami te gnap még lehetetlen volt, mára már
beteljesedett valóság lett. Azt lehetne gondolni, hogy a gyorsan
múló napok a Kiválasztott Nép ügyeit szolgálják. Helyhiány miatt nem
mehetünk bele a világtörténelem részleteibe, a “gonoszság
titkai”-ba, hogy bebizonyítsuk
“Cion bölcsei”-nek befolyását a történelemből, amelyet azzal
gyakoroltak a világra, hogy előre megmondták az emberiség biztos
közeljövőjét, vagy a világ tragédiájának utolsó felvonása előtt
felhúzták a függönyt.
Csak Krisztus világossága és Egyetemes Szentegyháza
képes Sátán mélységére hatolni és feltárni gonoszságának mértékét.
Szívemből érzem, ütött az óra, hogy sürgősen
összehívjuk a Nyolcadik Ökumenikus Zsinatot, amely egyesítené a
lelkipásztorokat és a kereszténység összes képviselőjét. Világi
viták és hitszakadások mind
feledésbe merülnének a küszöbön álló Antikrisztus eljövetele elleni
felkészülés szükségében.
Részletek Mónus Áron, Összeesküvés: A Nietzschei
Birodalom c. könyvének utószavából
Íme a Jegyzőkönyvek lényege. Az Összeesküvés: A Nietzschei
Birodalom című történelmi
tanulmányom ennek a tényállításnak a hiteles voltát bebizonyította,
de bebizonyította a szabadkőműves összeesküvés valódiságát is. A
Szabadkőművesnek lenni “a zsidó lét egyik formája” című
fejezet végén Vadnai Gábor zsidó szabadkőműves, akinek az apja a
svájci Laussane városában volt rabbi,
a következőket állítja:
“A világ azért jött létre, hogy beteljesedjen, így
valósítva meg a messianisztikus kort.”
Ezt a mondatot értelmének lényeges megváltoztatása
nélkül a következőképpen is át lehet alakítani: a világ azért jött
létre, hogy azt a zsidók uralják. Ez a gátlástalan törtetés és
határtalan gőg biztosít termőtalajt az évezredes antiszemitizmusnak.
Jó lenne, ha a kis zsidók ezen elgondolkodnának.
Mindeddig azonban nem vizsgálta meg senki azokat az
úgynevezett bizonyítékokat, amelyek alapján állítólag “kétséget
kizáróan bebizonyosodott”, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak. (220-221. oldal)
A zsidó szabadkőművesek azért nem találtak
bíróságot, amelyik kimondta volna, hogy a Jegyzőkön yvek hamisak, mert az állítólagos
hamisságukat semmi sem bizonyítja. Mi most bebizonyítottuk, hogy a
Jegyzőkönyvek lényeges állításai hitelesek.
Az, hogy a Jegyzőkönyvek eredeti szövegét esetleg stilizálták, nem
bizonyítja azok hamis voltát, amint egy könyv javított kiadása sem
bizonyul hamisítványnak.
A Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozása maguknak a Cion
bölcseinek a tette volt. Saját neveiket nem közölték, nehogy a jogos
népharag ellenük forduljon. A Jegyzőkönyveket nyilvánosságra hozó “bölcsek” között
voltak olyanok, akik már
közrejátszottak a III. Napóleon császár ellen szerkesztett gúnyirat
kiadásában. Harmincöt év az “Istenség munkatársai” számára annyi,
mint egy nap a közönséges halandók életében. A szabadkőművesség a
világ meghódítására szőtt terveit
hosszú távon, azokat fokozatosan fejlesztve, érlelve igyekszik
megvalósítani. A célja elérésének érdekében minden eszközt
felhasznál. Mielőtt a Jegyzőkönyvek szövegét nyilvánosságra hozták volna,
elkészítették a védelmükre – akkor a már a nagy közönség által
teljesen elfelejtett – a III. Napóleon elleni gúnyirat kiadását.
Ekként mégis sikerült a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra
hozatalával a kitűzött célt megvalósítani – a köznép gyűlöletét a
kis zsidók ellen felszítani – és egyben magukat rágalmazás
áldozataiként
feltüntetni.
A Nietzschei Birodalom Titkai (Les Secrets de
l’Empire Nietzschéen) című
francia nyelvű terjedelmes könyvemben számos jelenkori esemény
felidézésével bizonyítom, hogy a zsidó szabadkőművesség számára az
antiszemitizmus jelenléte létfontosságú. Ha nincs antiszemitizmus,
akkor szítanak a legaljasabb módszerekkel. Ezzel zsarolják a
demokratikusnak mondott országok vezetőit. Az így szerzett pénzből a
zsidó szabadkőművesek meghíznak, Izrael Államban pedig atombombákat
gyártanak a muzulmán országok
sakkban tartására, majd pedig a messianisztikus kor eljövetelének és
fennmaradásának biztosítására.
A “bölcsek” a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozásával
pogromokat idéztek elő Oroszországban, amelyek jelentős zsidó
tömegek Palesztinába történő kivándorlását eredményezték.
A “bölcsek” ugyanakkor egy ügynököt kerestek céljuk
megvalósításának előmozdítására. Ezt a
Jegyzőkönyvek, mint egy
világgá kürtölt apróhirdetés, meg is hozták Adolf Hitler
személyében. (223-225. oldal)
További jegyzőkönyvek
ismertetése
1492-ben, Chemor, Spanyolország főrabbija tanácsért
fordult a Konstantinápolyban székelő Nagy Szanhedrinhez, amikor a
spanyol törvény kiutasítással fenyegette a zsidókat. A válasz a
köve tkező volt:
“Szeretett barátaim Mózesben. Megkaptuk a levelet,
melyben aggodalmatoknak és szerencsétlenségeteknek adtok hangot,
melyet elszenvedtek. Bennünk is ugyanolyan fájdalmat kelt hallani
róla, mint ti magatoknak.
A nagy satrapák és rabbik tanácsa a következő:
1. Azt illetőleg, hogy Spanyolország királya arra
kötelez benneteket, hogy vegyétek fel a kereszténységet: tegyétek
azt, mert nem tehettek másként.
2. Azt illetőleg, hogy parancs van rá, hogy
megfosszanak benneteket a tulajdonotoktól: fiaitokból legyenek
kereskedők, hogy ők foszthassák ki apránként a
keresztényeket.
3. Azt illetőleg, hogy megkísérlik elvenni az
életeteket: fiaitokból legyenek orvosok és patikusok, hogy ők
vehessék el a k eresztények
életét.
4. Azt illetőleg, hogy elpusztítják a
zsinagógáitokat: fiaitokból legyenek kanonokok és lelkészek azért,
hogy el pusztíthassák a
templomaikat.
5. A sok más aggodalmat illetőleg: intézzétek
úgy, hogy fiaitokból legyenek szószólók és ügyvédek, és ügyeljetek
arra, hogy mindig keveredjenek bele államügyekbe, hogy a
keresztényeket rabigába hajthassák. Ezáltal uralhatjátok a
világot és bosszút állhattok
rajtuk.
6. Ne térjetek el ezektől az utasításoktól,
amelyeket adunk, mert majd tapasztalatból meg fogjátok látni, hogy
bármennyire is megalázottak vagytok, valóságos hatalomra fogtok
jutni.
(Aláírás) “A konstantinápolyi zsidók
hercege”
* * * * *
Reichhorn rabbi végzetes előadása
Egy
Jegyzőkönyv 1869-ből.
A La Vieille France 1920. október 21-i
(№ 195) száma egy rendkívül
fontos orosz dokumentumot hozott napvilágra, melyben a következő
bekezdés olvasható:
“Feltűnő hasonlóság van a Cion bölcseinek
jegyzőkönyvei és Reichhorn rabbi beszéde között, melyet
1869-ben, Prágában tartott Simeon-ben-Ihuda főrabbi sírja fölött. A
beszédben elhangzottakat később Readcliffe megjelentette,
aki életével fizetett a
fecsegésért. Nem sokkal
azután Sonolt, aki Readcliffe-t elvitte Reichhorn előadására,
párbajban ölték meg. A rabbi által elmondott általános nézetek mind
egytől-egyig részletesen ki vannak fejtve a Jegyzőkönyvekben.”
A La Vieille France 1921. március 10-i (№
214) száma közli a gyászszertartás beszédét, melyet a La Russie
Juive adott ki. Teljesen világos, hogy a gyászbeszéd és a
Cion bölcseinek
jegyzőkönyvei ugyanabból a forrásból származnak. Mindkettő
profetikus, és a hatalom, mely a jövendöléseket készítette, képes
volt beteljesíteni őket. A beteljesedésről szóló beszámolót itt
közöljük.
1. Minden száz évben, mi, Izrael bölcsei, a
Szanhedrinben szoktunk találkozni, hogy megvizsgáljuk a
világuralom felé, melyet Jehova megígért nekünk, valamint az
ellenségünk – kereszténység – legyőzése felé tett
haladásunkat.
2. Az idén a főtiszteletű Simeon-ben-Ihuda sírja
felett összegyűlve büszkén kijelenthetjük, hogy az elmúlt évszázad
nagyon közel hozott célunkhoz, és ezt a célt most már hamarosan
elérjük.
3. Az arany mindig ellená llhatatlan hatalom volt és lesz. Ha
szakértő kezek bánnak vele, akkor mindig a leghasznosabb eszköz
azoknak, akiknek birtokában van, és irigység tárgya azoknak, akiknek
nincs.
Arannyal megvásárolhatjuk a leglázadóbb elméket,
minden érték és az összes termé k jelenlegi árát megszabhatjuk, az összes
állami kölcsönt támogathatjuk, és ezáltal az államok a mi
kegyeinktől függenek.
4. A fő bankok, az egész világ tőzsdéje, minden
kormány hitele már a mi kezünkben van.
5. A másik nagy hatalom a SAJTÓ. Azzal, hogy a
sajtó bizonyos eszméket
lankadatlanul ismétel, a végén győzedelmeskedik, és elfogadtatja
őket, mint valóságot. A színház is hasonló szolgálatokat tesz
nekünk. A sajtó és a színház mindenhol a mi parancsainknak engedelmeskedik.
6. A demokratikus uralom szak adatlan dicséretével a keresztényeket két
politikai pártra osztjuk, és szétziláljuk nemzeteik egységét,
mindenhova a viszály magvait ültetjük. Tehetetlenné téve őket, meg
fognak hajolni BANKUNK TÖRVÉNYE előtt, mindig egységesen, és mindig a
mi ügyünknek szentelve magukat.
7. Azzal, hogy kihasználjuk büszkeségüket és
ostobaságukat, a keresztényeket háborúkba kényszerítjük. Le fogják
mészárolni egymást, és megtisztítják a terepet, hogy a saját
embereinket tehessük oda.
8. A föld birtoklása mindig befolyást és hatalmat
jelentett. A társada lmi
Igazság és Egyenlőség nevében fel fogjuk osztani a nagybirtokok
parcelláit. Egy töredékét a parasztoknak adjuk, akik vágynak rá, és
akik hamarosan el lesznek adósodva nekünk a földművelés költségei
miatt. Tőkénk segítségével uralni fogjuk őket, mi leszünk a nagybirtokosok, és a föld birtoklása
biztosítja hatalmunkat.
9. Próbáljuk meg az arany körforgását papírpénzzel
helyettesíteni. Ládáink elnyelik az aranyat, és mi fogjuk
szabályozni az összes papír értékét, mely minden helyzet urává tesz
bennünket.
10. Sok szónokot tudunk magunk között, akik képesek
lelkesedést szín lelni és
meggyőzni a tömegeket. Szét fogjuk szórni őket az emberek között,
hogy bejelentsék a változásokat, melyek az emberiség boldogságát
biztosítják. Arannyal és hízelgéssel meg fogjuk nyerni a
proletariátust, mely kötelességének fogja érezni, hogy
megsemmisítse a keresztény
kapitalizmust. Olyan
munkabéreket fogunk ígérni, amikről álmodni sem mertek, de a
szükségletek árát is felemeljük, hogy a nyereségünk még ennél is
nagyobb legyen.
11. Ily módon forradalmakat fogunk előkészíteni,
melyekbe a keresztények
belevetik magukat, és amelyek gyümölcsét mi aratjuk
le…
12. Azzal, hogy kigúnyoljuk és támadjuk a
papjaikat, nevetségessé, majd utálatossá fogjuk tenni őket, a
vallásukat pedig épp oly nevetségessé és utálatossá tesszük, mint
magát a papságot. Aztán, istenfélő szeretettel a saját vallásunkhoz
és lelkünk felsőbbrendű ségéhez, mi fogunk uralkodni a lelkükön.
13. Mi már minden fontosabb poszton megalapítottuk
saját embereinket. Arra kell törekednünk, hogy a gójokat
ellássuk ügyvédekkel és orvosokkal. Az ügyvédek minden kérdésben
tájékozottak; az orvos, ha egyszer belép a házba, a lélek
gyóntatójává és irányítójává válik.
14. De mindenek fölött az oktatást monopolizáljuk.
Ezáltal terjeszthetjük a számunkra hasznos eszméket, és érdekeinknek
meg felelően formálhatjuk a gyerekek gondolkodását.
15. Ha valaki embereink közül szerencsétlen módon a
keresztény igazságszolgáltatás kezébe kerül, segítségére kell
sietnünk. Keresni kell annyi tanút, amennyit csak lehet, hogy
megmentsük a bíráktól, amíg mi magunk nem leszünk a bírák.
16. Az ambícióktól és hiúságtól dagadó keresztény
világ monarchiái luxussal és számtalan hadsereggel veszik magukat
körül . Annyi pénzzel fogjuk
ellátni őket, amennyit csak az ostobaságuk megkövetel, így
pórázon fogjuk tartani őket.
17. Fordítsunk gondot arra, hogy ne hátráltassuk
férfiaink házasságát keresztény lányokkal, mert ezeken keresztül
fogunk bejutni a legzártabb kö rökbe. Lányaink házasodása gójokkal sem
kevésbé hasznos, mert a zsidó anyák gyermekei a miénk. Mozdítsuk elő
a szabad szerelem eszméjét, hogy alááshassuk a keresztény nők
ragaszkodását vallásuk
elveihez és gyakorlataihoz.
18. A megvetett és üldözött Izrael fiai időtlen idők óta dolgoznak azon, hogy
utat törjenek a hatalom felé. Most elérik a célt. Ők irányítják
az átkozott keresztények gazdasági életét, befolyásuk túlsúlyban van a politikában és
az életmódban.
19. A kívánt órában, az előre meghatározott időben
szabadjára engedjük a forradalmat, mely azzal, hogy elpusztítja a
kereszténység minden rétegét, kétségkívül rabigánkba hajtja a
keresztényeket. Isten ígérete népéhez ekkor fog beteljesedni.
* * * * *
A Berlinben megjelenő Prizyv nevű orosz újság 1920. február 5-i száma
egy érdekes, 1919. decemberi dátummal ellátott, héber nyelvű
dokumentumot közölt, amely fényt derített a zsidóság titkos
szervezeteire Oroszországban. Az okiratot egy Zunder nevű halott
zsidó zsebében találták, aki a 11. Mesterlövész-zászlóalj bolsevik
parancsnoka volt. Teljes egészében a következőket tartalmazta:
TITKOS. – Az Izraelita Nemzetközi Liga
fiókjainak képviselői számára.
Izrael Fiai! Közeledik végső győzelmünk órája. A
világ uralmának küszöbén állunk. Amiről korábban csak álmodhattunk,
most közel került a megvalósuláshoz. Nem sokkal korábban gyengék és
tehetetlenek voltunk, most pedig a világ katasztrófájának
köszönhetően büszkén emelhetjük fel fejünket.
Mindamellett azonban óvatosaknak kell lennünk.
Biztosra lehet mondani, hogy miután átmasíroztunk lerombolt és
legyengült oltárokon és trónokon, ugyanazon a kijelölt úton kell
tovább haladnunk.
Az idegen vallás és doktrínák tekintélyét nagyon
sikeres propagandával könyörtelen kritikának és gúnyolódásnak tettük
ki. Megingattuk a kultúrát, a civilizációt, a hagyományokat és a
keresztény nemzetek trónjait. Mindent megtettünk, hogy az orosz
népet a zsidó hatalom rabigájába hajtsuk, és végül térdre
kénysze rítsük őket. Mindezeket
majdnem teljes egészében véghezvittük, de ugyanakkor nagyon
óvatosaknak kell lennünk, mert a fő ellenségünk az elnyomott
Oroszország. Oroszország feletti győzelmünk, amelyet szellemi
felsőbbrendűségünkkel értünk el, a jövőben egy új nemzedékkel ellenünk
fordulhat.
Oroszországot legyőztük és tönkretettük.
Oroszország haláltusáját vívja lábunk alatt, de ne feledjétek – egy
pillanatra sem -, hogy óvatosaknak kell lennünk. A szent törődés
védelmünkért nem enged sem sajnálatot, sem könyörületet. Végre
megpillanthatjuk az orosz nép keserű, súlyos helyzetét, és láthatjuk
őket könnyek között! Ezt a népet tehetetlen rabszolgákká
alacsonyítottuk azáltal, hogy megfosztottuk őket tulajdonuktól és
aranyu któl.
Legyetek óvatosak és legyetek csendben!
Nem kegyelmezhetünk
ellenségünknek. Véget kell vetnünk az orosz nép legjobb és vezető
elemeinek, hogy a legyőzött Oroszország ne találhasson
vezetőket! Ezáltal minden lehetőség megszűnik számukra, hogy
ellenálljanak hatalmunknak.
A munkások és parasztok között
gyűlöletet és vitákat kell szítanunk. Háborúk és osztályharcok
elpusztítanak minden kincset és kultúrát, amelyet a keresztények
teremtettek. De legyetek óvatosak, Izrael Fiai! Közel van
győzelmünk, mert a politikai és gazdasági hatalmunk és
befolyásunk a tömegekre
gyorsan fejlődik. Felvásárolunk kormánykölcsönöket és aranyat,
ezáltal irányító hatalmunk van a világ tőzsdéi fölött. A hatalom a
kezünkben van, de legyetek óvatosak – ne helyezzetek bizalmat áruló,
sötét hatalmakba!
Bronstein (Trockij), Apfelbaum (Zinovjev),
Rosenfeld (Kamenyev), Steinberg – mindegyikük mint sok ezernyi más,
Izrael igaz fiai. Oroszországban a hatalmunk korlátlan. A városokban
a népbiztosság és az élelmiszer-bizottság, a házbizottság, stb. a mi
embereink kezében van. De ne hagyjátok, hogy a győzelem megrészegítsen benneteket.
Legyetek óvatosak, elővigyázatosak, mert csak mi magunk védhetjük
meg magunkat!
Ne feledjétek, hogy mi nem bízhatunk a Vörös
Hadseregben, amely egy nap ellenünk fordulhat.
Izrael Fiai! A régóta vágyott győzelmünk órája
Oroszország fölött már közel van. Szilárdan vonjátok össze
soraitokat! Tudassátok népünk nemzeti politikáját! Harcoljatok az
örök eszmékért! Tartsátok az ősi törvények szentségét, melyeket a
történelem hagyott ránk! Védelmezzen és vezessen szellem ünk és tehetségünk!
Aláírás: az Izraelita Nemzetközi Liga
Szentpétervári Fiókjának Központi Bizottsága.
* * * * *
A KGB (Állambiztonsági
Bizottság) akkori elődje,
az MGB (Állambiztonsági
Minisztérium) titkos, 45 pontból álló dokumentuma már megjelent
korábban néhány magyar folyóiratban. Kötelességünknek éreztük
azonban, hogy itt is közreadjuk, mert mind témája, mind stílusa és
eredete kísértetiesen hasonlít a Jegyzőkönyvekéhez. Az alábbiakban közölt titkos
utasítások állítólag Lengyelországból jutottak el Magyarországra. Az
eredeti orosz nyelvű változatot Boleslaw Bierut,* egykori lengyel köztársasági elnök
dolgozószobájában találták meg, - aki mellesleg az MGB és a háború
előtti NKVD (Belügyi
Népbiztosság) lengyel ügynöke is volt. Habár az alapelvek csak
Lengyelországra vonatkoznak, mégis könnyen párhuzamot lehet vonni az
elmúlt évtizedek magyarországi történései és a “bennszülöttekre”
vonatkozó használati utasítás között.
* Boleslaw
Bierut (Rury Jezuickie) 1892-ben született Lublin mellett.
Államférfi és kommunista pártvezér, akit Lengyelország Sztálinjának
neveztek, miután főszerepet játszott a második világháború utáni
hatalomátvételben. Bierut 1918-ban lépett be a kommunista pártba, és
életét a kommunista eszmék hirdetésének szentelte. Lengyelországban,
Bulgáriában, Csehszlovákiában és Ausztriában hirdette a
kommunizmust. 1920 és 1930 között többször letartóztatták, és
1938-ban, a szabadulása után a Szovjetunióba ment. A háború nagy
részét ott élte át. 1943 végén visszatért Lengyelországba. Sztálin
és a Vörös Hadsereg segítségével Bierut és elvtársai 1947-re
megszabadultak az ellenzéktől, és hozzáláttak a lengyel élet
elszovjetesítéséhez. Bierut, Moszkva hű követője, aki 1945-től
köztársasági elnök volt, közreműködött Wladyslaw Gomulka, a Lengyel
Munkáspárt főtitkára elmozdításában, és 1948-ban újjáalakította a
pártot Lengyel Egyesült Munkáspárt néven. 1952-ben feladta elnöki
posztját és miniszterelnök lett, de 1954-ben lemondott. 1956-ban
halt meg Moszkvában, a Szovjet Kommunista Párt 20. Kongresszusa
idején, amikor Hruscsov előterjesztette a híres "sztálini időszak
bűncselekményei"-t.
Moszkva, 2. 6. 1947. (Szigorúan titkos) K.
AA/CC 113 Utasítás NK/003/47
1. A Nagykövetség épületeinek területén tilos a
bennszülöttek soraiból általunk beszervezett informátorokat fogadni.
Az ezekkel az emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt
szolgálat szervezi, a találkozók kizárólag nyilvános helyeken
történhetnek. Az információkat
a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közreműködése
mellett.
2. Főként annak kell nagy figyelmet szentelni, hogy
katonáink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen
létre. Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket
azok lakásaiban látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerű
sorkatonák bennszülött nőkkel való érintkezése, megengedhetetlen
katonáink és a bennszülött lakosság, katonaság közötti
kapcsolatteremtés.
3. Meggyorsítani azon bennszülöttek likvidálását,
akik Lengyelország Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista
Párttal, az Interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági
Szövetséggel, a Hazai Hadsereggel, a parasztzászlóaljakkal és más
társaságokkal és szervezetekkel állnak kapcsolatban, amelyek nem a
mi kezdeményezésünk folytán keletkeztek. Ennek az ügynek az
érdekében ki kell használni a fegyveres ellenzék jelenlétét.
4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyveres
akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a
Koscluszko-hadseregbe (a Szovjetunió területén a Vörös Hadsereg
oldalán harcoló lengyel hadsereg) való belépésük előtt országunk (a
Szovjetunió) területén tartózkodtak. És elérni teljes
megsemmisítésüket.
5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy
szervezetbe történő egyesítését, ü gyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan
embereknek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában
állnak.
6. Egyesíteni kell az összes ifjúsági szervezetet,
és járási vezetőktől felfelé a vezető helyekre különleges
szolgálatunk által jóváhagyott embereket kell helyezni. Még a végső
egyesítés előtt likvidálni kell a cserkészmozgalom ismert
vezetőit.
7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a
pártkongresszusok küldöttei által megválasztott funkcionáriusok az
előttük álló teljes időszakra ne tarthassák meg mandátumaikat. A
küldöttek semmi esetre sem hívhatnak össze vállalatok közötti
gyűléseket. Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyűlést
mindenképpen össze kell hívni, el kell távolítani azokat az
embereket, akik a koncepciók tervezésében és a követel ések
felterjesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkezendő
kongresszusra új küldötteket kell válogatni, csakis olyanokat,
akiket különleges szolgálatunk szemel ki.
8. Különös figyelmet kell szentelni a szervezési
képességekkel rendelkező és népszerűségre esélyes egyéneknek. Az
ilyen embereket be kell szervezni, amennyiben ellenállást
tanúsítanak, nem engedni őket magasabb posztra.
9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a
biztonsági szerveket és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést
kapjanak. Ez elsősorban az
egészségügyet, a bíróságokat, a közművelődési szférát, valamint a
vezető beosztásban dolgozókat érinti.
10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek
többségébe különleges szolgálatunkkal együttműködő egyéneket kell
beépíteni. (A helyi k özigazgatási szervek tudomása nélkül)
11. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy
a bennszülött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét
és fajtáit. Úgyszintén nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell
arra is, hogy a sajtó kiemelten írjon a benn szülötteknek kiszállított áru
mennyiségéről. Emellett meg kell említeni, hogy ez az
árucsere-forgalom keretén
belül történik.
12. Nyomást kell gyakorolni a bennszülött
hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, parcellát, telket
szereznek, ne arról kapjanak papírt, hogy tulajdonosok, hanem csak
arról, hogy azt kiutalták.
13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan
politikát kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses
legyen, esetleg minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell
kezdeni vidéken a kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás
keletkezik, csökkenteni kell a
termelőeszközök kiosztását, és növelni az állami beszolgáltatási
kötelezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell
szervezni, hogy a mezőgazdaság ne tudja fedezni az ország
élelmiszer-ellátását, a hiányzó mennyiséget behozatallal kell
pótolni.
14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a
határozatok és rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy
szervezeti jellegűek, megfelelően pontatlanok
legyenek.
15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az
egyes ügyek tárgyalásával egyszer re több komisszió, hivatal és intézmény
foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a
többiekkel nem konzultált. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő
ügyek.)
16. Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem
fejthetnek ki hatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok
teljesítésén dolgozhatnak.
17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az
igazgatóság utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell
elfoglalni, úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj-
és kölcsönkérelmek elbírálása, kulturális és szórakoztató programok,
kirándulások szervezése, a hiánycikkek elosztásának megszervezése, a
politikai vezetés határozatainak és nézeteinek az igazolása.
18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a
dolgozókat és ve zetőket
léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan
végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák
analizálására, melyek túlérnek
tevékenységük határain.
19. Azon bennszülöttek tevékenységéhez, aki párt-,
állami és gazdasági funkcióka t
viselnek, olyan feltételeket kell kialakítani, hogy azok
alkalmazottaik szemében kompromittálják őket, és lehetetlenné tegyék
visszatérésüket eredeti környezetükbe.
20. A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható
felelős pozíció, ahol már el vannak h elyezve különleges szolgálatunk emberei.
21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a
lőszer mennyiségét fegyverre való tekintet nélkül állandóan
szigorúan ellenőrizni kell.
22. Megfigyelés alatt kell tartani minden
tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot.
23. Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak
és újítóknak valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de
minden egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés
pedig a központba küldendő. Csak azon találmányok megval ósításához szabad hozzájárulni, melyek a
bányaiparban hasznosíthatók, valamint azokat, melyek különleges
utasításainkban vannak feltüntetve. Nem valósíthatók meg azok a
találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamban pedig
nyersanyagtermelés és nyersanyagbányászat visszaesését eredményeznék
vagy akadályoznák a határozatok teljesítését. Ha egy találmány már
ismertté vált, meg kell szervezni annak külföldre való eladását. A
találmány értékéről és
leírásáról szóló dokumentumok közlése megengedhetetlen.
24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat
kell előidézni. (Kivéve az NK 552-46. Számú utasításban szereplő
szállítmányokat.)
25. Az üzemekben kezdeményezni kell a különböző
problémafelvető és szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az
ott elhangzott javaslatokat, észrevételeket és azok szerzőit.
26. Népszerűsíteni kell a dolgozókkal folytatott
beszélgetéseket, melyek időszerű termelési témákkal foglalkoznak,
valamint olyan
beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi problémák
bírálata. Nem szabad megengedni azonban a bírált jelenségek okainak
megszüntetését.
27. A bennszülött vezetés nyilvános fellépései
lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok ne m vezethetnek a nemzet
egységéhez.
28. Figyelni kell arra, nehogy az újjáépítés alatt
álló vagy az újonnan felépített városokban és lakótelepeken
léteznek-e olyan vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő
vízhálózati rendszerre. A régi, nem beköt ött vízvezetékeket és az utcai kutakat
szisztematikusan fel kell számolni.
29. Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése
során ügyelni kell arra, hogy az ipari hulladék azon folyókba legyen
irányítva, ivóvíztartalékként szolgálhatnak.
30. Az újjáépít ett városok és az új lakótelepek lakásaiban
nem lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb időre
háziállatokat lehetne tartani vagy nagyobb mennyiségű
élelmiszer-tartalékot felhalmozni.
31. A magántulajdonban lévő termelővállalatok és az
iparosok csak olyan alapanyagokat és berendezéseket kaphassanak,
amelyek meggátolják a jó minőségű áruk előállítását. Ezen termékek
árai magasabbak legyenek, mint az állami vállalatok hasonló
te rmékei.
32. Elő kell idézni a hivatali adminisztráció
minden szinten történő maximális terebélyesedését. Megengedhető az
adminisztratív szervek bírálata, de semmiképpen sem engedhető meg
szá mbeli megfogyatkozásuk és normális működésük
sem.
33. Ügyelni kell minden gyártási tervre a
bányaiparban, valamint a megfelelő instrukciókk al megjelölt vállalatokban. Meggátolni a
belföldi piac ellátását.
34. Különös figyelmet kell szentelni az
egyházaknak. A kulturális-nevelőmunkát úgy irányítani, hogy
általános ellenszenv alakuljon ki ezen intézmények ellen. Figyelni
és ellenőrizni az egyhá zi
nyomdákat, levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a
vallásoktatás tartalmát, de még a temetési szertartásokat is.
35. Az alap- illetve szakiskolákból, de különösen a
közép- és főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik
köztekintélynek és népszerűségnek örvendenek. Helyüket kinevezett
emberekkel kell feltölteni. Megszüntetni a tantárgyak közötti
különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a
középiskolákban beszüntetni a latin és az ógörög nyelv, az általános
filozófia, a log ika és a
genetika oktatását. A történelem oktatásában nem szabad megemlíteni,
hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta szolgálni az ország
javát, hanem rá kell mutatni a királyok zsarnokságára és az
elnyomott nép harcára. A szakiskolákban be kell vezetni
a szűk specializációkat.
36. Inspirálni kell olyan állami művészeti és
sportrendezvények megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát
ünneplik a (az oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal
szemben, s melyek a szocializmusért vívott harcot hirdetik.
37. A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon
bennszülöttekről szóló művek megjelenése, akik a forradalomig és a
második világháború alatt nálunk éltek.
38. Ha létrejön egy olyan jellegű szervezet,
amelyik ugyan támogatná az országunkkal való szövetséget, de
ugyanakkor szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági
tevékenységének ellenőrzését, azonnal be kell indítani ellene
nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. Ezt a
következőképpen kell csinálni: emlékhelyeink
megszégyenítése, temetőink megrongálása, nemzetünk és
kultúránk befeketítését hirdető, és a velük kötött egyezmények
értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell
vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velünk szemben létező
gyűlöletet.
39. Gondosk odni a hidak, utak és az összekötő-hálózat
kiépítéséről és felújításáról, hogy egy szükséges katonai
intervenció esetén gyorsan és minden oldalról elérhető legyen az
ellenállás helyszíne vagy az ellenzéki erők összpontosításának
helye.
40. Odafigyelni arr a, hogy a politikai ellenzék képviselőit
lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött
lakosság tekintélyét élvezik. Az úgynevezett véletlen események
során, mielőtt még betörnének a köztudatba, likvidálni vagy
köztörvényes kihágás
vádjával bezárni őket.
41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt
személyek rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitáció
elkerülhetetlen, csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni,
hogy az eset bírói műhibának minősül, nem lesz
perújrafelvéte l, valamint a
hibás ítélet okozói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem
lesznek beidézve.
42. Azokat a párt által kinevezett vezetőket, akik
tevékenységükkel károkat okoztak vagy az alkalmazottak
elégedetlenségét idézték elő, állítsák bíróság elé. Drasztikus
esetekben vissza kell hívni őket funkciójukból, más hasonló vagy
magasabb szintű pozíciókba helyezni őket. Végső esetben vezető
állásba kell tenni őket, és a későbbi változások idejére
kádertartalékként számolni velük.
43. Nyilvánosságra kell hozn i azoknak a vezető pozíciókban dolgozó
személyeknek pereit (elsősorban a hadügyben, minisztériumokban, főbb
hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes,
szocializmusellenes és az iparosítást ellenző tevékenységgel
vádolnak. Ez a dolgozó tömegek
figyelmét felkelti.
44. A munkahelyeken gondoskodni kell a különböző
funkciókban dolgozó emberek leváltásáról, és a legkisebb
szakértelemmel rendelkező iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni
őket.
45. Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra a
legalacsonyabb társadalmi rétegekből származók kerüljenek be
elsősorban, akiknek nem érdekük szakértelmük növelése, csupán a
diploma me gszerzése.
VÉGE
|
|