Dr. Nagy Elek:

 

A JOG ÉS A SZABADKŐMŰVESSÉG

 

 

„Ha szépek, ha jók, ha nemesek a szabadkőművesség céljai, miért titkolják? A szépnek, a jónak, a nemesnek sohasem kellett elbújnia.”

Lyka Emil.

 

A szabadkőművesség — alkotmánya szerint — filantropikus, filozófiai és progresszív intézmény, melynek célja az igazság kutatása, az általános morál, a tudományok és művészetek tanulmányozása és a jótékonyság gyakorlása.

A szabadkőművesség — alkotmánya szerint — nem politikai és nem hitfelekezeti egyesület. A páholyokban — az alkotmány szerint — egyházi vagy politikai kérdések feletti viták nincsenek megengedve. A páholy békés, semleges hely, melynek küszöbét a profán élet szenvedélyeinek nem szabad átlépni.

Ezek azonban csak kenetteljes szavak s a bennük foglalt rendelkezéseket a szabadkőművesség, soha- és seholsem tartotta meg.

Ezúttal nem kívánok a szabadkőművesség összes tevékenységével, a politikával, a forradalommal, a vallási, egyházi, társadalmi, hadügyi és okkultista tevékenységével foglalkozni, hanem csakis azzal, hogy a szabadkőművesség mennyiben foglalkozik a joggal és a jog a szabadkőművességgel?

 

I. A szabadkőművesség mennyiben foglalkozik a joggal?

 

A szabadkőművességről senki sem beszél, de tudatosan, vagy tudatlanul mindenki érzi a hatalmát. A szabadkőművesek keze a jogban is érezhető. A szabadkőművesség szabja meg a jogfejlődés irányát, holott a jognak nem a szabadkőművesség által megszabott fejlődési irányhoz, hanem mindig a nép gazdasági, teji, erkölcsi és kulturális szükségletéhez kellene simulnia. A jogszabályoknak és a társadalmi követelményeknek arányban kellene állniok, mert a társadalmi viszonyok mozognak és változnak, tehát a jognak is mozognia és változnia kell. Ennek a Mozgásnak és változásnak azonban nem szabad oly mérvűnek lenni, mint a XIII. században Firenzében, amelyről Dante ezt mondja: „A mezzo novembre non giunge quel, che tu d'ottobre fili.” (Purg, VI. 143. 144.) A törvények, a statutumok, a rendeletek oly gyorsan helyeztettek hatályon kívül, hogy az októberben hozott törvény, kiadott rendelet vagy statutum november közepére már nem volt érvényben. Ezért nevezték a középkorban a rövid életű jogszabályokat „leges Florentinae”-knek; ezért tartotta a firenzei közmondás, hogy: „Fatta la sera e guasta la mattina.” (Amit este csináltak, azt reggel elrontották.) Holott sokkal jobb a tartós, bár elavult, mint a folyton változó törvény.

A polgári társadalomban a tulajdon, a szolgalom, a kötelmi jog, a házasság, az öröklés jogintézménye mindenütt feltalálható, de eme jogintézmények szabályozása csak akkor egészséges, ha a jog általános szabályait a nemzeti élet sajátos viszonyaihoz alkalmazza.

A szabadkőművesség nemzetközi és nincs tekintettel fajra, nemzetiségre és társadalmi pártállásra. A szabadkőműves befolyás nemzetközi irányban hat és így a magánjogi törvényekre káros hatású.

A jogász feladata az, hogy a társadalom faji, gazdasági, morális és kulturális kívánságainak szem előtt tartása mellett a szükséges jogi reformokat előkészítse és az új jog alkalmas legyen arra, hogy a nép szükségletét kielégítse.

Nem szabad a jogot ideákból, az észből meríteni, mint Plátó, aki az embert nem társas lénynek, hanem csak gondolkodó egyénnek tekintette; nem tekintett helyet és időt, nem törődött a való tényekkel, hanem a jogot egyedül az észben kereste. (Észjog.)

Ilyen a szabadkőműves jogalkotás is.

Mazzini előre megrajzolja a jövő állami berendezkedését és legjobbnak tartja a köztársasági államformát, mely a szabadságra, egyenlőségre és testvériségre támaszkodik, szemben a monarchiával, mely az egyenlőtlenségen alapszik.

Mazzini fenn akarja tartani a magántulajdont, de a módokat, amelyekkel a tulajdont kormányozzák, mint minden életnyilvánulást, változóknak tekinti, melyek a progresszió törvényeinek hódolnak. Mazzini a magántulajdonban rejlő egyenlőtlenséget adózás útján törekszik kiegyenlíteni. Az adótörvényeknek olyan reformját kívánja, hogy az elsőrendű élelmi cikkekre ne vessenek ki adót. Kívánja a közvetett és a földadó eltörlését és ezek helyett a progresszív jövedelmi adót és azt, hogy a gyermektelen örökhagyók hagyatéka ¼-ed részben az államé legyen.

Mazzini az egyenlő, általános, titkos választójogot oly bűvös erejűnek gondolja, hogy csakis azzal lehet az államokat erőszakos krízisek nélkül kormányozni.

Mazzini a szabadságjogok terén azt a nézetet vallja, hogy csak az egyesülési szabadság alkalmas a társadalom fejlődését előmozdítani. „Tutto nella libertá per l'assoziazione.” Az egyesülési jog olyan szent, mint a vallás, mely a lelkek asszociációja. A sajtó legyen korlátlan és szabad. Isten adta a gondolatot, tehát senkinek sincs joga a gondolat kifejezését korlátozni vagy elfojtani, mert a sajtószabadság a lelkek egyesülése mások lelkével és a progresszió egyedüli útja. Minden embernek korlátlan joga van gondolatait mással szabadon közölni és minden embernek joga van azokat meghallgatni.

Mazzini szerint a jog a teljesített kötelesség következménye.

A szabadkőműves jogban a törvény alapelve csak a kötelesség. A szabadkőműves jogban megszűnik a kényszer-végrehajthatóság és ezzel a különbség morális (vagyis nem tökéletes) és tökéletes (végrehajtható) jogi kötelezettségek között. A szabadkőműves jog csak a kötelezettségek sorozata. Nem a szabadkőműves akaratától függ, vajon jogát gyakorolja-e vagy sem, mert ezt tenni kötelessége. Kit hova állít a vezérkar, annak és ott kell kötelességét teljesítenie.

Az egyházjog alapja a kijelentés, a világi jog alapja a célszerűség, a szabadkőműves jog alapja az általános emberi, a nemzetközi.

A legrégibb, kezdetleges társadalom jogrendjének célja a hatalmon levők jogainak megszilárdítása; a római jogrend célja a magántulajdon megóvása; a germán jogrendnek az a célja, hogy egyik embernek a másikhoz való viszonyát szabályozza; a ma jogának célja a törvény előtti egyenlőség kényszer-végrehajthatósággal, míg a szabadkőműves jog célja a szabadkőműves kötelességek teljesítése morális szankcióval.

A szabadkőműves morál pedig tudomány; a humanitás végcéljának eléréséhez szükséges törvények tudománya. Fessler így határozza meg: „Moral ist die Wissenschaft aller durch die Vernunft zum Endzwecke der Menschheit gegebenen Gesetze.”

A szabadkőműves morál a gyönyör iskolája. A gyönyör isteni, Gondja Voltaire.

Diderot szerint a szabadkűműves morál nem állhat másból, mint a lehető legnagyobb földi gyönyör eléréséből és a morált ne az ég, hanem a föld hassa át. Az a morál, mely az égre tekint, meddő.

D' Alembert szerint a morál rugója a gyönyör és a szenvedés. Krisztus azt tanítja, hogy az én országom nem e világból való, amivel szemben a szabadkőművesség azt követi, hogy az ő országa csakis e világból való.

Az egyén legfőbb java az élet. Az élet minden problémája az érdekben összpontosul. Barátok csak azok lehetnek, akiket kölcsönös érdekszálak fűznek össze.

Fichte szerint „minden eszköz meg van engedve azok ellen, akik törvényeink végrehajtását akadályozzák: „az erő, a csel, a vas, a tűz, a tőr, a méreg.” „A cél szentesíti az eszközöket.” (Beitraege zur Berechtigung der französischen Revolution. 45. lap.)

A magasabb fokú szabadkőművesek az oltárra helyezett tőrre esküsznek.

Bár a szabadkőműves morál szerint az egyén legfőbb java az élet, mégis megengedi az öngyilkosságot. Rousseau, Voltaire, Diderot szerint az öngyilkos tanújelét adja annak, hogy bölcs, erényes és nagy volt.

A szabadkőműves morál szerint a hazudozás, rágalmazás, gyilkosság csak akkor bűn, ha magára az elkövetőre vagy a szabadkőművességre rosszat eredményez, de nagy erény, ha azokra ebből jó származik.

D' Alembert „Moral”-jában azt tanítja, hogy a nőközösség természetes, a házasságtörés galantéria.

A szabadkőműves morál voltaképpen nem is morál, mert nincs tekintettel a cselekmények ethikai indító okaira. Még a forradalom sem vetendő meg, még a forradalom is morális a humanitás végcéljának elérése végett. „Ein Rebell bleibe Maurer” mondja az ide vonatkozó szabadkőműves törvény. Ha azután a forradalom sikerül, abban az esetben a szabadkőművesség kiállhat és mondhatja, hogy: „Ezt én tettem!”, de ha a forradalom nem sikerül, akkor a szövetség a háttérben marad.

Ebből magyarázható az, hogy a szabadkőművesség magát „művészet”-nek nevezi. Művészet, királyi művészet kell a szabadkőműves morálnak megfelelő élethez. Művészet, királyi művészet kell az eseményekben való olyan részvéteihez, hogy tudja, mikor lépjen nyíltan előtérbe és mikor működjék csak a kulisszák mögött, mint az események rugója. Isteni művészet lenne, ha mindazt, amit csak az ész kigondol, végre tudná hajtani.

A jog is művészet. „Jus est ars aequi et boni, ut eleganter Celsus definit”. A jog művészete mellett a szabadkőművesség még egy másik művészetet is kifejlesztett, a rés és hézag művészetét. A jog valóban ilyen szabadkőműves irányban halad. A szabadkőművesség előre meghatározza az elérendő szabadkőműves célokat és előre kitanulmányozza a hozandó törvények réseit és hézagait. A nép nem tudja, hogy mit akar, hanem a szabadkőművesség mondja meg neki azt, amire nem is gondolt.

Mennyire befolyásolja a szabadkőművesség a törvényhozásokat, erre a következő példát említem fel:

1930-ban a genfi „La Fraternité” páholy határozati javaslatot hoz, mely így hangzik:

„Tekintettel arra, hogy az orvosi és gyógyszerészi karnak karöltve kell haladnia a betegségek elleni küzdelemben és a társadalmi törvények alkalmazásában;

tekintettel arra, hogy úgy az orvosi, mint a gyógyszerészi gyakorlat magasabb egyetemi oktatáshoz és oklevél megszerzéséhez van kötve;

tekintettel továbbá arra a méltóságra és tiszteletre, mely az orvosi és gyógyszerészi gyakorlat folytatásához szükséges, kell lenni olyan szervezetnek, amely az orvosi és gyógyszerészi kart erkölcsi és anyagi tekintetben ellenőrzi;

tekintettel végül arra, hogy visszaélések meggátlását a közérdek is parancsolólag követeli, oly intézkedések behozatala szükséges, amelyek e foglalkozások méltóságát és a betegek szent jogát megóvni alkalmasak,

mindezekre való tekintettel kívánja és követeli a szabadkőműves képviselő testvérektől, hogy az orvosi és gyógyszerészi kamara felállításáról törvényt hozzanak és hogy ez a kamara az orvosok és gyógyszerészek fegyelmi hatósága is legyen.”

Nálunk az 1936. évi I. tc. szabályozza az orvosi kamarát, az orvosi rendtartást és az orvosok feletti fegyelmi eljárást.

Az bizonyos, hogy az 1936. évi I. te. törvényt a mi törvényhozásunk nem a genfi „La Fraternité” páholy határozatából iktatta törvénybe, azonban kétségtelen, hogy az orvosi kamara létesítése szabadkőműves irányítás szüleménye. A szabadkőművesség képes oly közhangulat megteremtésére és irányítására, mely végeredményében az egyes országokban a szabadkőművesség célkitűzéseinek megfelelő törvényeket eredményez.

A külföldi viszonyokat vizsgálva azt látjuk, hogy az orvosi kamarákat már a Németbirodalom, a csehszlovák köztársaság, Oláhország és Ausztria is életbe léptette.

A házassági jog területén már a magyar polgári törvénykönyv tervezetét megelőzőleg bizonyos egyenlősítési törekvések indultak meg a törvénytelen gyermekek javára. A kir. Kúria kimondta, hogy a törvénytelen származású gyermekek a törvényesekkel együtt az anyjuk hagyatékából egyenlő osztályrészt kapnak. A törvényesítést megkönnyítő intézkedéseket léptettek életbe. A házasságot kivetkőztették egyházi jellegéből és merő polgári jogügylet színvonalára süllyesztették. Az elválást, a házasság felbontását a közmegegyezéssel való felbontásig enyhítették. A polgári törvénykönyv tervezetének megvitatása alkalmával pedig a szabadkőműves progresszív kritika a törvényes gyermeket mesterséges gyermeknek (puer artificialis) kívánta elnevezni. Sőt a törvénytelen gyermeket akarta előnyösebb helyzetbe juttatni, mint olyan gyermeket, aki a valódi szerelem gyümölcse (puer naturalis). A szabadkőművesség törekvésének iránya a szabadszerelem, a családi élet megsemmisítése, a gyermeknek a születés után az anyától való elvétele, hogy a gyermek ne is tudjon családi kapcsolatáról, se az anya gyermekét, se a gyermek az anyját, se az apját ne ismerje (l'enfant anonyme). A nő minden tekintetben egyenlő legyen a férfivel (Plátó) és a nő ne legyen alsóbbrendű (Aristoteles).

Felavatásnál azt kérdi a páholymester: „Mi a véleményed a házasság felbonthatóságáról?”

Első felügyelő testvér: „Az, hogy a házasság felbonthatatlansága természet- és észellenes”. Természetellenes, mert gyakran olyan házaspárok kelnek egybe, akiket ellenszenv választ el egymástól és ez csak a házasságban derül ki. Észellenes, mert a felbonthatatlanság a szeretetnek akar törvényt szabni.

Mester: „Véleményed szerint mi ennek a gyógyszere?”

II. Felügyelő: „Az elválás. Ez most csak a mi szokásunk, de idővel törvénnyé válik”.

Szabadkőműves felfogás szerint az ágyasság megengedett. A házasságtörős egyezik a természetjoggal, valamint a poligámia is.

A tulajdonjog eltörlése is szabadkőműves cél.

Itt elsősorban figyelnünk kell az államosítási törekvéseket, a vasutak, gyárak államosítását és más állami akciót a magánvállalatokkal szemben. A világháború kitörése előtt már a gyufagyárak államosítása is napirenden volt. Ma Angliában ez a mozgalom a vasutak, bányák, gyárak nacionalizálása címén ismeretes és oly nagy szerepet játszik, hogy az 1919. évi képviselőválasztások már ennek a jegyében zajlottak le. A kisajátítási jog körének tágítása, az ingatlanbirtok területi legnagyobb térfogatának meghatározása és a többlet kisajátítása mind szabadkőműves cél megvalósítását mozdítja elő. Ily rendelkezéseket az összes modern földbirtokreform javaslatok tartalmaznak.

A kommunizmus szintén a szabadkőművesség törekvése. Már pedig az kétségtelen, hogy a kommunizmus célja és alapja a magántulajdon eltörlése.

Kant Immánuel különbséget tesz a possessio sensibilis és a possessio intelligibilis között. Possessio sensibilis az a birtok, amelynél a tulajdonos tényleges birtokos is, míg a possessio intelligibilis az a birtok, amelynél a tulajdonos birtokát más személy útján gyakorolja. Ezt az eszmét Marx és Engels tovább fejleszti és azt mondja, hogy a gyári munkások, akik a munkaeszközök tényleges birtokában vannak, legyenek tulajdonosok is, sajátítsák ki a gyárakat a tulajdonosoktól, akik úgysem valódi birtokosok, hanem csak intelligibilis possessiót gyakorolnak.

Miután a szabadkőművesség célja a család szétrombolása, szétrombolja a tulajdont is, amely a család fenntartásához nélkülözhetetlen.

A szabadkőművesség szerint a kommunizmus, a javak közössége, a természetes állapot.

A konzervatív és a vörös szabadkőművesség között az a különbség, hogy a vörös szabadkőművesség keresztülviszi az elvet és a tulajdonközösséget, vagyis megvalósítja a kommunizmust, míg a konzervatív szabadkőművesség a félúton megáll, vagy egyéni érdekből vagy azért, mert még nem tartja az időt a teljes kommunizmusra elérkezettnek. Elvben azonban e két szabadkőművesség között nincs különbség.

Diderot szerint („Code de la Nature” 21, 27, 72.) a „tulajdonjog minden baj kútforrása. Summi matériám mali” (Horatius.) Diderot a következő elveket állítja fel:

1. Nincs magántulajdon.

2. Minden polgárt közköltségen kell eltartani, annak a munkának fejében, melyet a köz érdekében teljesít.

Ugyanezeket az elveket vallja Rousseau is: „Contract social” című művében.

Fichte szerint a magántulajdon erőszakon, csaláson alapszik s azért minden baj forrása. Egyedüli gyógyszer a javak egyenlő elosztása.

Proudhon: A tulajdonjog lopás.

A kötelmi jogban és az eljárási jogban a szabadkőműves jog a szőrszálhasogatás, a túlzott alakiságra törekvés.

Lássuk a részvénytársaságot

A szabadkőművesek a világot a részvénytársasággal ajándékozták meg. Az ipari, kereskedelmi és a pénzügyi világ ezzel a társasági formával el tudja rejteni óriási vagyonát. Az ipari, kereskedelmi és pénzügyi világ ezzel a társasági formával ki tudja szivattyúzni a profán világ vérét, vagyonát és elpalástolja uralmát.

A biztosítási jog külön specializálódást kíván. A kötvényfeltételek pedig nagy teret engednek a biztosított kizsákmányolásának.

A jelzálogjogra vonatkozó törvények oly bonyolultak, hogy azokat még a szakemberek is csak nehezen értik, holott a nem szabadkőműves törvényeknek világosaknak, könnyen érthetőknek kell lenniök.

A szabadkőműves pénzügyi törvények szövevényesek, gyorsan változók, hogy az illetékköteles és adóköteles legyeket könnyen meg lehessen fogni a szövevényes és változó szabályok hálójában.

Szabadkőműves szabadalmazást kivánnak a kerettörvények. Ezek olyan törvények, hogy csak általános rendelkezéseket tartalmaznak, míg a törvényt időnként váltakozó rendeletek adják. A szabadkőműves világuralom kihirdetése után a mostani törvényeket hatályon kívül helyezik és rövid, világos, maradandó törvényeket hoznak, melyek kizárnak minden kétértelműséget és mindenki könnyen megértheti. (Sion bölcseinek XV. jegyzőkönyve.)

Az öröklési jogban az öröklésre jogosítottak körének szűkítése adja a szabadkőműves irányjelzést. A polgári törvénykönyv tervezete a szépszülőig és annak törzsétől leszármazókig viszi vissza az öröklésre jogosultak körét, de ezt nem kell végleges megállásnak tekinteni. A cél az, hogy újabb reformnál az öröklésre jogosultak köre még szűkebbre szoríttassék, mindaddig, míg csak az öröklési jog intézménye teljesen meg nem szűnik és mindent az állam örököl. Ez azért lesz így, hogy azután az államra hárult vagyont a szabadkőműves intézők teljesen a szabadkőműves célok megvalósítására használják fel. Miután az állam által öröklött vagyont a szabadkőművesek fogják élvezni, az örökhagyó családja munkássorba taszíttatik le és avagy szabadkőművesek rabszolgájává kénytelen lenni, vagy elpusztul. Addig is, míg ez a jogállapot elérkezik, a szabadkőművesek súlyos örökösödési adókkal igyekeznek a szabadkőművesség célját megközelíteni.

Közjogi téren a szabadkőművesség világuralmi célját az egyetemes világköztársaság alapításában keresi. Közjogi téren a szabadkőműves törekvések végpontja a köztársaság. Ezt láttuk az 1918. évi világfelfordulás alkalmával is. A köztársaságok gombamódra szaporodtak. Ma már egész Európában csupán az angol és a magyar szívből királypárti, a többi országokban a nép köztársasági érzelmű. Itália ugyan külsőleg királyság, de belsőleg nagyon is republikánus, ugyanilyen a helyzet Jugoszláviában és Belgiumban is, Amerika és Franciaország pedig már teljesen szabadkőműves alapon van megszervezve.

A köztársaságban a vezető állások a szabadkőművesek számára vannak fenntartva. A szabadkőműves köztársaságok épülete a szabadkőműveseken nyugszik. A köztársaság gerince a szabadkőművesség.

A szabadkőművességnek, mint nemzetközi szervezetnek igazi eleme a nemzetközi jog.

A párisi 1917. évi szabadkőműves nemzetközi kongresszus elhatározta néhány nemzet szövetségének a létesítését. Ez a szövetség 15 évi fennállása alatt életképtelennek bizonyult. Nemcsak azért, mert az amerikai Egyesült Államok, Németország és Japán nem tagjai, hanem azért is, mert nincs nemzetközi erő (Welt-Wehr-Macht), mely határozatait végrehajtaná. Valóságos oroszlán bőrbe bújt szamár benyomását kelti, melynek oszlásnak indult hullája a nemzetközi atmoszférát fertőzi. Ez a szövetség azonkívül nem a nemzetek közötti békét mozdítja elő, hanem valósággal szítja a nemzetek közötti ellentétet. Veszély a világbékére, ahelyett, hogy a világbékét létesítené. A cselszövésnek valóságos gyára.

Példa: 40 évvel ezelőtt is volt olasz-abesszin háború, de senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt világfontosságú kérdéssé fújja fel és ebből világháborút szítson. A Nemzetek Szövetsége most olasz-abesszin háború címén egy év óta már az egész világot rettegésben tartja.

A Nemzetek Szövetségének az egyenlő elbánás elvén kellene alapulnia, de ehelyett az egyenlőtlen elbánás elvén alapszik. Szép szavakat hangoztat, amelyek a valóságban képtelenségeknek bizonyulnak. Az antant oldalán állott államoknak túlzottan fontos szerepeket juttat. A Nemzetek Szövetsége azon a szabadkőműves fixa ideán alapszik, hogy amint minden ember, úgy minden állam is egyenlő. Ez a teória a kis antantnak kedvező. Így azután a Nemzetek Szövetsége nem a nemzetek, hanem a fondorlatok szövetsége.

Ezzel a szövetséggel az antant szabadkőművessége, a Nagy Oriens, örökre a kis antant rabszolgájává akarta tenni Magyarországot. Meg akarta a történelmet Trianonnál állítani. A boldog birtokolok biztosító társasága akart lenni.

A trianoni béke azért is szabadkőműves béke, mert nem számolt a faji viszonyokkal, a földrajzi helyzettel és a különleges viszonyokkal. A szabadkőművesség nem ismer fajt és vallást, mert az ő hazája széles e világ.

A világháború után a békeszerződéseket úgy kellett volna fogalmazni, hogy ne legyenek győzők és legyőzőitek és nem kellett volna az erőt jogi alapra helyezni.

A trianoni szerződést francia részről Auguste Isaac írta alá.

A szabadkőművesség ezt a szövetséget már valóságos világszervezetté fejlesztette ki. A bizottságok száma rengeteg, ami már maga erőpazarlásra és eredménytelenségre vezet.

 

II. Mennyiben foglalkozik a jog a szabadkőművességgel?

 

A jog a szabadkőművességet, mint egyesületet kezeli.

A magyarországi szabadkőműves páholyok alapszabályaikat először 1868-ban mutatták be, amelyeket Wenckheim Béla akkori belügyminiszter hagyott jóvá. A belügyminiszter abból a jogi álláspontból indult ki, hogy az egyesülési szabadság elve alapján a szabadkőműves-páholyok alapítását nem ellenzi és csak azt követeli meg, hogy az alapszabályok bemutattassanak.

Az 1868. évi alapszabály láttamozása alapján a következő páholyok működtek: „Szent István”, „Einigkeit im Vaterlande” és Temesvárott a „Három fehér liliomhoz”. Ezek a páholyok három fokban működtek, szimbolikus páholyok voltak és Pulszky Ferenc nagymester vezetése alatt Jánosrendi Nagypáhollyá egyesültek.

1869-ben megalakult a „Corvin Mátyás” páholy, a rákövetkező évben pedig a „Humboldt”, a kassai „Haladás” és az óbudai „Árpád” páholy. Ezek a páholyok Joannovics György nagymester vezetése alatt a Magyarországi Nagy Oriens nagy páhollyá egyesültek. Ennek alapszabályait a belügyminiszter 1870-ben hagyta jóvá. Az 1886. évben egyesült a Magyarországi Jánosrendi Nagypáholy a Magyarországi Nagy Orienssel és megalkotta Magyarország Symbolikus Nagypáholyát. Ennek alapszabályait a belügyminiszter 1886. évi január 20-án 2223/VII. 1886. szám alatt hagyta jóvá. Az alapszabályokat a Magyarországi Jánosrendi Nagypáholy nevében Pulszky Ferenc és Hausdorfer József, a Magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves egylet nevében Joannovics György írta alá.

Ezek a jóváhagyott alapszabályok 8 §-ból állnak és kimondják, hogy az eddig működött két szabadkőműves társulat egy társulattá egyesül. Célja: a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása. Kizár köréből minden politikai és vallási kérdést. Azután általános egyleti rendelkezéseket tartalmaz. Képviseli a „Nagymester”, aki nevét és lakását tartozik a m. kir. belügyminiszternek bejelenteni. A páholymesterek szintén tartoznak bejelenteni azt a helyiséget, ahol működnek, de csak a helyi hatóságnak.

A 8 § arról rendelkezik, hogy ha a szabadkőművesség az alapszabályokban meghatározott célt, eljárást, hatáskört meg nem tartja, akkor működését a m. kir. kormány felfüggesztheti és feloszlathatja.

Ez az eset 1920. május 18-án következett be. Dr. Dömötör Mihály m. kir. belügyminiszter 1920. május 18-án 1550/1920. számú rendeletével a magyarországi szabadkőművességet feloszlatta.

A rendelet szövege a következő:

„A szabadkőműves egyesületek (páholyok stb.) kivétel nélkül humanisztikus vagy társadalmi célok megvalósítására alakultak meg. A közelmúlt sajnálatos eseményeiből azt tapasztaltam, hogy alapszabályaikban kitűzött, kormányhatóságilag is szankcionált céljaik és feladatuk megvalósítása helyett a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket.

A szabadkőművességnek a háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig annak szerencsétlen országunkat balsikerül sújtott befejeztével a defetizmus és az általános destrukció-élesztgetésében, a forradalmak és a bolsevizmus felidézésében való tartós aknamunkája köztudomású tény. A magyar társadalomnak, a sajtónak, az egyes törvényhatóságoknak a szabadkőműves páholyok elleni egyöntetű állásfoglalásának kitérnem lehetetlen volt és megelőzéséül annak, hogy a hazáját, vallását, nemzetiségét megtagadott és titokban még most is konspiráló szabadkőművesség ezen átkos, nemzetromboló aknamunkáját tovább is folytathassa, az egyesületek feletti törvényadta jogomnál fogva. Magyarország egész területén levő minden néven nevezendő szabadkőműves egyesületet (páholyt, intézményt) ezennel véglegesen feloszlatok, tekintet nélkül arra, hogy az illető alakulat kormányhatóságilag láttamozott alapszabályokkal bír-e, jelenleg működik-e vagy sem.

Ezen intézkedésem végrehajtásával az illető törvényhatóságok kormánybiztosait bízom meg miniszteri biztosi hatáskörrel.

Budapest, 1920. évi május 18. Dr. Dömötör Mihály s. k.”

A vidéki páholyok helyiségeit katonai vagy más alakulatok foglalták el, a nagypáholynak Budapesten VI., Podmaniczky-utca 45. sz. alatt levő házát s annak összes helyiségeit pedig 670/1920. és R. 25217/1920. sz. alatt kelt határozataival a lakásügyek miniszteri biztosa vette igénybe és annak főbérlőjéül a Magyar Országos Véderőegyesületet jelölte ki.

Ma tehát az a jogi helyzet, hogy a szabadkőművesség fel van oszlatva, helyiségei hazafias célú egyesületek részére vannak igénybe véve.

Mégis mit látunk?

A nemzetközi szabadkőművesség a háború utáni első világkongresszusát Belgrádban 1926. évi szeptember 11-től szeptember 16-ig tartotta. Itt hivatalosan hangoztatták, hogy azért választották ezt a helyet, mert innen indult ki az 1914—1918. évi világháború, mely oly sok szabadkőműves célt valósított meg. Azért választották ezt a helyet, hogy a szerb szabadkőművességgel szemben a világháború kirobbantásáért hálájukat fejezzék ki.

Ez a belgrádi szabadkőműves világkongresszus elhatározta, hogy

a) a szabadkőműves szláv politika székhelyét Parisból Belgrádba helyezi át.

b) Hogy ez a politika a fasiszta Olaszország ellen irányuljon. Háború Olaszország ellen.

c) Hogy a Balkán összes szláv népei Belgrád székhellyel egyesüljenek.

d) Kiküszöbölendő az antiszemitizmus és antimasonizmus, különösen az orosz menekültekre való tekintettel, mint akik a zsidók és a szabadkőművesek igazi ellenségei. Ezek az orosz menekültek Jugoszláviából minden eszközzel kiüldözendők. Ha más ürügy nincs, akkor azzal, hogy a közrendet és a közbiztonságot zavarják.

E határozatok végrehajtása céljából Belgrád székhellyel bizottságot is alakítottak.

E kongresszuson a megjelentek résztvettek a gárdatisztek miséjén és a gárdatisztek bankettjén, ami semmiképpen sem egyeztethető össze a szabadkőművesség állandóan hangoztatott pacifizmusával. (Bellicose pacifists.)

Ezen a nemzetközi szabadkőműves világkonferencián a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy is képviseltette magát. Képviselői:

1. Dr. Balassa József, középiskolai tanár, nyelvész, budapesti lakos, született: 1864-ben. Felvétetett 1898-ban a Könyves Kálmán Páholyba. Páholymester. A magyarországi szimbolikus nagypáholy helyettes nagymestere.

2. Dr. Pfeiffer Ignácz, ny. műegyetemi tanár. Született: 1867-ben. Felvétetett 1903-ban a Comenius páholyba. Páholymester. A magyarországi szimbolikus nagypáholy helyettes nagymestere.

3. Singer Arthur, író- és lapszerkesztő, budapesti lakos. Született: 1870-ben. Felvétetett a budapesti páholyba 1914-ben. Páholymester. A magyarországi szimbolikus nagypáholy főtitkára.

Úgy látszik, hogy csak a bolthelyiséget vették el, de az üzlet tovább folyik.

Akik az eseményeket figyelemmel kísérik, azok láthatják, hogy a belgrádi konvent óta az eseményeket a szabadkőművesség e határozatoknak megfelelő irányba tereli és megfigyelhető a Nagy Oriensre támaszkodó szerb szabadkőművesség megalomániája, üldözési mániája és határtalan arroganciája. Mindez főképpen azért, mert Mussolini 1922. október 28-án nemcsak leverte a kommunizmust Olaszországban, hanem megszervezte korporációs rendszerét, mint a kommunizmus hathatós gyógyszerét. Ez a korporációs rendszer voltaképpen nem is olasz, hanem francia rendszer, mert Le Play és de la Tour de Pin művein alapszik, akik ezt a rendszert már Mussolini előtt fél évszázaddal kifejtették. Sándor, szerb király nem akarta az

1926. évi kongresszus határozatait végrehajtani és a szovjetet sem akarta elismerni, ezért tették el a szabadkőművesek láb alól. (Libre Parole Populaire.)

A szabadkőművesség szeret eldicsekedni azzal, hogy abban a társadalom előkelő tagjai vesznek részt, sőt uralkodók is tagjai, de nem dicsekszenek azzal, hogy közülök hányat tettek el láb alól, mihelyt nem voltak hajlandók a páholyok utasításait vakon követni. Ezeknek a mártíroknak sorozatában II. Károly angol király, Egalité Fülöp, Sándor csak egyes nevezetesebb alakok.

Mikor Sándor szerb király Bulgáriában volt és Borisz bolgár királytól búcsúzott, így szólt hozzá:

„Tudod-e, hogy a szabadkőművesség halálra ítélt bennünket?” Borisz: „Tudom, de azt is tudom, hogy Te leszel az első.” Erre mondják a franciák: „Fair entrer dans les Loges, dont elle (la Magonnerie) préparait la chute et même l'assassinat.”

A szabadkőművesek jogfosztásról beszélnek. Azt mondják, hogy az államnak nem volt joga a páholyházak használati jogát elvenni. Arról azonban nem beszélnek, hogy a párisi Nagypáholy székháza a Rue Puteaux 16. sz. a. franciskánus kolostor volt, melyet a hivők filléreiből építettek fel és a szabadkőművesek egyszerűen ellopták. Nemcsak a használati jogot vették el, hanem a tulajdonjogot is ellopták. A szabadkőművesek jogfosztásról beszélnek. Azt mondják, hogy az egyesülési szabadság alapján őket is megilleti az egyesülési jog. Arról azonban nem beszélnek, hogy a jogegyenlőség éppen azt követeli, hogy a szabadkőművesség ne kapjon több jogot, mint más egyesület. Éppen az volna immorális és veszélyes, ha az állam olyan egyesületi tevékenységet engedélyezne, amely politikai és társadalmi rendjét veszélyezteti. Itt nem jogfosztásról, hanem csak jogkorlátozásról van szó, amely minden jognak velejárója. Minden jog magában foglalja a korlátozást is. Ahol nincs a jognak korlátja, ott a jog megszűnik és helyét az anarchia foglalja el. Ezt a szabadkőművesek bölcsen tudják, de magukkal szemben nem akarják alkalmazni.

A szabadkőművességet el kell nyomni, mert világuralomra törekszik, célja az állam céljaival ellenkezik, szervezete pedig nemzetközi. A szabadkőműves rituálé csak szimbólum, mely arra való, hogy annak leple alatt a tulajdon intézményét, a mai társadalmi berendezést megváltoztassák és a szabadkőműves osztályuralmat létesítsék. A szabadkőműves testvérek ezt a célt még felsőbb fokban sem ismerik s nem ismerik a szabadkőműves világszervezetben nekik juttatott szerep értelmét. A szabadkőművesség kívülről mindig konstruktívnak mutatkozik, de belülről mindig destruktív. A szabadkőművesség befolyást akar gyakorolni a kormányzatra, a politikára, a földművelésre, iparra és kereskedelemre, a véderőre, a sajtóra, a diplomáciára és a nevelésre. Ha pedig a kormány nem olyan törvényjavaslatokat nyújtana be, amelyek a szabadkőműves célokkal egyeznek, akkor tudomására hozza a kormánynak azokat a szempontokat, amelyek eltérnek a szabadkőművesség céljától s egyszersmind megjelölik a szabadkőművesség által óhajtott szempontokat.

A szabadkőművesség állam az állam felett. Arra törekszik, hogy ránehezedjen az egyes államokra. Gazdasági téren arra törekszik, hogy oly nemzetközi szervezetet teremtsen, mely alkalmas a világgazdaság irányítására. (Világkartel.)

A szabadkőművesség csak a szabadkőműves szuverenitást ismeri el.

A szabadkőművesek azzal dicsekszenek, hogy jótékonyságukkal a társadalomnak, nemzetközi összeköttetésükkel pedig az államnak nagy szolgálatokat tettek, azonban arról nem beszélnek, hogy 1920-ban Magyarország Amerikától kölcsönt kért, de az amerikai szabadkőművesek útján a magyarországi szabadkőművesek közbenjártak, hogy Amerika tagadja meg az államkölcsönt. Torrigiani nagymester Genf útján gyakorol nyomást. A francia szabadkőművesség Berthelot útján levelet intéz gróf Apponyi Alberthez, amelyben követeli, hogy a magyar kormány a szabadkőművesekkel szemben revideálja álláspontját. Hasonló értelemben lépnek fel a bécsi és a budapesti angol követségek is, de a magyar kormány megmaradt azon az állásponton, hogy a szabadkőművesek privilégiumait nem állíthatja vissza.

Az állam feladata csak az lehet, hogy minden állampolgár és minden egyesület érdeke alá legyen rendelve az állam céljainak. Hogyan tűrhetné el az állam oly egyesület működését, mely célja homlokegyenest ellenkezik a nemzeti állam céljaival. A szabadkőművesség a nemzet kormányzásán, a közigazgatáson az ő saját külön alkotmányával, törvényeivel, parlamentjével, rendeleteivel, szabadkőműves bíróságával és nemzetközi képviseletével akar uralkodni.

De vajon a kormány tiltó rendeletével eléri-e célját? Nem vesznek-e részt a szabadkőművesek nemzetközi összeesküvésekben? Nem dolgoznak-e még nagyobb diszkrécióval és még nagyobb eréllyel? Nem jobban el tudják-e rejteni céljaikat és nem válnak-e még veszélyesebbekké, mintha a páholyokban dolgoznának? Nem tudja-e a szabadkőművesség még jobban kidolgozni a rejtett munka rendszerét? Nem tud vasárnapi, keddi stb. társaságot, szövetséget és más alakulatot összehozni páholyok helyett? Nem hívja-e az egész világ szabadkőművességét az elnyomott szabadkőművesség segítségére? Nem emelnek-e akadályokat az elnyomó működése elé?

Akárhogy is áll a dolog, mégis kötelesség a rendszerré emelkedett hazugságot és képmutatást elfojtani és minden kollektív erőt, mely szétbontásra és a nemzeti élet megrontására tör, megfékezni. Harcolni kell azok ellen, akik sötétben dolgoznak és működésük tengelyévé a törvények és a társadalmi rend felforgatását teszik.

A szabadkőművesség működése az államra nézve veszélyes. A szabadkőművesség az állam s a haza eltörlését követeli. A szabadkőművesség keretszervezet, melynek profán alakulatai szintén veszélyeztetik az állam életét és a társadalmi rendet. A szabadkőművesség az a nemzetközi szervezet, amelytől minden rossz származik. Rossz származik különösen ránk magyarokra, kiknek sohasem felejtik el, hogy működésüket felfüggesztettük. „A szabadkőművesség csak saját létét és saját ideáljait védi ezzel, midőn hadat üzen minden rezsimnek, mely szabadságát elnyomja vagy szabadságát kisebbíti, amelyet annyi fáradsággal szerzett meg és védett.” (Convent de la Grande Loge de France 1934.)

A szabadkőművesség, nem a látszólagos, hanem a valódi, a titkos, a nemzetközi, földalatti szabadkőművesség kormányoz mindent, a jogot is, úgyhogy ha nem ismerjük ezt a szabadkőművességet, nem értünk meg semmit sem a belföldi, sem a külföldi eseményekből, sem a belföldi, sem a külföldi jogból.