TARTALOM
Előszó
ELSŐ KÖNYV:
ORACH CHAJIM
("AZ ÉLET ÚTJA", RITUÁLIS SZABÁLYOK)
(RÉSZLETEK)
MÁSODIK KÖNYV:
JORE DEA
("A BÖLCSESSÉG TANA", ÉTELTISZTASÁGI STB. TÖRVÉNYEK)
HARMADIK KÖNYV
CHOSEN HAMISPAT (A ZSIDÓ POLGÁRI JOG)
NEGYEDIK KÖNYV
EBEN HAEZER (A HÁZASSÁGJOG)
FÜGGELÉK
A TALMUD-PER

SULCHAN ARUCH
("TERÍTETT ASZTAL") A ZSIDÓK NÉGY TÖRVÉNYKÖNYVE

Előszó

"Összeesküdt nemzetközi csaló társaság." Ezzel a névvel tisztelte meg a zsidóságot Fritsch Tivadar, aki a Sulchan Aruch III. részét 1893-ban német nyelven kiadta. Ez a fordítás bírói vizsgálaton is keresztülment s akkora izgalmat okozott a német keresztények között, hogy az egész vonalon energikusan kezdték követelni a zsidók titkos könyveinek lefordítását, illetőleg állami megvizsgálását. A zsidók ugyanis mindig titkok leple alatt őrizték a Talmudot, a Sulchan Aruchot és ha valaki kiadott egy szemelvényes fordítást, akkor rögtön ráhazudták, hogy nem pontos, nem hű, nem hiteles a fordítás. Mert nem hiába tanítják ok a Dibre Davidban, hogy, ha a nemzsidók tudnák azt, amit mi ő ellenük tanítunk, akkor agyonütnének bennünket!
A magyarországi (de nem magyar!) zsidó rabbik 1866-an tartott gyűlése határozatilag kimondotta, hogy a Sulchan Aruchot nyilvánosan, a keresztények szemében tagadni kell, azonban a valóságban mindenik zsidó mindenik országban köteles ezeket a törvényeket mindenkor követni". Ezt a határozatot (miként Lebhaibri írja, Lemberg, 1893.) aláírta 94 rabbi, 182 ügyvéd, 45 orvos és 11 672 egyéb zsidó.
Természetes dolog, hogy a zsidók mindent megtettek a Sulchan Aruch hű fordítása megjelenésének megakadályozására. Az sem érdektelen, hogy álfordításokat adattak ki, amelyekből a drasztikus részek persze ki voltak hagyva. (Akárcsak az "Igazi (!) Talmud", amely zsidó kiadvány 1919-ben látott napvilágot.)
Ezekben az álfordításokban a Talmud "gyöngyszemei" vannak kidomborítva, amik valóságban csak festett üvegek s a Talmud tömérdek ocsmányságaihoz arányítva úgy festenek, mint egy-két penészvirág egy szekérre való csalán meg bürök között. Egyébként az okos ember nem azt nézi, hogy mennyi szép dolog került a Talmudba - tévedésből, hanem igenis, hogy mi a tendenciája az egésznek, ennek a zsidó élet- és jogi kódexnek, az abszurdumok és szörnyűségek halmazának. Aki ezekben a könyvekben tudományt keres, az vagy nem tudja, hogy kezdődik a tudomány, vagy minden áron a salakból akar aranyat fabrikálni. Ezekből a könyvekből csak egyet lehet megtanulni: azt, hogy aki nem zsidó, az nem ember s attól minden zsidónak el kell különítenie magát, ha nincs hatalmában azt a nemzsidót elpusztítani, tönkretenni. A zsidóságnak önkultusza szólal meg az ő könyveik minden fejezetében, amely önkultusz a világhatalomra való törekvést teszi a zsidóság legelső kötelességévé. Olyan Messiást várnak ok mindenkor, aki az ő vezérük lesz s aki az élükön rabszolgájává teszi az egész keresztény világot! A zsidóknak nem az emancipáció kellett, hiszen őket a Talmud eltiltja a gójokkal való társalkodástól, hanem igenis a hatalom kellett, amihez az emancipáció nyitotta meg az utat. De nem is lehet más, mert ilyenné képezi ki a Talmud, ez a "ganéjnak és a gyehennának torzszülötte", amely mindenütt csak a gyűlölet és megvetés hangján szól a keresztényekről.
Nehogy valami rosszhiszemű zsidóimádó felekezeti izgatást szimatoljon ebben a kis műben, (*) a fordításhoz semmi kommentárt sem fűzünk. Minthogy pedig a mostanában (1926-ban. A Szerk.) az öntudatos keresztények legnagyobb része szegény (amit a zsidókról nem igen mondhatni), csak az érdekesebb passzusokat adjuk itten az eredeti szöveg sorrendjében.

(*) A "Népszava" 1910. február 12-én Prohászka püspök úrral együtt lehordott bennünket is. Becstelenségnek mondta a "gyűlölködés hirdetését, a hazugság prédikálásait". Március 4-én az "Új Hirek" c. lap "Keresztes seftelők" cím alatt vezércikket irt rólunk, elmondván, hogy mi kocsmaajtó fölé akasztjuk a keresztet cégérnek, megcsúfoljuk borravalóért, és tetejébe azt hazudta, hogy "előkelő katolikus főpap" küldte el nekik szent megbotránkozással az előfizetési felhívásunkat... Az Est 1911. szeptember 30-án azt írta, hogy "versenyre kelünk a titkos szellemi kanálisok förtelmes piszkait terjesztő alakjaival". (Luzsénszky Alfonz: A Talmud magyarul. (Ötödik kiadás) Bp. é. n. 190-191

ELSŐ KÖNYV ORACH CHAJIM
("AZ ÉLET ÚTJA", RITUÁLIS SZABÁLYOK) (RÉSZLETEK)

A könyv eleje az öltözködési és az árnyékszéken való viselkedést tárgyalja rettenetes részletességgel. (Ezeket nem fordítjuk le.)

4. A kézmosás. Dávid király napközben 60 lélegzetnyit szokott aludni, hogy a halál előízét ne érezze. Kezet kell mosni fölkeléskor, fürdőből kijőve, körömvágáskor, cipőlevetéskor, továbbá, ha az ember a meztelen lábához nyúlt, ha az ember a fejét vakarta, némelyek szerint a temetőn való átmenetel után is, valamint ha az ember tetűt szedett ki magából stb. Ha valaki ilyen dolgok után nem mossa meg a kezét, el fogja felejteni, amit tanult, hogyha tudós ember; ha pedig nem tudós ember, akkor meg fog bolondulni. Ha valaki érvágás, hajnyírás, körömvágás után nem mossa meg a kezét, akkor 7, illetőleg 3, illetőleg 1 napig félelemben lesz, maga sem tudja, miért. Ha valaki az arcát megmossa és nem szárítja le azonnal, annak hasadozott és ótvaros lesz az arca; ez ellen a következő orvosság van: szorgalmasan kenegetni szilkával (ez szamóca-spenótból ecetes mártással és sóshallal készített itóka).

10-25. Mi a lényeges az imaköpeny sarkain? Erről beszél a könyv 16 fejezeten keresztül s a Semoth rabba 22.

I. fej. 28. lapjának 1. cikkével "bizonyítja", hogy az Úr maga is viselte ezt a talithot és Mózest is belepakolta, hogy az angyalok ne bánthassák! Egyébként azt is olvassuk itten, hogy az ember 5 bütyke Mózes 5 könyvére emlékeztet, ez a 8 fonállal 13-at tesz ki, a "zizith" szó betűi pedig 1 600-at jelentenek; van pedig összesen 248 parancs és 365 I tilalom, ami összesen 613. Aki a zizith (imaszíj) parancsát megtartja, annak 2800 rabszolgája lesz.

26-46. fejezet az imaszíj kellékeiről cseveg. Természetesen azt is mondja, hogy az Úrnak is van imaszíja s ő maga mutatta meg azt Mózesnek a Sinai hegyen. Nagy a jutalom a tephillin viselésért s aki ezt elmulasztja, az a bűnös izraeliták közé számíttatik. Tulajdonképpen egész nap kellene a tephillint hordani.

46-57. Reggeli áldások. Ezeket mostanában a zsinagógában végzik el. Mindenik zsidónak naponta legalább 1100 áldást kell elmondania. Dávid király idejében naponta 100 zsidó halt meg s nem tudták ennek az okát kit deríteni. Végre a Szentlélek által tudta meg Dávid, hogy mindenik zsidónak naponta 100 áldást kell elmondani. Kötelessége továbbá minden zsidónak ezt az áldást elmondani: "Áldott vagy te, Örökkévaló, Istenünk, világ (Királya, hogy nem teremtettél engem nemzsidónak, rabszolgának, asszonynak". Azért azonban nem kell áldást mondani, hogy zsidónak teremtette, mert egyszer a talmudisták nagygyűlést tartottak s ott arról vitatkoztak, hogy egyáltalán jó e az embernek, hogy megteremtetett s azt határozták el, hogy jobb lenne az embernek, hogyha nem teremtetett volna, mert lehetetlen minden parancsot megtartania s így a büntetéseket el nem kerülheti.
A "Kadis" (szent) imádságot kald nyelven kell elmondani, mert valahányszor az izraeliták ebben az imádságban az előénekes szavaira így felelnek: Legyen áldott az Ő szent neve! - az Úr megrázza a fejét és így szól: Jaj azoknak a gyermekeknek, akik el vannak kergetve az atyjuk asztalától. Hogyha már most az angyalok meglátják, hogy az Úr bánkódik, rosszat beszélnek rólunk, ezért tehát a "Kadis" imádságot kald nyelven kell végezni, mert a kald nyelvet az angyalok nem értik.
Nem szabad a zsinagógában semmiféle imádságot végezni, ha legalább tíz férfi nincs ottan.

90-128. Az imádság lényege és ideje. Az embernek nem szabad magas helyen imádkozni, sem pedig ágyban, széken vagy padon állva. Nem szabad romok között imádkozni, mert az ember gyanúba kerülhet, hogy valami asszonynak adott ottan találkát, másodszor, mert a romok leomolhatnak s az embert agyonüthetik, harmadszor, mert a romok között szoktak a rossz szellemek tanyázni. Ha valaki a szülőhelye zsinagógáját nem látogatja, rossz szomszédnak neveztetik és számkivetéssel sújtják az utódait. Az ember szaladva menjen a zsinagógába, de sétálva jöjjön onnan haza. A zsinagógában szabad köpködni, csak el kell taposni. Egy olyan részeg embernek, aki egy király előtt sem tudna beszélni, nem szabad imádkoznia; aki egy negyed meszely erős bort egy hajtásra ivott ki, ne imádkozzék addig, míg a bor a fejéből el nem párolog. Hogyha valaki imádkozik s arra jön egy nemzsidó, aki keresztet vagy hasonló dolgot tart a kezében, akkor nem szabad az imádság közben meghajolni.

128-135. Papi áldások a zsinagógában. Mindenik papnak (aki erre alkalmas) kötelessége a népet megáldani, amikor az előénekes erre őket "Kohanim!" (papok) kiáltással felszólítja. Amely pap ezt nem teljesíti, vét a törvény ellen. A papoknak cipő nélkül, harisnyában kell a hitközséget megáldani. Előzetesen meg kell mosatniuk kezeiket a leviták által. Lázadónak nem szabad áldást osztani. Ha egy pap egy negyed meszely erős bort egy hajtásra megivott, nem áldhatja meg a hitközséget.
Hogyha valaki álmodott valamit és reggelre nem tudja már, hogy mi volt az, akkor álljon a papok elé, amikor az áldást osztják.
A zsinagógát a város legmagasabb pontjára kell építeni, hogy magasabb legyen a többi háznál. A zsinagóga közepén kell állnia a szószéknek, amit a héber szöveg is a görög "béma" szóval nevez.
A zsinagógából (reggel) az iskolába kell menni. Aki reggelizni szokott, reggelizhet közben. Mardochaj rabbi azt tanítja, hogy reggelire olyan rozskenyeret kell enni, amely rozs a lakott vidékektől olyan messze fekvő földön terem, ahol soha egy kakas sem kukorékolt.
Iskola végeztével menjen az ember az üzlete után. Nemzsidóval nem szabad üzletileg társulni. Szabad a nemzsidókkal üzleteket kötni mindenkor, kivéve az ő ünnepeiket.

157-242. A kézmosásról, étkezésről, kenyértörésről stb. A napnak 4. órájában (d.e. 10 órakor) kell ebédelni. Egy tudós azonban a 6. órában ebédeljen.
Az étkezés előtti kézmosást pontosan meg kell tartani; aki ezt elmulasztja, számkivetéssel büntettetik, szegénységre jut és kiverik a világból. A kézmosáshoz is áldást kell mondani.
Aki egy más megtörtént kellemetlen dolognak jóra fordításáért imádkozik, az haszontalan imádságot végez.
Ha az ember nemzsidókat lát, akkor ezt mondja: Szégyellje magát a ti anyátok, aki benneteket szült.
Ha az ember nemzsidók házait látja, akkor ezt mondja: A hencegők háza meg fog bolondulni, mert az Úr a bosszúállás Istene. Ha nemzsidók sírjait látja, akkor mondja: Szégyellje magát stb., mint fent.

242-311. A szombat megünnepléséről. Minden izraelitának, ha még segítségre szorul is, kötelessége a szombatot jobb ételek és italok élvezésével "megszentelni".
Szokásos szombatra búzakenyeret sütni, amit a "bracha" (áldani) szótól "barches" néven hívnak; továbbá a "golyó" néven ismert pástétomot, az egykori manna emlékére. Szombaton nem szabad nemzsidók által sütött kenyeret enni.
Nem szabad a zsidó tulajdont képező fürdőházat nemzsidónak bérbe adni. Szabad egy nemzsidónak péntek este valamely szerszámot kölcsönadni, de egy barmot nem szabad, mert még a zsidóbarmának is pihennie kell szombaton. Még akkor sem szabad a barmot kölcsön vagy bérbe adni, ha a nemzsidó arra kötelezi magát, hogy szombati
napokon a barmot pihentetni fogja, mert egy nemzsidó nem megbízható. Valamely parancs végrehajtása céljából szabad péntek este hajóra szállni, de a látszat kedvéért meg kell ígértetni a hajóssal, hogy szombati napokon pihenni fog.
Péntek este legfeljebb 7 parsza (= 2800 lépés) utat szabad tenni, hogy az ember még szombat előtt visszaérkezhessen. Pénteken nem szabad lakomát tartani, hogy az embernek szombatra jó étvágya legyen. Kiváló jámbor emberek böjtölni szoktak pénteken, hogy szombatra jobb étvágyuk legyen. Szombaton nem szabad semmivel lármát csinálni, tehát zenélni sem. A péntek esti kézmosás után vegye fel az ember a szombati ruhákat. Szép világítást kell rendezni péntek este. Ha valakit a szombat utazás közben ér s van nála pénz, továbbá egy szamár és egy nemzsidó, akkor ne rakja föl a I pénzt a szamárra, hanem adja át a szombat tartamára a nemzsidónak, mert a parancsolat szerint a szamárnak kell szombaton pihennie. Amint az ember péntek este hazajön a zsinagógából, mindjárt egyék. Mielőtt azonban bármit venne magához, el kell végezni a "kiddus" szertartást, vagyis elmondja Mózes I. könyve 2. fejezetének 3 első versét, azután a borra a rendes áldást, majd a tulajdonképpeni szombati áldást, azután megmossa a kezét és megtöri a kenyeret. A család mindenik tagjának innia kell a borból egy tele szájjal, nem kevesebbet. Szabad szombaton is böjtölni, ha az ember szombatra virradóra rosszat álmodott, hogy az ember az ég ítéletét széjjeltépesse. Az embernek iparkodni kell, hogy szombatra sok gyümölcs, drága étel, virág és fűszer legyen a házában, hogy 100 áldást mondhasson. A tudósok, akik egész héten tanulnak, szombaton inkább az evéssel és ivással foglalkozzanak. Szombaton harmadik étkezést is kell tartani. Ha az ember jóllakott is, legalább annyit egyék, mint egy tojás. A "Mincha" imádság és az esti imádság között azután nem szabad enni, vizet sem inni, mert ebben az idő tájban mennek vissza a gonoszak lelkei a pokolba (gehinnom), ahonnan a jövő szombaton ismét kijönnek. A zsinagógában megemlékeznek Illés prófétáról is, aki a Messiás eljövetelét fog)a egykor hirdetni. A Talmud szerint (Erubin 40. és 44. lap, Pesachim 13. lap) Illés nem jön szombaton vagy ünnepen, sem ezek előestéin, mert ezeken csak 2000 rőfnyi utat szabad tenni. Szombaton nem szabad szaladni, sem hosszú léptekkel menni, sem valamit a kézben vinni, sem fölösleges díszt hordani. Szabad azonban sáskatojást magánál hordani szimpátiaszer gyanánt, valamint rókafogat, akasztófaszeget stb. gyógyszer gyanánt. Az asszonyoknak nem szabad szombaton magukat festeni, sem fésűvel az arcukat megvakarni, hogy piros legyen, sem a hajukat megfésülni.

313-316. Szombaton nem szabad legyet, bolhát, tetűt fogni. A bolhát csak akkor szabad megfogni, ha meztelen testen pihen. Fejtetűt szabad megölni, de ruhatetűt vagy lapostetűt nem, hanem csak összemorzsolni és eldobni.

317-328. Ha valakinek a foga fáj, szombaton csak egy nemzsidóval húzathatja ki. Ha az embernek fájdalmai vannak, akkor hétköznap akárminő szert használhat, pénteken este azonban csak az ujját szabad a torkába dugni, hogy hányjon. Szabad a kígyókat, skorpiókat elbűvölni, hogy ne marjanak. Nem szabad a vérző sebre kendőt tenni, mert a vér megfesti.

329. Ha emberélet forog veszélyben, szabad a szombatot megszentségteleníteni. Ha például egy udvarban 19 nemzsidó és 1 zsidó volt s ezek közül egyik elment egy másik udvarba s ott a ház ráomlott és az ember hirtelenjében nem tudja, hogy az eltemetett ember zsidó-e vagy nem, akkor a romokat azonnal el kell takarítani. Ha azonban mind a tízen elmentek az udvarból és egy járt közülük szerencsétlenül, akkor nem szabad szombaton a romokat eltakarítani, mert ebben az esetben az a tétel érvényesül: aki a többségtől elkülöníti magát, az magát bünteti. És ezek a nemzsidók. Ha lát valaki egy süllyedő hajót, amelyen egy zsidó van, vagy pedig látja, hogy egy zsidót nemzsidók üldöznek, akkor szabad a szombatot az életmentésért megszentségteleníteni.

330. Egy asszony, aki szülni akar, veszélyben levőnek tekintendő. De egy nemzsidó asszonynak nem szabad szombaton a szülésnél segélyt nyújtani.

331-334. Minthogy szombaton csak 2000 rőfnyi utat szabad tenni, ha valamit a zsidó messzebbre akar vinni, akkor péntek este elviszi 2000 rőfnyire, rátesz ott egy kenyeret, mond egy áldást s akkor másnap megint elviheti 2000 rőfnyire, azután egy másik zsidóval megismételteti ezt a szertartást, aztán megint másikkal.
335-359. A keverésekről, összekötésekről szóló szőrszálhasogatások. Az angyalokról azt tanítják, hogy szombaton mindenik zsidó mellé két angyal adatik, amikor a zsinagógából kijön: egy jó meg egy gonosz angyal és, ha azt hallják, hogy Mózes I. könyve 2. fej. 1., 2., 3. versét az ember nagy buzgalommal mondja el, akkor hazakísérik, ráteszik kezüket a fejére és bűneit megbocsátják. (Sabbath 119. lap.) Szombat elmúltakor azért kell gyökereket szagolni, mert az istentelenek lelkei ekkor mennek vissza a pokolba, amely ilyenkor nagy bűzt áraszt. A kabbalisták azt is mondják, hogy szombaton minden zsidó még egy lelket kap, hogy jobb étvággyal tudjon enni. (Taanith 27.)

417-428. Az újhold megünneplése. A zsidó hónapok újholddal kezdődnek. Ezen a napon dolgozni szabad (de az asszonyok nem szoktak), böjtölni nem szabad. A hónapok nevei ezek: Nisan, Ijar, Sivan, Tamus, Abh, Elul, Tisri, Marchesvon, Kislev, Tebeth, Svat, Adar. A Nisan hónap (hajdan Abib) márciusban kezdődik. A zsidó húsvét Nisan 14-ére esik. A zsidóknak is vannak szökőéveik (ezekről később szólunk), a szökőév 13 hónapból áll, ennek a szökőhónapnak neve Ve-Adar.
Az újhold napjára külön imák vannak előírva. Hajdanta trombitaszóval ünnepelték az újholdat (80 zsoltár). Az újholdima azon szavainál: áldott legyen a te Teremtőd, áldott legyen, aki alkotott, aki formált - háromszor felugranak összetett lábakkal, majd így folytatják az imádkozást: félelem és rettegés szállja meg Izrael ellenségeit és legyenek mozdulatlanok, mint a kő és némítsd meg őket!

A húsvétról szólnak a 433. stb. fejezetek. Nagy részletességgel magyarázzák, hogy hogyan kell a kovászos kenyeret minden zugban összekeresni és megsemmisíteni. Elmondják a böjti kötelezettséget. Kioktatnak arra, hogy a két húsvét estén minden zsidó férfi, nő, fiú, leány 4-4 pohár bort tartozik meginni. Mióta a nemzsidók "mindenféle hamis(?) híreket költenek", azóta nem használnak a zsidók vörös bort. "Jövő esztendőre Jeruzsálemben!" ez a húsvéti köszöntésük. (Ó, bár beteljesedne! A fordító.) Az egyik húsvéti énekben zsidó Istennek szólítják a Mindenhatót. A fejezet végén azt az ígéretet olvassuk, hogy aki egész éjjel a Thóra mellett virraszt, az biztos lehet arról, hogy megéri az egész évet és semmi szerencsétlenség sem éri.

A következő fejezet az ünnepnapokról szól. Ezek közé tartozik a Jom Tob (jó nap; félünnep). A zsidónak nem szabad kereszténynek sütni, főzni, ételt készíteni. Ha egy zsidó ilyen napon hal meg, akkor nemzsidóval kell készíttetni a halotti ruhát, koporsót és a sírt.

Ezután következik a Chol Hamoéd, az ünnepek közötti napokról szóló fejezet. Mindjárt az elején olvassuk, hogy szabad egy nemzsidónak kamatra pénzt adni, de az első hét kamataiból Jom-Tobon vigalmat kell rendezni. Ezeken a napokon nem szabad levelet sem írni, de ha már ír az ember, az első sort ferdén kell írni.
A következő fejezet az Ab hónap 9-ére eső Tisah heab ünnepről szól. Ez a templom lerombolásának évfordulója. Ezen a napon nem szabad mosakodni, sem kenekedni, sem cipőt húzni. Azonban eljegyzést lakoma nélkül szabad tartani, mert az embert valaki megelőzheti! Olyan városban, amelyben nemzsidók is laknak, nem szabad a zsidóknak böjtölniük, hogy ne gyöngítsék erejüket, mikor ellenállásra lesz szükség. Éppúgy nem szabad egy olyan zsidónak böjtölni, akit a nemzsidók vagy a gonosz szellemek üldöznek.

Tebeth hónap 8. napját is meg kell a zsidóknak böjtölniük, mert ezen a napon kényszerítette Ptolemaios a zsidókat a Thóra görög fordítására.

A következő fejezet az újévről szól. Ennek a Talmudban is külön fejezete van. (Ros hasanah.) Újév előestéjén kos- vagy birkafejet esznek a zsidók, továbbá gyümölcsöt, édes ételeket, halakat, miközben "áldást" mondva kívánják, hogy "Izrael ellenségei irtassanak ki!".

A következő fejezetben a hosszúnap (jom kippur) ismertetését találjuk. Az elején mindjárt dicséretes dolognak mondatik az, hogy az ember (t.i. a zsidó) a hosszúnapot megelőző napon jó sokat és jókat egyék. A hosszúnapon a hitközség közösen és hangosan bűnvallomást mond (al chet) és az egész hitközség üti egymást a hosszúnap előestéjén egy-egy vékony szíjjal, úgy, hogy mindenki 39 ütést kap. Akit ütnek, annak meghajolva kell feküdnie, arccal észak felé. Minden férfi gyertyát gyújt otthon vagy a zsinagógában és fehér ruhába öltözik. A böjt az ételtől és italtól való teljes tartózkodásból áll, nem szabad továbbá mosakodni, kenekedni, közösülni, dolgozni. Cipőt húzni a gyermekeknek sem szabad hosszúnapon.
Amint az egész hitközség a hosszúnap előestéjén a zsinagógában összegyűlt, az előénekes rákezdi a "Kol-Nidre" imádságot, amelyet háromszor énekel, mindig magasabban, intonálva. "Minden fogadalmunk, kötelezettségünk, eskünk, büntetésünk és esküvésünk, amit ettől az engesztelő naptól fogva a jövő engesztelő napig fogadunk, illetve esküszünk, kimondunk s azzal magunkat kötelezzük, már most legyen mindnyájunktól megbánva és legyen feloldva, elengedve, megszüntetve, megsemmisítve, eltüntetve s legyen kötelező erő nélküli és érvénytelen. Fogadalmaink ne legyenek fogadalmak s esküink ne legyenek eskük!" (Ez a Kol-Nidre legcsattanóbb bizonyítéka annak, hogy a zsidók esküi semmi értékkel sem bírhatnak. A fordító.)

A könyv ezután a sátoros ünnepekről beszél; mégpedig először is azt feszegetve, hogy a szukkah, az ünnepi sátor, állhat-e fa alatt vagy fatetején, hajón vagy tevehátán, mivel lehet betakarva, lehet-e rablott jószág, szabad-e alatta enni, aludni. Asszonyok, rabszolgák, kiskorúak, korcs szülöttek nem kötelesek az ünnepi sátor alatt lenni.

Azután a könyv beszél a pálmaágról (lúlab), a paradicsomalmáról (eszrog), a mirtuszról (hadasz) és a rekettyéről (arbe nachal), amelyek az ünnepeken használtatnak és kivételesen nem lehetnek lopottak. Megállapítja azonban a könyv, hogy a nemzsidók mind mezei rablók. A pálmaágat (a többi hárommal együtt) áldások közben rázogatják.

Az első rabbik tanították azt, hogy a Jom Tob előestéjén a hold árnyékában bárki megláthatja, hogy mi fog vele és legközelebbi rokonaival az egész évben történni.
Az újév napján pedig elhatározzák az égben, hogy mennyi eső essék az egész évben. (Roshasanah 16.)

Ezután következik a "chanuka", vagyis fényünnep, Kiszlev hónap 25. napján, amely napon Makkabeus Júdás a templomot és oltárt a szirusok szennyétől megtisztította. A kivilágítás szigorúan meg van parancsolva.

Az utolsó fejezet a "purim" (böjtéji ünnep) tárgyalása. Adar 13. napján tartják Eszter emlékére, akinek története e napon kötelezd olvasmány. Ugyancsak kötelező az átkozódás is: "Legyen átkozott a bálványok minden szolgája, áldott legyen Izrael'." Az Eszter könyvének (Megillah) olvasásakor, Haman nevének említésénél az ő szobrát, képét összetörik, vagy pedig egy asztalra csapnak rá kalapáccsal. Dicséretes szokás e napon nagy lakomát tartani (purimbál) és mindenki köteles annyi sokat inni, hogy ne tudjon már különbséget tenni Haman elátkozása és Mardochaj magasztalása között. Ha valaki purimesti részegségében felebarátjának kárt okoz, nem tartozik megtéríteni. Álarcot ölteni, férfinak vagy nőnek átöltözni, egymást megrabolni szintén nem tilos.

MÁSODIK KÖNYV
JORE DEA ("A BÖLCSESSÉG TANA", ÉTELTISZTASÁGI STB. TÖRVÉNYEK)

1. Mindenik zsidónak szabad metszeni (,,sachtolni"). 3. Ha valaki egy kést a falhoz vág s a kés röptében elvágja egy barom nyakát, akkor a metszés érvényes. 4. Egy nemzsidónak késével is lehet metszeni, hogyha az ember megköszörüli és tízszer a földbe dugja. 11. Van egy hagyomány, amely szerint a thebet és sebat hónapokban van egy óra (de nem lehet tudni, melyik), amelyben minden metszőnek meg kell halnia, ha abban az órában libát vág és nem eszik annak a szívéből. 19. A metszés után a vért betakarják, annak emlékére, hogy amikor Káin megölte Ábelt és, noha már sok csapást és vágást mért rá, végre a nyakát is elvágta s ekkor szarvasok és őzek jöttek elő s a vért lábukkal elkaparták. A metszés után köteles a sakter a barmot fölvágni és különösen a tüdejét megvizsgálni; ha a tüdeje jó és hibátlan, akkor az állat kóser. Ha a tüdőlebenyek (héberül unotti) közül valamelyik abnormis nagy vagy kicsi, vagy pedig nincs a rendes helyén, akkor az egész állat trefa, vagyis tilos a használata. (Erről természetesen mérföldes fejtegetések következnek.)

65. Vért, inat enni nem szabad. Vért azért nem szabad inni, mert ezt az oltárra is lehetne fecskendeni; ha azonban megaludt, vagy megfőzték, az más.

66. Csakis tiszta madárnak a tojását szabad megenni. Az a madár tiszta, amelynek tojása az egyik végén hegyes (pl. a tyúké). Halvért szabad enni, csak nem edénybe összegyűjtve. Éppúgy embervért is szabad enni.

84. Gyümölcsben levő férget szabad megenni, mert Mózes III. könyve csak a csúszómászókat tilalmazza.

85. Csak olyan sáskát szabad megenni, amelynek 4 lába, 4 nagy szárnya és 2 ugrólába van.

86. Nemzsidótól nem szabad tojást venni, mert trefát adhat el.

92. Ha egy egész picike hús esik bele a tejbe, akkor meg kell kóstoltatni egy nemzsidóval; ha ez azt mondja, hogy hús íze van neki, akkor az a tej trefa.

98. A nemzsidónak (a megkóstolásnál) nem szabad tudni, hogy az ember az ő ítéletére bízza magát.

99. Ha azonban pénzbeli kár állna elő, akkor az ember bízza magát azokra a rabbikra, akik (a kétest) megengedik.

106. Hogyha a vér egy megengedett mártásba csöppen, a mártás csak akkor lesz tilossá, hogyha nincs hatvanszorosa a vérnek.

114. Minden ital, amit a nemzsidók készítenek, tilos. Azonban, hogyha az ember hazahozatja a saját házába, akkor szabad meginni.

115. Az olyan tej, amit egy nemzsidó fejt, ha zsidó nem volt jelen, tilos étel.

116. Húst és halat nem szabad együtt enni, mert az ember kiütést kap tőle. Az ember izzadsága méreg, kivéve az arc izzadságát.

120. Ha az ember egy nemzsidótól főzőedényt vesz, használat előtt vízbe kell meríteni.

123. A nemzsidóknak mindennemű bora tilos; mert ok a bálványuknak szoktak bort áldozni.
A nemzsidónak a zsidó boroshordót nem szabad vinni, sem fölemelni, mert a zsidó hordók különleges lepecsételését esetleg utánozhatná.
A nemzsidók borecetje is tilos dolog.

139-158. A bálványozásról beszél. Nem szabad a nemzsidóknak templomépítésre pénzt kölcsönözni.
Minden nemzsidó bálványozó, kivéve a törököt, mert annak nincs bálványa.
Hogyha egy zsidó egy bálvány nevében esküszik, akkor az 39 ütéssel büntetendő; a bálványokat nem is szabad az ő saját nevükön nevezni, még ha szükséges volna is. A nemzsidó ünnepnapok neveit, amelyeknek ember neveik vannak, szabad kimondani, de nem azzal a tisztelettel, amivel a nemzsidók kimondják. Szabad a bálványokkal gúnyt űzni s a nemzsidónak azt mondani:
Segítsen a te Istened és áldja meg üzleteidet.
A nemzsidóknak ünnepeik előtt 3 nappal nem szabad sem venni valamit, sem valami maradandót eladni nekik. ... De azért kerülni kell mindent, ami ellenségeskedést szül, mert köztük kell élnünk s egész éven keresztül velük dolgoznunk, ezért ha az ember látja, hogy ok örülnek az ünnepnapjukon, örüljünk velük, mert ez hízeleg nekik; éppen úgy adjon nekik az ember (ha ez szokásban van) újévkor, 8 napra karácsony után, ajándékot.
Egy olyan nemzsidónak, akit az ember nem ismer, ne adjon alamizsnát; lehet azonban az ő szegényeiket táplálni a békesség kedvéért. Nem szabad azonban semmit sem mondani az ő dicséretükre. Még azt sem szabad mondani, hogy minő szép ez a nemzsidó no! Még kevésbé szabad az ő műveiket és beszédmodorukat dicsérni. Nem szabad nemzsidóval egy asztalnál ülni, még akkor sem, ha a zsidó azok közül való. Ha a nemzsidó egy gyermeke lakodalmára hívja a zsidót, ennek nem szabad ott ennie, még ha a saját szolgája szolgálná is ki. Egy nemzsidó vendéglőjébe nem szabad barmot beállítani, sem az ő pásztoruknak átadni, mert a nemzsidók gyanúsak, hogy a barmokkal erkölcstelenséget űznek. Nem szabad a gyermekeket nemzsidó könyvek vagy kézimunkák tanulására odaadni, mert így elszakadnak a zsidó hittől. Nem szabad a zsidónak egy nemzsidóval egyedül lennie, mert a nemzsidók gyanúsak a gyilkosságra. Ha a zsidó utazás közben egy olyan nemzsidóval jön össze, aki kardot visel, akkor a jobboldalán menjen; ha pedig bot van a nemzsidó kezében, akkor a balján haladjon. Ha lépcsőn mennek föl vagy le, sohase a zsidó menjen alul. Semmi esetre sem szabad a zsidónak egy nemzsidó jelenlétében lehajolnia. Hogyha a nemzsidó azt kérdi a zsidótól, hogy hová megy, akkor mindig egy mérfölddel messzebb helyet mondjon neki, mint ahová tényleg megy. Olyan nyilvános (közös) fürdőbe, ahová meztelenül járnak, ha nemzsidók is vannak már ott, akkor a zsidónak nem szabad bemenni; ha azonban a zsidó már benn volt, amikor a nemzsidók jöttek, akkor ő is bennmaradhat. Nem szabad egy zsidó nőnek egy vagy több nemzsidóval együtt lennie, még akkor sem, ha azoknak asszonyai is ott volnának. Nemzsidó bábát nem szabad egy zsidónőnek igénybe venni, csak zsidó nők jelenlétében. Nemzsidó dajkának nem szabad zsidó gyermeket a saját otthonában szoptatni, még zsidó asszonyok jelenlétében sem. Zsidó nőnek nem szabad nemzsidó gyermeket szoptatni, még fizetésért sem. Zsidó nőnek nem szabad egy nemzsidó nő szülésénél segédkezni. Nem szabad nemzsidó nőt kézimunkára tanítani. Nemzsidóval nem szabad az embernek magát gyógyíttatni, mert meggyilkolhatja. Orvosságot nem szabad nemzsidótól venni.
Nemzsidóval szakállt nyíratni csak olyan helyen szabad, ahol többen vannak jelen. Némely rabbi azt is követeli, hogy a zsidó ezalatt tükröt tartson a kezében. Zsidó férfinak nem szabad női ruhákba öltözni; de szemfájás ellen szabad ezt tenni. Zsidó borbélynak nem szabad a papi tonzúrát újra borotválni.
A zsidónak nem szabad megtagadnia, hogy ő zsidó s nem szabad azt mondani, hogy ő nem zsidó. Üldözés esetén szabad azonban nemzsidó ruhákat ölteni és kétértelműen beszélni. Ugyanígy szabad a zsidó nőnek rászedni a férjét, vagyis átöltözködni olyan nőnek, aminő után a férje bolondul.
Nemzsidókat nem szabad ugyan direkte megölni, de nem szabad őket megmenteni, hogyha életveszélyben vannak. Például ha vízbe esnek, nem szabad őket még fizetségért sem megmenteni. Nem szabad őket halálos betegségükből meggyógyítani még fizetségért sem. Az olyan zsidó bűnösöket azonban, akik nem maradnak mindig bűnben, hanem csak kedvtelésből vétkeznek, nem pedig zsidó hitsorsosaik bosszantására, meg kell menteni a haláltól. Azokat ellenben, akik a törvényt és prófétákat megtagadják, meg kell ölni nyilvánosan is, hogyha lehetséges, ha pedig nem lehetséges, akkor vesztüket kell keresni; például ha kútba esnek s ott egy létra van, el kell a létrát venni valami ürüggyel.

159-177. A törvény szerint szabad egy nemzsidónak pénzt kamatra adni. Zsidótól azonban, ha még gazdag is, nem szabad kamatot szedni. Szabad azonban ilyen üzletet küldönc útján lebonyolítani. (Igen kényelmes! A fordító.) De annak a közönséges embernek nem kell tudnia, hogy miről van szó. Rendes, megszabott kamatok (zsidók között!) törvényileg tiltva vannak s a törvényszék ilyenért a kölcsönzőt megostoroztathatja, míg csak a lelke kimegy, de a kölcsönző vagyonát el nem veheti.

178. A zsidónak nem szabad úgy öltözködnie, mint a nemzsidóknak, szokásaikat nem szabad utánozni, divatjukat folytatni, haját az ő viseletük szerint fésülni stb. Röviden szólva: mindenben különböznie kell tőlük.
Ha azonban valaki a nemzsidó király közelében van, akkor mindez meg van engedve.

179. Nem szabad jósokat, varázslókat megkérdezni. Szokásos azonban, hogy az ember hétfőn vagy szerdán nem kezd üzletbe, mert a planéták (Hold, Merkúr) ezeken a napokon nem kedvezők; az is szokás, hogy az ember a hó első napján új könyvet nem kezd tanulni. Általában, ha az ember meggyőződött, hogy valamely dolog a szerencséje ellen van, azt ne tegye.

Halottkérdező az, aki koplal és a templomudvarban hál, hogy egy tisztátalan szellem jöjjön reá. Szabad egy beteget arra megesketni, hogy holta után visszajön és minden kérdésre válaszolni fog. Némely rabbi szerint szabad egy halottat is adjurálni, ha t.i. az ember ezt csak a lélekre s nem a testre is érti. Szemfényvesztés tilos, de a Jezierah kabbalái meg vannak engedve. Az ördögökkel nem szabad társalogni. Némely rabbi azonban megengedi, hogy az ördögöket lopott tárgyak felől megkérdezzük. Nem szabad a házban illatos szerrel füstölni, mert ez azt a látszatot kelthetné, hogy az ember az ördögnek áldoz. Az embernek nem szabad önmagát tetoválni, szabad azonban más által, valamint mást is tetoválni. Az embernek nem szabad magát véresre verni, a testét marcangolni, a haját kitépni.

181. Két szeglete van a fejnek, egyik jobbról, másik balról. Vétkezik az ember, hogyha csak a szegletnél levő hajat nyíratja le. A szakállnak öt szeglete van, de ezen a számon még vitatkoznak; azonban egy istenfélő zsidó minden véleményt tiszteletben tart s egyáltalán nem enged ollót az egész szakállára, sem a nyakára. Ha egy asszonynak szakálla nő, szabad neki levágni.

182. A hónalatti és a ... szőrt még ollóval sem szabad simára levágni. Aki ezt teszi, veréssel büntetendő, mert ezt rendesen az asszonyok teszik.
Asszonynak nem szabad férfiruhát, fegyvert magára venni. De purimbálon minden meg van engedve. A férfinak nem szabad az ősz hajszálakat kitépni, mint az asszonyok szokták, sem feketére festeni, vagy magát tükörben nézni.

A következő fejezet a fogadalmakról beszél. Érdekes Maimonides oktatása, amely szerint senki se kötelezze magát eskü vagy fogadalom által olyan dologtól való tartózkodásra, amit a törvény nem tilt; ezért senki se tartózkodjék olyan dologtól, ami meg van engedve.

236. Aki fogadalmat tesz, az gonosz, bálványozó. Később meg azt olvassuk, hogy az embernek kötelessége esküdni és fogadalmakat tenni. Ha valaki a Tórára esküszik, az eskü érvényes és föl kell magát oldatnia, hogyha nem akarja megtartani. Ez a feloldozás rendesen 3 férfi által történik, még hogyha Izrael Istenére esküdött is valaki. Ez a 3 férfi idióta is lehet, de célszerűbb tudóshoz fordulni, mert egy tudós is feloldozhatja az embert. (Ezek a eloldozási szabályok kétszer is elmondatnak.)
A gyermekek fogadalomképesek lesznek 12, illetve 11 éves korukban is.
Ha egy zsidó meglopott egy nemzsidót és arra kényszerítik, hogy esküdjék meg arra, hogy nem lopott, hogyha nincsenek ottan más zsidók, akkor meg kell neki esküdnie az életveszély miatt s a szívében az esküt érvénytelennek nyilvánítani.
A következő fejezet a szülők iránti tiszteletről szól. Tilos az apa testéből tövist vagy szálkát kihúzni, mert vér jön ki utána s a szülők vérét nem szabad ontani! Az apán nem szabad a sebész fiának eret vágni, még kevésbé valamit amputálni, még ha szükséges volna is.
Egy szolgálónak vagy idegen nőnek fia semmiféle kötelezettséggel sem tartozik a szüleinek, mert a rabszolganőknek és nemzsidó nőknek méhében levő magzatok semmivel sem jobbak a baromnál.
A tanítóknak és tudósoknak járó tisztelet kötelezőbb, mint az apának járó tisztelet, mert az apa csak erre a világra hozza az embert, a tanító pedig a másik világra segíti. Aki a tanítójával vitatkozik, veszekedik, az éppen annyit vét, mintha az isteni hatalommal (Sechina) szállna perbe. A tanítóval való szembeszállásnak vétetik az is, hogyha valaki a saját szakállára kutat a Szentírásban és kutatása eredményeit tanítója engedelme nélkül másokkal közli.
Ha egy asszony tanítja a törvényt, jutalmat nyer ugyan, de nem úgy, mint egy férfi, mert Istentől nincs erre hivatása. A bölcsek, a talmudisták tiltják, hogy valaki a leányát a törvényre (Tóra) tanítsa, mert a legtöbb asszonynak nincs komoly érzéke a törvényhez, az asszonyok ugyanis könnyelműek és bolond dolgokat olvasnak ki a törvényekből az ő eszük járása szerint. Ezért mondják a bölcsek, hogy aki a leányát a törvényre tanítja, éppen olyat cselekszik, mintha bűnös dologra tanítaná.
Az iskola szentebb a zsinagógánál. Az embert halála után legelőször arról kérdezik meg, hogy szorgalmasan tanult-e s azután az élete többi cselekedeteiről.
A legtöbb bölcsességet úgy lehet elsajátítani, ha az ember éjjel tanul.

249. Kevésbé érdemszerző az alamizsna, ha az ember olyannak adja, akit nem ismer.

250. Szombatra annyi alamizsnát kell adni, hogy az illetőnek három étkezésre elég legyen. (Halat is kell minden zsidónak enni szombaton.)

251. A béke kedvéért szabad nemzsidó szegényeket is táplálni.

252. Olyan fogságban levő zsidót, aki egy nemzsidó vallásra tért át, nem szabad kiváltani.

253-260. Nyilvánosan sohasem szabad egy zsidónak nemzsidótól alamizsnát elfogadni, hanem csak titokban. Egy kitért zsidótól sem szabad semmit elfogadni.

260-267. Egy elveszett zsidó lelket sohasem lehet pótolni. Ha a gyermek nyolcad napos korában hal meg, akkor a körülmetélést a temetőben kell egy éles kővel vagy hasonlóval, áldás nélkül végrehajtani.
Ábrahám a másvilágon vigyáz a körülmetéltekre s nem hagyja őket a pokolba jutni. Ezért nem szabad a körülmetélést profanizálni (vagyis nemzsidót körülmetélni), nehogy Ábrahámot félrevezessük.
A körülmetélés a következőleg történik: az előbort kinyújtják s egy fésű fogai közé fogják, azután közvetlen a fésű mellett levágják s a homokba dobják. Erre a körülmetélő bort vesz a szájába s abból egy keveset a sebre fecskendez, a többit pedig a gyermek szájába. Majd a hüvelykujjával, amelyen a körömnek hosszúnak kell lennie, a makkon alul levő bőrt széthúzza, úgy, hogy a makk kitakartassék. Ez az eljárás kitakarásnak (priah) neveztetik s e nélkül a körülmetélés teljesen érvénytelen. Azután a körülmetélő ismét bort vesz a szájába és a sebből a vért szájával kiszívja. Ez a meziezah. Végre a sebre port hint és beköti.
Hogyha a koma jámbor, akkor Illés próféta annál szívesebben jön a körülmetéléshez. Illés próféta számára minden körülmetélésnél egy üres széket készítenek és hangosan mondják: Ez az Illés széke (kisse Elijahu; Aboda zara 1). A körülmetélő a szertartás után megmossa a kezeit és áldást mond, majd élteti az újszülöttet, miközben a sebéből kiszívott vért tartalmazó pohárba mártva ujját, kétszer-háromszor a gyermek szájába dugja. végre a komát és a körülálló zsidógyerekeket megkínálja a megáldott borból.
A lányokat természetesen nem lehet Izrael szövetségébe fölvenni s ezért a lányokkal egyáltalán nem sok tennivaló van. Egy leánygyermeknek hat héttel a születés után egyszerűen nevet adnak a zsinagógában, szombati napon.

267. Ha valaki rabszolgát vesz, körül kell azt metéltetnie; ha nem teszi meg, akkor a hatóságnak kell erről gondoskodnia. A körülmetélésnek nappal kell történnie. A nőrabszolgák fiai is körülmetélendők. Egy felnőtt rabszolgát, aki nem akarja magát körülmetéltetni, csak 12 hónapig szabad tartani, aztán egy nemzsidónak eladni.

268-275. Ha egy nemzsidó a zsidó vallásra akar áttérni, először körül kell őt metélni; ha már előbb körül volt metélve, akkor is legalább egy csöpp vért ki kell a tagjából bocsátani.
A túlvilági élet csak a jámborok számára van, s ezek az izraeliták. A nemzsidók a földi élet után elpusztulnak.
Hogyha egy asszony akar a zsidó vallásra áttérni, akkor zsidó asszonyok mártsák be vízbe nyakig: a bírák és tudósok ez alatt kívül állnak s néhány parancsot ismertetnek az áttérővel. Azután a tudósok jelenlétében kell
neki még egyszer alámerülnie, de ezek rögtön elfordítják az arcukat (!) és elmennek s nem látják, amint az asszony a vízből kijön.
Hogyha körülmetélés nem volna, akkor az Úr a napot és éjt, az eget és földet nem teremtette volna.
A törvény szerint egy prozelita (áttért) elveheti az anyját vagy annak testvérét feleségül, mert egy prozelita úgy tekintendő, mintha újszülött volna.
Minden zsidónak kötelessége tóratekercset szerezni. Vagy maga írja le, vagy írassa le valakivel.

334. Ha valaki a 365 parancs valamelyikét áthágja, akkor el kell őt különíteni (kiközösíteni) 30 napra, azután megint 30 napra, azután száműzni. A kiközösítettől 4 rőfnyire kell ülni (kivéve a feleséget és gyermekeket), nem szabad vele enni, inni, sem imádkozni. Ha a zsinagógába menne, ki kell onnan kergetni. Nem szabad neki mosakodni, nyiratkozni, cipőt felhúzni. Hogyha meghal, nem szabad őt gyászolni, hanem egy követ kell a koporsójára tenni.
Ha valaki azt álmodja, hogy kiközösítették, akkor feloldozást kell neki kérnie.
Kiközösítendő (többek között) az, aki a telkét egy nemzsidónak adja el, aki egy zsidót a nemzsidók törvényszéke elé idéztet, aki a régi palesztinai s ma már nem használatos módszerű kalendáriumot csinál stb.

335-339. Betegápolás. Ha az ember nem a beteg jelenlétében imádkozik a betegért, akkor ezt csak zsidó nyelven szabad végezni, mert a szolgálattevő angyalok más nyelven nem értenek. Az imádságnak így kell hangzania: Az Úr irgalmazzon neked a többi zsidó beteg között. Vasárnap este azonban így kell imádkozni: Ma vasárnap este van s nem szabad kiáltani; a gyógyulás (ezért) nem fog elmaradni.
A nemzsidó betegeket is szabad meglátogatni, de csak a béke kedvéért.
Szokásban van a beteget a zsinagógába vinni s ott új nevet adni neki, mert a névváltoztatás megsemmisíti az ég ítéletét.
A halott házában és a harmadik szomszédig mindjárt a temetés után minden vizet a földre kell önteni, mert a halál angyala minden vízbe egy csöpp vért ereszt s ettől meg lehet halni.

340. A gyász jeléül a ruhát állva kell meghasítani (ülve nem érvényes) elől a nyaktól egy tenyérnyire (99 paragrafus szól erről a dologról!).

341. A halottas házban enni nem szabad, de hogyha spanyolfalat állítanak a halott felé, akkor lehet.

342. Ha a vőlegény apja, vagy a menyasszony anyja meghalt s az esküvőhöz való előkészületek már megtörténtek, akkor a halottat a másik szobába kell vinni s az ifjú párt az esküvői mennyezet alá vezetni.
Némely helyen szokásban van a temetéshez siratóasszonyokat is felfogadni.
Nemzsidók és rabszolgák felett nem kell halotti beszédet tartani s nem kell őket a temetőbe kísérni.
Ha egy zsidó lopott vagy rabolt (egy nemzsidótól) s ezért őt a nemzsidó törvényszék halálra ítélte, akkor meg kell őt gyászolni, amennyiben ez veszély nélkül történhetik.
A hitehagyottat és árulót nem kell meggyászolni.

A halott testének minden nyílását be kell dugaszolni.
Egy halottas menetnek ki kell térni egy lakodalmas menet előtt.
A zsidó halottak feltámadásakor, ami Jeruzsálemben fog történni, a Szentföldön kívül élő zsidók a föld alatt fognak odagurulni; ha azonban egy kis jeruzsálemi földet tesznek a zsidó halott koporsójába, akkor ezt az utat a föltámadás napján egy pillanat alatt teszik meg.
Szabad a nemzsidó halottat eltemetni s a hozzátartozóit megvigasztalni, de csak a béke kedvéért. A nemzsidók temetői nem teszik tisztátalanná a papokat (mert a nemzsidók teste hasonló a baroméhoz), de mégis jobb oda nem menni. A gyászolónak 7 napig nem szabad dolgozni, kereskedni, fürödni, kenekedni, cipőt húzni, ..., a Tórát olvasni, másokat köszönteni, a fejét bekötni, az ágyát megfordítani. Harminc napig nem szabad a szakállát gondozni, a haját megnyírni s a körmeit levágni.
Aki nagyon sirat egy halottat, annak megint halottja lesz.

HARMADIK KÖNYV
CHOSEN HAMISPAT (A ZSIDÓ POLGÁRI JOG)

1. rész. A bírákról. Minden kárról, ami közvetlen történik, valamint egy árulóról is (azaz olyan zsidóról, aki hitsorsosát a nemzsidó törvényszék előtt feljelentette) mindenik (zsidó) törvényszék ítélkezhetik.

2. rész. Hogyha a hatóság azt látja, hogy a nép szemtelen s bűnökbe van merülve, akkor halállal is büntethet, továbbá pénzbírsággal s minden más módon (pl. ostorozással) még akkor is, hogyha a bűntény elkövetését formális tanúk nem bizonyítják.

3. rész. A törvényszéknek három bíróból kell állnia, nem kevesebből; ez a három azonban tanulatlan ember is lehet. Mindenik félnek szabad, hogyha akar, más törvényszéket választania.

4. rész. Egy nemzsidónak közvetítésével nem szabad senkinek sem a jogát keresnie.

7. rész. Némelyek megkívánják, hogy egy bíró legalább 18 éves legyen és a férfitestrésze szőrös legyen, mások azt állítják, hogy elegendd a bírói tiszthez a
13 éves életkor s nem szükséges, hogy az szőrös legyen. Hogyha valakit olyan bíró elé idéznek, aki tanulatlanabb mint ő, akkor nem lehet a megjelenésre kényszeríteni, hanem egy tanult embert kell keresni s ez írásban intézi el az ügyet. Berúgott bírák is ítélkezhetnek, de csak vagyoni ügyekben.

9. rész. Hogyha a panaszos ajándékot adott a bírónak, mielőtt az idézés megtörtént, ezért nem vetheti azt vissza.
Mindaz a bíró, aki sok írnokot meg szolgát tart s ezáltal a községnek sok költséget okoz, azok közé sorozandó, akik rablást űznek.

11. rész. Mindenkit háromszor kell idézni s egész napon át várni, azután száműzni kell.

15. rész. Azokat az ügyeket kell előbb tárgyalni, amelyek előbb érkeztek be. Egy tanult embernek az ügye azonban mindig előbbre teendő és védeni kell őt, amennyire csak lehet.

17. rész. Ha sok panaszos van egy panaszlott ellen s ez azt kívánja, hogy a barátai vagy rokonai üljenek mellette, mikor védekezik, hogy zavarba ne jöjjön, ehhez joga van; vagy pedig egyszerre csak egy panaszosnak szabad beszélnie.

18. rész. Hogyha a három bíró nem tud megegyezni a bűnösség kérdésében, akkor még két bírót vesznek maguk mellé; ha öten sem tudnak megegyezni, akkor megint kettőt vesznek maguk mellé, egészen 71-ig.

22. rész. Egy nemzsidó lehet tanú, de bíró nem. (Nálunk is törvénybe kellene iktatni, hogy zsidó ne lehessen bíró, még ha kikeresztelkedik is! A fordító.)

26. rész. Nemzsidók törvényszéke elé nem szabad egy ügyet vinni, még akkor sem, hogyha annak ítélete a zsidó törvényszékével s még akkor sem, hogyha mind a két fél beleegyezik. Aki ezt cselekszi, az gonosz és éppúgy tekintendő, mintha Mózes törvénye ellen emelte volna föl a kezét.

27. rész. Aki egy zsidót szidalmaz vagy gúnynévvel illet, arra 39 ütést kell mérni. Ha valaki egy tanult embert szidalmaz, akkor száműzendő.

28. rész. Hogyha egy nemzsidó egy zsidót felszólít, hogy tanúskodjék egy zsidó ellen, aki neki tartozik, nem szabad a zsidónak tanúskodnia; ha megteszi, száműzendő.

34. rész. Nem lehetnek tanúk (többek közt) a galambászok, mert rendesen idegen galambokat lopnak, a kockajátékosok, a versenyistállósok, mert ezek egyformák ("Abek Gesel") a rablókkal. Aki a Szentírásban és a Talmudban nem jártas, az a bűnösök közé számítandó s tanú nem lehet. Szintúgy, akik megvetésre méltókká teszik magukat, például azáltal, hogy a piacon nyilvánosan esznek vagy meztelenül járnak; ezek kutyáknak tartandók; szintúgy, akik egy nemzsidótól nyilvánosan alamizsnát fogadnak el. Egy nemzsidó vagy rabszolga nem lehet tanú. Az árulók, vagy akik a Talmudot nem ismerik el (,,epikursim") s a kitért zsidók (,,mummerim") még rosszabbak a zsidónál és tanúk nem lehetnek.

35. rész. Egy kiskorú nem lehet tanú, akármilyen tudós is, míg a nemzőrészén a szőr ki nem nőtt.

38. rész. A tanúk nem vonhatják vissza a vallomásukat, de tartoznak a kárt megtéríteni, hogyha vallomásuk hamisnak bizonyul.

46. rész. 34. §. Hogyha egy zsidó más vallásra tér át, akkor éppúgy tekintendo, mintha rablóvá lett volna.

64. A vitás adóslevelekről való döntést függőben kell hagyni addig, míg Illés próféta újból eljövend.

67. rész. 6. §. A bocsánatév fölszabadít az eskü alól.

68. rész. Az olyan iratok, amelyeken nem zsidók szerepelnek tanúkként, érvénytelenek. Bíróság előtt zsidó tanúknak kell a nemzsidók helyett bizonyságot tenni.

87. rész. A tanúnak az eskütételkor a törvénytekercset (Mózes könyveinek másolatát) kell a kezében tartania.

110. rész. Egy kiskorúnak vagyonával a törvényszék nem foglalkozik. (A zsidóknál nem volt árvaszék.)

127. rész. Hogyha egy zsidó a feleségétől pénzt kapott kölcsön s azután váláslevéllel elbocsátotta, akkor nem tartozik neki a pénzt visszaadni.

135. rész. Egy felnőtt nemzsidó rabszolga olyan, mint egy pásztor nélküli barom.

136. rész. A temetésnél vagy lakománál fölcserélt ruhákról értekezik.

138. rész. Mikor ketten fognak egy ruhát s veszekednek rajta.

139. rész. Mikor ketten veszekednek valami fölött s jön egy harmadik és elveszi tőlük.

154. rész. 18. §. Egy zsidónak nincs meg az a joga, ami egy nemzsidónak van, kivéve, hogyha az a jog a nemzsidónak hátrányára válik. Egy nemzsidónak semmi birtokjoga sincs egy zsidónak a birtokán.

155. rész. 6. §. Senkinek sem szabad egy falnál vizelni, hanem csak három tenyérnyivel odébb.

156. rész. 5. §. Egy nemzsidónak java szabad zsákmány és aki először birtokába veszi, annak van hozzá joga.

161. rész. 5. §. A zsidó asszonyoknak mindennemű házimunkát szabad végezni, kivéve a mosást, mert az

nem illik, hogy Izrael leányai annyira megalázzák magukat, hogy a ruhákkal a patakhoz menjenek.

175. rész. 40. §. Ha egy zsidó egy nemzsidónak adott el vagy bérbe egy földet, akkor száműzendő.

176. rész. 12. §. Ha egy üzlettárs valahol lop vagy rabol, tartozik a társaival osztozkodni. Ugyanígy tartozik a megvett lopott jószágból is társait részeltetni. Ha azonban egy megbízott inkasszál egy olyan összeget egy nemzsidótól, amit az már megfizetett, akkor az a pénz az inkasszánsé.

50. §. Tilos egy nemzsidóval üzletileg társulni.

181. rész. Hogyha valaki munkást fogad fel, hogy (pl. tűzből) valamit kimentsen, akkor mindaz, amit kiment, a munkaadó tulajdona; ha azonban az a munkás azt mondja: Most én csak a magam számára mentek, akkor megszűnt alkalmazott lenni s amit megment, az az övé.

183. rész 7. §. Hogyha egy zsidó küldöncöt küld, hogy egy nemzsidótól pénzt vegyen föl és a nemzsidó tévedésből többet ad, azonban a küldönc erről a tévedésről csak a pénz átszolgáltatásakor szerez tudomást, akkor az a fölösleg a küldönc megbízójáé; ha pedig a küldönc nyomban észrevette, hogy az a nemzsidó többet adott, mint kellett volna, akkor a küldöncé. Hogyha egy zsidó egy nemzsidóval üzletbe fogott s egy másik zsidó odamegy és segíti őt, hogy azt a nemzsidót a mértékben, mennyiségben, súlyban megcsalja, akkor ezt a nyereséget meg kell osztani, noha a segítőtárs fáradságdíjat is kapott.

227. rész. 26. §. Egy nemzsidót szabad rászedni (utal a könyv Mózes III. könyve 25. fej. 14. versére), azonban (zsidó) testvérét senki se szedje rá. Ha azonban egy nemzsidó egy zsidót szed rá, akkor tartozik ezt a zsidó törvények szerint megtéríteni.

249. rész. 2. §. Egy nemzsidónak, aki még lakótársnak vagy lakosnak sem tekinthető, nem szabad semmit sem ajándékozni, legfeljebb azért, hogy az ember békességben élhessen vele.

253. rész. 32. §. A nemzsidó törvényszékek előtt kötött ajándékozási szerződések érvénytelenek.

261. rész. 2. §. Hogyha valaki egy tévelygő tehenet lát a szőlők között, akkor tartozik visszavezetni a tulajdonosához; ha azonban az a szőlő egy nemzsidóé, akkor ez nem szükséges.

262. rész. 4. §. A vitás talált dolgot meg lehet tartani addig, míg Illés próféta eljövend és megmondja, hogy kié.

266. rész. 1. §. Olyan dolgot, amit egy nemzsidó veszített el, a megtaláló nemcsak hogy megtarthatja, hanem még tilos is a nemzsidónak visszaadni, mert Mózes V. könyve 22. fejezetének 1. verse csak azt írja elő, hogy a testvéred elvesztett vagyonát visszaadni tartozol. A nemzsidók vagyonát a tolvajoktól is csak a békesség kedvéért tartozunk megóvni.

272. rész. 8. §. A nemzsidók állatait nem szükséges óvni (födél alá terelni).

277. rész. Az elsőszülött fiú kétannyi részt örököl, mint a testvérei. 9. §. Ha azonban egy nemzsidó a gyerekeivel együtt a zsidó vallásra tér át, akkor az első fiú nem élvezi az elsőszülött jogot. 13. §. Az elsőszülött fiú nyála segít a szemfájások ellen.

283. rész. 1. §. Hogyha meghal egy nemzsidó, akinek egy zsidó pénzzel tartozott s az örökösök erről nem tudnak, akkor a zsidó nem tartozik az adósságát megfizetni.

348. rész. Egy nemzsidót szabad közvetlenül meglopni, vagyis a számításban megcsalni, csak nem szabad neki azt megtudni. Hogyha valaki másnak valami ellopható dolgot megmutat vagy őt egyenest lopni küldi, akkor a küldő mentes a bűntől, mert a tilos dologra adott parancs érvénytelen s ő azzal védekezhetik, hogy nem hitte, hogy amaz teljesíti a parancsot.

349-353. rész. Hogyha egy férjes asszony lopott valamit s azt továbbadta, de az értékét megfizetni nem tudja, akkor a károsultnak addig kell várnia, míg az az asszony özvegy lesz vagy elválik. Hogyha az ellopott dolog a tolvaj birtokában meggyarapszik, például a borjúból bika lesz, akkor ezzel a változással a tolvaj megszerezte azt a dolgot magának és a tulajdonosnak csak annyit tartozik megtéríteni, amennyit az a dolog az ellopás időpontjában megért.

356-358. rész. Hogyha egy zsidó egy ismert tolvajtól vásárol valamit s egy másik zsidónak eladja, azután jön egy nemzsidó és azt állítja, hogy azt a dolgot tőle lopták el, akkor az első zsidó köteles a másiknak a pénzt visszaadni. (De a gój nem kap semmit. A fordító.) A végén itt is az mondatik, hogy az ellopott árun beállott gyarapodás a lopott árut a tolvaj jogos tulajdonává teszi.

369. rész. A zsidónak, aki adó felügyelő (adótárnok, adóbiztos), nem szabad egy másik zsidót az adó megfizetésére kényszeríteni, ha az ki akar alóla bújni. Hogyha a király alattvalóinak csupán egy osztályára ad ki törvényt, például azokra, akik kamatra adnak zálogkölcsönt, akkor nem mondjuk azt, hogy ez a törvény a zsidókra érvényes. A nemzsidó király törvénye olyan esetekben kötelező erővel és érvénnyel bír ugyan, hogyha abból a királyra haszon vagy előny származik, de ezzel nem az mondatik, hogy mindenben a nemzsidó törvénykönyvekhez kell igazodnunk, mert különben az egész zsidó törvényt föl kellene forgatni.

370. rész. 2. és 3. §. Kockajáték és lóverseny tilos; de némelyek szerint egy nemzsidóval szabad kockára játszani.

381. rész. Ha öten ülnek egy padon, azután egy hatodik ült rája és a pad letörött alattuk, akkor annak a hatodiknak kell a padot megfizetni.

386. rész. Hogyha egy zsidó egy nemzsidónak eladott valamit és egy másik zsidó azt mondja annak a nemzsidónak, hogy drágán vásárolt, akkor ez a zsidó áruló s a bekövetkezett kárt megtéríteni köteles.

388. Aki a zsidó törvényszék figyelmeztetése ellenére is a nemzsidó törvényszékhez fordul, az áruló; az ilyen árulót nem szabad esküre bocsátani. Nem szabad egy zsidót vagy az ő vagyonát a nemzsidók kezébe juttatni, sem elárulni, bárminő gonosz is; az áruló ugyanis még gonoszabbat követ el. Az árulót szabad elárulni, sőt meg is ölni, hogyha az ember nem tud másképp menekülni. Az árulónak nincs része az örök életben. Az árulót bárhol meg szabad ölni, ahol találja az ember, még a mostani időkben is. A legelsőnek (aki találja) meg kell őt ölni (vagy a nyelvét kivágni, vagy a szemét kiszúrni) s ez által jót cselekszik. Hogyha valaki egy egész hitközséget elárul vagy annak fájdalmat okoz, akkor szabad az illető zsidót a nemzsidóknak átadni, hogy üssék, fogságba vessék, megbírságolják. Hogyha valaki szökni akar s a tartozását egy nemzsidónak nem akarja megfizetni s egy zsidó ezt elárulja, ezt ugyan nem lehet árulásnak nevezni, de igen súlyos gonosztett és ha emiatt a szökni akaró zsidónak a tartozásán felül is kell valamit fizetni, ezt az áruló a szökni akarónak megtéríteni tartozik. Aki arról ismeretes, hogy egy zsidót vagy annak vagyonát már háromszor elárulta, de tanút nem lehet ellene hozni (s így nem lehet direkte megölni), akkor azt minden lehető módon ki kell pusztítani a világból, például verembe dobni, hogy ott vesszen el.

406. rész. Ha egy zsidónak ökre egy nemzsidónak az ökrét megdöfi, akkor a zsidó kártérítésre nem köteles; de, ha a nemzsidó ökre döfi meg a zsidóét, akkor a kárt meg kell téríteni.

409. rész. Nem szabad disznót hizlalni, még kevésbé kereskedni vele.

420. rész. Hogyha valaki eldob egy követ s éppen akkor valaki ablakot nyit, kidugja a fejét s a kő eltalálja, akkor kártérítést nem kérhet.

425. rész. Egy bálványozót, továbbá egy epikurust (ez a Talmudban is terminus technicus), aki a törvényt és a prófétákat el nem ismeri, hogyha lehet, nyilvánosan meg kell ölni; ez Istennek tetsző cselekedet; hogyha nyilvánosan nem lehet, akkor keresni kell a módot, hogy a világból kipusztítsuk; például, hogyha verembe esik, akkor elvesszük a verembe állított létrát, azzal az ígérettel, hogy mindjárt visszahozzuk s aztán hagyjuk őt ott a veremben elpusztulni; azonban az olyan nemzsidókkal szemben, akikkel nem állunk harcban, úgy kell viselkednünk, hogy sem halált nem okozunk nekik, sem nem mentjük ki őket a halálból. Egy bűnös zsidót, aki csak kedvtöltésből vétkezik, nem szabad megölni, sőt inkább meg kell menteni.

NEGYEDIK KÖNYV EBEN HAEZER
(A HÁZASSÁGJOG)

1. rész. Minden zsidónak elengedhetetlen kötelessége megházasodni, hogy a faját szaporítsa. Aki ezt elmulasztja, az annyit tesz, mintha vért ontana. Ez a kötelezettség a 18. évvel kezdődik, de még jobb a 13. évvel, korábban azonban nem. A 20. évnél tovább azonban nem kell halogatni. A fajszaporítás parancsának (5. §.) eleget tett, aki egy fiút és egy leányt nemzett, hogyha a fiúnak nincs hiba a nemző tagján s a leányon nem mutatkoznak a magtalanság jelei (a magtalanoknál a hang tompa, a nemi rész nem domborodik ki s az emlők laposak).

A 9. §. szerint minden zsidónak annyi feleséget szabad tartani, amennyit táplálni tud. A bölcsek azonban azt ajánlják, hogy egy zsidónak egyszerre csak négy felesége legyen, hogy minden asszonyra havonta legalább egy elhálás jusson.

12. §. Sem embernek, sem állatnak nem szabad magtalanságot okozó italt adni; de egy asszonynak szabad ilyet inni.

6. rész. 1. §. Egy papnak nem szabad (többek között) egy kurvát nőül venni. A 8. §. így szól: Ki neveztetik kurvának? Minden nemzsidó leány és az olyan zsidólány, akinek olyannak volt dolga, aki őt nem veheti el. A 9. §. szerint már akkor is, hogyha a leány csupán kitakarta magát...

9. rész. Ha egy asszonynak egymás után két férje halt meg (természetes halállal), nem szabad harmadszor férjhez mennie, mert azt hiszik róla, hogy minden férje meghal.

11. rész. Házasságtörés gyanújában van az olyan asszony, aki férjének tanúk előtt történt intelme ellenére valakivel egyedül volt, de a "keserű vizet" még nem itta. (Mózes IV. könyve. 5. fej.) Az asszony azzal a férfival házasságot nem köthet.

13. rész. Egy elvált vagy özvegyasszonynak 90 napig kell várnia s csak azután mehet férjhez.

16. rész. Azt a zsidót, aki egy nemzsidó nővel hált s azt a zsidó nőt, aki egy zsidóval hált, hogyha házassági szándékkal tették, meg kell korbácsolni. Ha azonban egy zsidó egy nemzsidó nővel kurválkodás útján véletlenül (!) vétkezett, akkor kisebb büntetést kap, kivéve, hogyha az illető személyt állandóan alkalmazza.

22. rész. 15. §. Az ember ne állítson senkit olyan udvarba őrzőnek, ahol asszonyok vannak, ha még olyan megbízható és korrekt volna is az illető, még akkor sem, hogyha az kívül az ajtó előtt állna, mert az ilyen baj ellen nem használ semmilyen elővigyázat.

16. §. Az ember ne alkalmazzon udvarmestert a házában, nehogy a feleségét elcsábítsa.

26. rész. Egy nőszemélyt 3 módon lehet eljegyezni:
pénzzel, eljegyzési levéllel és elhálással.

28. rész. Egy nemzsidótól lopott dologgal is szabad az asszonyt eljegyezni.

30. rész. Az eljegyzési pénzt szabad a nőnek az ölébe, a fejére, vagy a tulajdonát képező mezőre is dobni.

32. rész. A házasság így történik: az ember egy papírra vagy cserépre ráírja: Te az én feleségem vagy, s ezt két tanú előtt átadja a nőnek.

37. rész. Hogyha egy leány hároméves és egynapos, akkor már az atyja elhálás útján is eljegyeztetheti.

41. rész. Szabad egyszerre több nőt is eljegyezni.

44. rész. 8. §. Hogyha valaki nemzsidó nőt jegyzett el, vagy zsidó nőt egy nemzsidó férfi, akkor az eljegyzés érvénytelen.

49. Hogyha valaki Öt asszony közül egyet eljegyzett s nem tudja, hogy melyik volt az (!) s mind az öt azt mondja, hogy ő volt, akkor mind az ötnek váláslevelet tartozik adni; ha azonban csak egy házasságlevél (kethuba) díját teszi az asztalra s aztán elmegy (!), akkor a talmudisták szerint mindeniknek tartozik a kethubát megfizetni.

50. rész. 5. §. Hogyha a menyasszony nőtestvére más vallásra tér át, akkor a kötött megegyezés visszavonható.

56. rész. 3. §. Vasárnap nem szabad házasságot kötni. (Hát ezt a mi zsidaink nem respektálják. A fordító.)

57. rész. 1. §. A férj az asszonynak első örököse, mihelyt az asszony kikerült az apja hatalma alól, ha mindjárt csak menyasszonya volt is a férfinek.

62. rész. 2. §. A zsidónak szabad egy és ugyanazon a napon annyi feleséget venni, amennyi tetszik s elegendő, hogyha az úgynevezett 7 áldást csak egyszer mondja el valamennyi fölött. Tartozik azonban mindenik új feleséggel külön-külön "örvendezni" és pedig a szüzekkel 7-7 napig, az amolyanokkal 3-3 napig.

64. rész. 4. §. Hogyha a vőlegény nem akarja viselni a mennyegző költségeit, akkor a menyasszony rokonai kényszeríthetik arra, hogy állásához illő lakomát rendezzen.

66. rész. 1. §. Mielőtt a menyasszony a pénzét a vőlegénytől meg nem kapta, addig a mátkapárnak nem szabad egyedül lennie. 6. §. Egy hajadon díja 200 forint, egy özvegyé 100 forint kelendő pénzben. 9. §. Aki kevesebbet fogad el, annak elhálása kurválkodásnak tekintendő. Mindaz, amit az asszony a férjének átad (ruhanemű vagy pénz) s amit a férj a saját veszélyére és számlájára átvesz, hozománynak (nedunja) mondatik s ezt az asszony csak elválás esetén, illetve a férj halálával kaphatja vissza. Rendszerint átveszi a férje a neje hozománya gondozásának kötelezettségét s ezt úgy nevezik, hogy "a vasbarom javai".

68. rész. 2. §. Némely vidéken szokásban van az első elháláshoz tanúkat állítani.

A 7. és 8. §. szintén megengedi, hogy egy férfi annyi feleséget vehet, amennyit eltartani képes s meghatározza a házassági kötelesség teljesítését az asszonyok száma és a férj foglalkozása szerint és megengedi, hogy az asszonyoknak nem szükséges ugyanabban a házban együtt lakniuk.

77. rész. 1. §. Hogyha a férj nem akarja a házassági kötelességet teljesíteni, akkor tartozik minden héten 36 pénzt fizetni az asszonynak, ameddig az ezzel megelégszik; egyébként azonnali elválasztást is kérhet s akkor a kethuba visszajár neki.

2. §. Hogyha a nő részéről történik a vonakodás és válni akar, akkor amit a férjétől kapott (cipő, főkötő stb.), vissza kell adnia. Ha azonban az asszony csak azért tagadja meg a férjével való hálást, hogy őt bosszantsa, gyötörje, akkor a törvényszék odaküld hozzá és figyelmezteti, hogy elveszti a kethubáját, ha makacsságában megmarad; ha ez sem használ, akkor a zsinagógában és az iskolában négy héten keresztül mindennap kihirdetik, hogy N. asszony megtagadja a férjével való együtthálást. Azután ismét odaküld hozzá a törvényszék és ha ez sem használ, akkor megidézi s végre elválasztja.

79. rész. 3. (. Ha a férj úgy látja, hogy a felesége betegsége hosszadalmas, akkor azt mondhatja neki: Itt a hozományod: vagy gyógyíttasd magad, vagy váláslevelet adok neked.

80. rész. 1. §. Az asszony keresménye rendszerint a férjet illeti.

4. §. Minden asszony köteles a férjének az arcát, kezeit, lábait megmosni, a poharába önteni, ágyat vetni, állnia kell a férje előtt s őt kiszolgálni; vizet vinni neki.
82. rész. 1. §. Minden asszony kétesztendős koráig tartozik a gyermekét szoptatni.

5. §. Az elvált asszony nem tartozik a gyermekét szoptatni.

6. §. Az elvált asszony, hogyha szoptatja is a gyermekét, nem kap a férjétől eltartást.

8. §. Az elvált asszony nem köteles az elválasztott gyermekét magánál tartani, hanem visszaadhatja az apának, ha pedig ez nem laknék ott, akkor a községnek.

83. rész. 1. §. Hogyha valaki egy férjes asszonyt megsebesít, akkor a mulasztási és gyógyítási költségeket a férjnek tartozik fizetni, de a fájdalom- és szégyendíjnak (hogyha a seb az arcon, nyakon, kézen, karon van) egy-harmadrésze az asszonyt illeti; ha pedig a seb a testnek egy rejtett helyén van, akkor megfordítva. Hogyha a pénzt azonnal megfizetik, akkor földet kell venni az asszonynak rajta, de ennek haszonélvezete a férjet illeti.

84. rész. Minden, amit az asszony talál, a férjet illeti, kivéve, hogyha válófélben vannak.

85. rész. 11. §. Hogyha az asszony valakitől oly föltétellel kap ajándékot, hogy a fölött a férj nem rendelkezhetik, akkor ez a föltétel érvénytelen; ha azonban az ajándékozó azt mondta, hogy vegyen azon ruhát, vagy igyon, vagy tegyen, amit akar a férje engedelme nélkül, akkor érvényes.
86. rész. 2. §. Hogyha a férj a feleségétől pénzt kölcsönzött s az asszony később elválik, nem követelheti az adósságot.

90. rész. 1. §. A férfi mindent örököl, amit az asszony hátrahagy, kivétel nélkül, de azt nem, amit az asszonynak kellett volna valamikor örökölnie.

3. §. Hogyha valaki olyan nőt vesz el, akit nem lett volna szabad elvennie, akkor is örökölhet utána éppúgy, mint mikor az asszony más vallásra tér át.

5. §. Egy elvált asszony után a férj nem örökölhet, még akkor sem, hogyha a váláslevél kellékei körül kétségek merülnek föl.

93. rész. 1. §. A Kethuba úgy tekintendő, mint egy bizonyos időre adott váltó, az esedékesség napja vagy a férfi halála, vagy az asszony elválása.

7. §. Hogyha a nőt házasságra megkérik, nem veszíti el a nőtartáshoz való jogát akkor sem, hogyha kifestette magát, vagy a csupasz testére csábító ruhákat öltött, sőt még ha kurválkodott is.

22. §. Hogyha a férfi több asszonyt hagy hátra, ha nem egyszerre vette is el őket, egyenlő ellátásban részesítendők.

96. rész. 19. §. Egy bíróságon kívül letett eskü nem olyan súlyos, mert az ember nem Istenre esküszik, sem szent tárgyakat nem vesz a kezébe, hanem csak egy átkot mond önmagára.

119. rész. 1. §. Senkinek sem szabad egy nőt azzal a szándékkal elvennie, hogy később majd elválik tőle; ha azonban mindjárt kezdetben megmondta neki, hogy csak egy időre akarja elvenni, akkor szabad.

3. §. Az első asszonytól csak akkor szabad elválni, hogyha valami rosszat talál az ember rajta; de a második asszonytól akkor is el lehet válni, hogyha az ember nem szívleli.

4. §. Istennek tetsző dolog a rosszerkölcsű s javulni nem akaró asszonytól elválni.
124-132. rész. A váláslevelet (get) rendesen pergamentre kell írni, szabad azonban egy rabszolga kezére vagy tehén szarvára is írni s a rabszolgát, illetőleg tehenet az asszonynak tanúk előtt átadni. Nem szabad azonban a rabszolga kezét vagy a tehén szarvát levágni s úgy az asszonynak elküldeni. Egy kitért zsidó a zsidónevét is tartozik a váláslevélbe beírni. A prozeliták Ábrahámot írják be apjuk gyanánt.

169. rész. Hogyha két fiútestvér együtt lakik s az egyik meghal, akkor a másiknak nőül kell vennie az özvegyen maradt sógornét. Ha pedig ezt nem tenné meg, akkor a sógornéja elébe lép, lehúzza a lábairól a cipőt és leköpi. (Mózes V. 25.) Ez az eljárás a chalizah.
1. §. A chalizahnál három bírónak kell jelen lennie, akiknek csak olvasni kell tudniuk s mind a két szemüknek meg kell lennie.
55. §. A "szertartás" végén minden jelenlévő kiáltsa háromszor: "A mezítlábas!"

178. rész. A házasságtörő asszonyról. 4. §. A tényálladékot az meríti ki, hogy az asszony a tilos férfival legalább annyi ideig legyen együtt, ameddig egy tojást meg lehet sütni és lenyelni.

20. §. Hogyha egy házas nő arról panaszkodik, hogy egy férfi mindig utána szalad s az a férfi tagad, akkor, ha nem viseli magát rendesen, két kézzel kell az asszonytól eltaszítani.

21. §. A bölcsek parancsa az, hogy egy zsidónak féltékenynek kell lennie a feleségére...

FÜGGELÉK: A TALMUD-PER
1909-ben, amikor a Talmud magyar fordításának első kiadását sajtó alá rendeztem, nagyon szomorú képe volt a keresztény Magyarországnak. A sajtó majdnem teljesen zsidó kézben volt és zsidó hangokat pengetett. A "szabad-gondolat" örve alatt gúny tárgyává tették vallási dolgainkat, a "szépirodalom" cégére alatt csupa házasságtörésről meg szabad szerelemről firkáltak s a vallásilag neveletlen, pulya keresztényeknek egyre azt a hazugságot dudálták a fülükbe, hogy "a vallás mellékes". És ezt a hazugságot, sajnos, mindenütt bevették. A zsidó-keresztény házasságok napirenden voltak, sot sok keresztény tagadta meg Krisztust és zsidóvá lett. A keresztény Magyarország fölött meghúzták a lélekharangot. Ebben a szomorú időben léptem én ki ezzel a felvilágosító, leleplező munkámmal, hogy a Talmud ocsmányságait bemutassam s ezzel rácáfoljak arra az arcátlan hazugságra, hogy a Talmud épp olyan szent könyv, mint az Evangélium. Mondanom sem kell, hogy mindjárt kezdetben akadtak olyan hitvány "keresztények", akik hátba támadtak s a zsidókkal karöltve azon fondorkodtak, hogy hitvédelmi munkálkodásomat elgáncsolják. De azért bíróilag mégsem üldözték e kiadványomat, bár a zsidó sajtó sokat üvöltött érte. Sőt a budapesti királyi ügyészség 1920-ban (a legszigorúbb cenzúra idején) engedélyt is adott a könyv szétküldésére. Nem üldözött érte sem a zsidó Vázsonyi Vilmos miniszter, sem a kommunisták, és csak 13 év múlva kobozták el soron kívül sürgősen. Először felekezet elleni izgatás címén indították meg az eljárást, de e vádnak tarthatatlanságát csakhamar belátva, szemérem elleni vétségre fordították. A törvényszék az első tárgyaláson elrendelte a valódiság bizonyítását és könyvemet kiadta véleményezés céljából dr. Kmoskó Mihály egyetemi tanárnak, aki egy kötetre menő jelentést adott a fordításról. Ebben azt jelentette ki, hogy az én fordításomnál pontosabb és tökéletesebb fordítást magyar nyelven produkálni nem lehet. Pedig a zsidók eddig mindig azt kiabálták, hogy én meghamisítottam a Talmudot! Az ügyész most az idézetek csoportosítására építette a vádat. A törvényszék el is ítélt háromszázezer koronára s elrendelte a 49-79. oldalak kimetélését.

Sulchan Aruch "Terített asztal". A zsidók négy törvénykönyve. Forditotta és kiadja LUZSÉNSZKY Alfonz. Budapest, 1926.