Dr. Angyal Pál: A magyar büntetőjog kézikönyve I. rész

Dr. Angyal Pál:

EGYETEMI PROFESSZOR,

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

ÉS A SZENT ISTVÁN AKADÉMIA TAGJA

A MAGYAR BÜNTETŐJOG KÉZIKÖNYVE

AZ ÁLLAMI ÉS TÁRSADALMI REND HATÁLYOSABB VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ 1921:III. T.-C.

ELŐSZÓ

Az általában Rendtörvénynek nevezett 1921. évi III. t.-c. tudományos és minden részletre kiterjedő gyakorlatias feldolgozását nyújtom Kézikönyvemnek e IV. kötetében. Különösen súlyt helyeztem a judikatúrából előttem megismert összes jogesetek kritikai bemutatására, hogy ilyeténképpen a bíráknak, ügyészeknek s ügyvédeknek oly segítőeszközt adjak kézre, mely egyfelől útbaigazít a legnehezebb kérdések megoldásánál, másfelől megteremti az egységes bírói gyakorlat kialakulásának lehetőségét. Nagy gonddal és fokozott elmélyedéssel igyekeztem az alapfogalmakat megvilágosítani s ha többhelyütt fejtegetéseim a filozófia terére csapnak át, az ily mellőzhetetlen kitérések a fogalmak természetében találják megokolásukat. Szükségesnek véltem helyenként a Nemzetgyűlés tárgyalásait is vázolni, hogy így a törvényakarat megértését biztosítsam.

Izgatott időkben jött létre e törvény, melyekben Deák Ferenc-cel szólva «könnyebb az indulatok árját követni, mint azt a hon érdekében csillapítani», ám megállapítható, hogy e törvényünk megőrzi nyugodt felsőbbségét s az izgalmas nemzetgyűlési viták ellenére higgadt és megfontolt rendelkezésekkel védelmezi meg az állam és társadalom törvényes rendjét.

Budapest, 1928. évi november hó 6-án.

Angyal Pál.

AZ ÁLLAMI ÉS TÁRSADALMI REND HATÁLYOSABB VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ

1921:III. T.-C.

(1-15. §§)

HATÁSKÖR: AZ 1921:III. T.-C. (ÁTV.)-BEN MEGHATÁROZOTT BŰNTETTEK ÉS VÉTSÉGEK A KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK SZÉKHELYÉN MŰKÖDŐ KIR. TÖRVÉNYSZÉKEKNEK, BUDAPESTEN A KIR. BÜNTETÖTÖRVÉNYSZÉKNEK HATÁSKÖRÉBE TARTOZNAK. (ÁTV. 12. §. 1. BEK.)

GYAKRABBAN ELŐFORDULÓ RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE.

Átv. = 1921:III. t.-c. az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről.

Bv. = 1914:XLI. t.-c. a becsület védelméről.

Btk. = 1878:V. t -c. a bűntettekről és vétségekről.

Kbtk. = 1879:XL. t.-c. a kihágásokról.

Bp. = 1896:XXXIII. t.-c. a bűnvádi perrendtartásról,

Bn. = a Büntető Novellának nevezett 1908:XXXVI, t.-c.

Fb. = 1913:VII. t.-c. a fiatalkorúak bíróságáról.

Bpn. = 1914:VIII. t.-c. az esküdtbíróság előtti eljárásra és semmiségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról.

St. = 1914:XIV. t.-c. a sajtóról.

Hv. = 1914:XL. t.-c. a hatóságok büntetőjogi védelméről.

Bjt. = Büntető Jog Tára.

Bjogi. Hat. Tára. = Büntetőjogi Határozatok Tára.

Bjogi. dtár. = Büntetőjogi Döntvénytár.

Jogi. K. = Jogtudományi Közlöny.

Jogi H. = Jogi Hírlap.

M.i. = Ministeri Indokolás.

Tank. = Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve.

Kézik. = Angyal: A magyar büntetőjog kézikönyve.

I. FEJEZET.

1. §. Bevezetés.

Az 1918. és 1919. év értékromboló eseményei kiáltó bizonyságot tettek arról, hogy ha egy nemzetben a fegyelmezettség s az áldozatos hazaszeretet meggyengül, ha az összetartás kapcsai meglazulnak, s ha ennek folytán széthúzó és többnyire pusztító erők kerekednek felül: megbomlik az erkölcsi és gazdasági élet rendje, fennakad a kulturális fejlődés menete s napokon belül tönkremegy mindaz, amit századok építettek. Alig kétséges, hogy ha a XX. század első két évtizedében s főleg a világháború utolsó éveiben ráeszmélünk arra, amire különben a háború kitörésének első hónapjaiban figyelmeztettem (v. ö. Háború és büntetőjog. Bűnügyi Szemle III. évf. 36. l.), hogy átkos métely terjed sorainkban, s ha minden erőnkkel annak elfojtására törekedtünk volna, tán nem következik be a két csúfos forradalom, az oláh megszállás, az ország megcsonkítása.

A nemzeti érzés, a hazafiúi áldozatkészség, az államfenntartó erők ébrentartása és fokozása számtalan módon történhetik. E módozatok sorában nem utolsó helyet foglal el a büntetőjog a maga megelőző és megtorló célt szolgáló eszközeivel, amelyeknek szelleme ha átivódik az állampolgárok lelkivilágába, a büntetőjog mintegy pedagógiai úton lesz hatékony, amennyiben ránevel a haza iránti kötelességek önzetlen és buzgó teljesítésére, az ingadozókat megerősíti, az elbotlottakat felemeli s bár büntetéssel, de visszatart minden oly cselekmény elkövetésétől, melynek az állam, a nemzet, az összesség s az egyes kárát vallja.

Az összeomlás után tudatára ébredtünk annak, hogy a régi jogszabályok a változott idők és körülmények folytán a fokozottabb mérvben veszélyeztetett állami és társadalmi rend megvédésére nem elég hatályosak. Elkerülhetetlenül szükséges volt tehát az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről gondoskodni.

Javaslat készült (dr. Horvátth Dániel ig. min. tanácsos dolgozta ki a tervezetet s annak indokolását), melyet a kormányzó engedélyével Ferdinándy Gyula akkori igazságügyminister 1920. évi augusztus 25-én a Nemzetgyűlés elé terjesztett. A javaslatot az Igazságügyi Bizottság letárgyalta s 1920. évi november 22-én kelt 170. számú jelentésével a Nemzetgyűléshez visszajuttatta. A Nemzetgyűlés a javaslatot 1921. évi március hó 4-től kezdődőleg március hó 14-ig hét ülésen (a 159—165. üléseken) át tárgyalta s azt általánosságban s részleteiben is elfogadta; a harmadszori olvasás március hó 16-án a 166. ülésen ment végbe. Az ilyenténképp törvénnyé vált javaslat mint: Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 192:III. t.-c. (rövidítve : (Átv.) az Országos Törvénytár 1921. évi 3. számában kihirdettetett s a kihirdetés napján (1921. évi április hó 6-án) életbe is lépett.

Az Átv. rendelkezéseinek dogmatikus feldolgozásával kapcsolatban a szükséghez képest bemutatom — figyelemmel az eredeti javaslatra, az Igazságügyi Bizottság s a Nemzetgyűlés tárgyalásaira — az egyes szakaszok törvényhozási fejlődéstörténetét, megfelelő helyeken utalok a külföldi jogszabályokra s az irodalom szemmelkísérése mellett különös súlyt helyezek a bírói gyakorlat kritikai ismertetésére.

II. FEJEZET.

Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bűntettek és vétségek.

2. §. Áttekintés.

A törvény első fejezetében foglalt jogszabályok, ezek rendelkezéseinek tartalmát tekintőleg, két csoportra oszthatók. Az első csoportba foglalom a bűncselekményeket konstituáló büntető jogszabályokat, kapcsolatban azokkal a normákkal, melyek a minősített eseteket és illetőleg a delictum complexumokat határozzák meg, — a második csoportban tárgyalom az ú. n. negatív büntetőjog szabályokat (v. ö. Tank. 111. l.), melyeknek — szemben az előbbiekkel — az a jellemzőjük, hogy kizárják a büntető igény érvényesülését.

I. A büntető jogszabályok első részükben mint a bűncselekmények törvényes fogalmait meghatározó, legális definíciók a megfelelő cselekvési szabályokra (norma agendi) — tilalmakra és parancsokra — támaszkodnak; büntetést kiszabó második részükben pedig imperatíve előírják, hogy amennyiben a konkrét tényálládék szembekerül e cselekvési szabályok valamelyikével s betölti a vonatkozó törvényes fogalom kereteit, úgy mindazok a büntetőjogi következmények, melyekről a törvény említést tesz, megfelelően kiszabandók (sanctio penalis).

Az. Átv. 1—6. §-ait tartalmazó első fejezetben ötrendbeli típusos cselekvési szabályt, és pedig négy tilalmat és egy parancsot ismerhetünk fel. Ezek: 1. tiltva van: az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményezni, vezetni, ilyenben tevékenyen résztvenni, vagy ilyent előmozdítani; aki e tilalmat megszegve oly cselekményt követ el, mely mint tényálladék magán hordja az Átv. 1. § 1. vagy 2. bekezdésében meghatározott törvényes fogalom ismérveit, megvalósítja a most hivatkozott törvényhely megkonstruálta bűncselekményt, melyet rövidség okából a következőkben az államfelforgatás bűntette és vétsége megjelöléssel fogok illetni; 2. általános parancs, hogy aki a most leírt mozgalomról vagy szervezkedésről hitelt érdemlő tudomást szerez, tartozik erről, mihelyt lehetséges, a hatóságnak jelentést tenni; aki e parancsnak nem tesz eleget, mulasztásával az Átv. 3. §-ába ütköző feljelentés elmulasztásának vétségét követi el; 3, további tilalommal találkozunk az Átv. 5. §-ának I. bekezdésében, mely lényegileg imigyen szól: tiltva van az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatását vagy megsemmisítését, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos úton való létesítését követelni, erre izgatni vagy mást felhívni; e tilalommal szembehelyezkedő cselekményével — ismét röviden szólva — az államfelforgatásra irányuló izgatás vétségét követi el; 4. tiltva van bárminemű oly bűncselekmény elkövetésére nyilvánosan vagy több — habár nem együtt levő — személy előtt egyenes felhívást intézni, mely az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely, társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányul; aki e tilalmat megszegi s cselekményével az Átv. 5. § 2. bekezdésében meghatározott bűncselekmény törvényes fogalmának elemeit magán hordó tényálladékot létesít, elköveti az államfelforgató bűncselekményre irányuló egyenes felhívás vétségét, illetőleg az elkövetett bűncselekmény felbujtásának bűntettét vagy vétségét; 5. tiltva van utolsó rendben a katonaság intézménye, a magyar fegyveres erő, a m. kir. csendőrség vagy a m. kir. államrendőrség ellen gyűlöletre vagy ezeknek szolgálati fegyelme ellen izgatni, — vagy alakilag és tartalmilag egyaránt törvényes rendelkezésük ellen engedetlenségre felhívni; e tilalom megszegője, amennyiben cselekményének tényálladéki elemei megegyeznek az Átv. 6. §-ában leírt bűncselekmény törvényes fogalmának ismérveivel, elköveti — összefoglaló kifejezést használva — az antimilitarista izgatás vétségét, mely súlyosabb esetben bűntettként minősül.

Ez az öt bűncselekmény egyenként mint típus jelenik meg előttünk, s így mindenik különálló dogmatikus kifejtést igényel, mégis tekintettel arra, hogy az első négy deliktumnak kifejezetten és közvetlenül, az antimilitarista izgatásnak pedig közvetetten jogi tárgya az állam és társadalom törvényes rendje, figyelemmel ez ismérv közös voltára, előrebocsátani kívánom a jogtárgy problémáját. Ezt követőleg a felsorolt típusos bűncselekmények dogmatikai kifejtését nyújtom, mindenütt kitérve a minősítő körülmények ismertetésére, a delictum complexum vonatkozó szabályaira és az Átv. 3. fejezetében a mellékbüntetésekről szóló rendelkezések figyelembevételével az összes büntetőjogi következményekre.

II. A fejezet feldolgozásának második részében terjeszkedem ki az említett negatív büntetőjogszabályokra és ugyan a következő rendben: 1. a hozzátartozók büntetlensége a feljelentés elmulasztása esetében (Átv. 3. § 2. bek,); 2. büntetlenség a feljelentés elmulasztásánál hatósági tudomás esetén (Átv. 3. § 3. bek.); 3. elállás az államfelforgatás bűncselekményétől (Átv. 4. §).

Az anyag felosztása ezekhez képest következőleg alakul ki:

I. Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bűntetteket és vétségeket meghatározó büntető jogszabályok.

A) Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bűntettek és vétségek jogi tárgya.

B) Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bűntettek és vétségek:

1. az államfelforgatás bűntette és vétsége;

2. a feljelentés elmulasztásának vétsége;

3. az államfelforgatásra irányuló izgatás vétsége;

4. az államfelforgató bűncselekményre irányuló egyenes felhívás;

5. az antimilitarista izgatás.

II. Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bűntetteket és vétségeket érintő negatív büntető jogszabályok:

1. a hozzátartozók büntetlensége a feljelentés elmulasztása esetében;

2. büntetlenség a feljelentés elmulasztásánál a hatóság tudomása esetén;

3. elállás az államfelforgatás bűncselekményétől.